Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

3.9.- Karácsony nélküled 2/2

[Ez a rész Draco Malfoy szemszögből íródott.]

Rettenetesen mérges voltam Kate-re, amiért nem akart hazajönni velem a téli szünetben. Meg persze csalódott is voltam. Annyit könyörögtem neki, hogy inkább jöjjön haza. Anya is várta már haza. De ő teljesen hajthatatlan volt. Semmi indokot nem mondott, hogy miért, csak annyit, hogy nem.

Pedig annyira elterveztem, hogy mit csinálunk a szünetben. Elmondom az érzéseimet neki, hogy mit érzek igazából iránta. És ha ő is viszonozza, akkor boldogan élhetünk egymás mellett. Csak ehhez el kéne mondanom neki, és hát a legfontosabb, hogy ő viszonozza is.

Szomorúan ültem fel a vonatra Blaise-zel és Pansyvel. Csendben helyet foglaltunk egy üres kabinba. Pillanatokon belül elindult a vonat, Kate nélkül.

A köztünk lévő csendet Pansy törte meg, egy nagy sóhaj kíséretében.

- Jól van – szólalt meg. – Rettenetesen unom, hogy az utóbbi időben olyan keveset beszélünk, hogy néha köszönni is elfelejtünk egymásnak. – Pansy rám emelte a tekintetét és áthatóan vizslatott a zöldes-barnás szemeivel. – Mi bajod van mostanság, Draco?

- Semmi – vágtam rá, talán túlságosan is gyorsan.

- Haver, látjuk rajtad, hogy valami nyomaszt belülről – faggat tovább Blaise. – Tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz.

Egy nagyot sóhajtottam, most már mindegy alapon.

- Elegem van abból, hogy rákényszerítenek mindenre, és úgy kell mindent csinálnom, ahogyan azt ők mondják – fakadtam ki. – Úgy ugrálok, ahogyan azt ők akarják.

Azt hittem, hogy senki nem tud semmiről, de amikor Pansy megszólalt, rendesen leesett az állam.

- A kényszerkapcsolatodról beszélsz Daphne-val? – kérdezte. – Emiatt vagy így kiakadva?

- Igen – válaszoltam elképedve. – És ez tönkre tesz mindent...

- Hogy érted, Draco? – kérdezték egyszerre.

- Úgy, hogy nem szerethetem azt, akit tényleg, tiszta szívemből szeretek.

Pansy és Blaise annyira meglepődtek, hogy elakadt a lélegzetük.

- Kate? – suttogta Pansy, mire én bólintottam. – De hát akkor minek jöttél össze azzal a libával?

- Azért, mert nem volt semmilyen választásom – ráztam meg a fejemet csalódottan.

- Figyelj, Draco, a szerelemről csak te dönthetsz. Nem mondhatják meg, hogy kit szeretsz és kit nem. Ha Kate-tel szeretnél együtt lenni, akkor legyél vele. – Pansyt még soha életemben nem hallottam ilyen bölcsen beszélni. – Csináld azt, amit szeretnél, hiszen ez a te életed!

A lány szavai jól estek, és olyan gyorsan cselekedtem, hogy ezt mindenki megirigyelheti. Futottam a vonaton, hogy megtaláljak egy személyt. A szerencse az a mai napon megtalált, mert pont felém sétált.

- Szia, drágám! – cincogta az idegesítő hangjával Daphne. – Pont téged kerestelek, de lám, a sors is úgy akarta, hogy összefussunk.

- Igen, ez tényleg a sors keze.

Daphne közeledett, hogy megcsókoljon, de én hátrébb léptem egy lépést. Komolyan a lány szemébe néztem. Ma végre megteszem azt, amire már a legeslegelején vártam.

- Beszélnünk kell, Daphne – szólaltam meg. – Igen fontos dologról lenne szó.

- Hallgatlak, kicsim! – rebegtette meg a szempilláit a lány. – Miről szeretnél beszélni?