Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

2.6.- Téli szünet

A Justint és Félig Fej Nélküli Nicket ért kettős merénylet pánikká fokozta az iskolában uralkodó nyugtalanságot. Érdekes módon Nick sorsa aggasztotta a legjobban az embereket. Mi lehet képes rá, hogy így elbánjon egy kísértettel? – kérdezgették egymást. Miféle szörnyű hatalom tud megölni valakit, aki már amúgy is halott? A karácsonyi szünet közeledtével a diákok szinte verekedtek a Roxfort Expresszre szóló helyjegyekért.

A párbajszakköri eset után, mint ahogyan megmondtuk, Harryt is Mardekár utódjának tartják, mint engem. Szerintem kölcsönösen elegünk van már belőle, hogy a diákok nagy ívben elkerülnek a folyosón minket, mintha agyarunk nőtt volna, vagy méreg csöpögne a szájunkból; belefáradtunk mind a ketten a sugdolózásokba, a megjegyzéseikbe és a mutogatásukba.

A Fred-George-páros viszont roppant szórakoztatónak találta a dolgot. Ha csak tehették, Harry előtt masíroztak a folyosón, és így kiabáltak:

-Utat Mardekár utódjának! Vigyázat, véres kezű varázsló közeleg!

Percy, a Weasley-k közül most a legidősebb az iskolában a leghatározottabban elítélte a viselkedésüket.

-Ez nem tréfa – jelentette ki hűvösen.

-Ne állj az utunkba, Percy! – vigyorgott rá az egyik iker, azt hiszem Fred. – Harrynek sietős a dolga.

-Igen, a Titkok Kamrájába igyekszik, mert teára várja agyaras csatlósa – tódította a másik, számításaim szerint akkor George.

A legkisebb Weasley, vagyis az egyetlen egy lány gyermek a családban, Ginny sem találta viccesnek a dolgot.

-Jaj, ne csináljátok már! – siránkozott, valahányszor Fred fennhangon megkérdezte Harrytől, hogy kit szándékozik legközelebb megtámadni, vagy mikor George tettetett rémülettel fokhagymafüzért lóbált Harry felé.

Hogy erről mégis honnan tudok? Onnan, hogy az ikrek az órák közötti szünetet Harry közelében töltik, csakhogy tudják hangoztatni az egész iskolával a hülyeségeit. És hát elég sok óránk van közösen, szóval mindent mindig hallunk és látunk.

***

Mikor véget ért a félév utolsó tanítási napja, Pansyvel a szobánkban pakoltuk össze a ruháit, amit haza szeretne vinni a szünetre.

-Muszáj haza menned? – kérdeztem meg tőle miközben eldőltem az ágyamon.

-Sajnos igen – mondta egy kicsit szomorkás hangon. – Hidd el minden vágyam az, hogy itt maradjak veled, de mióta anyámék megtudták mi folyik itt, azóta minden levélben leszögezték, hogy muszáj hazamennem – tartott egy kis szünetet, majd folytatta. – Amúgy Blaise sem akar hazamenni, csak neki is anyja biztonságban akarja tudni legalább erre kis időre is.

Vettem egy mély levegőt majd újra visszamentem Pansy táskájába pakolni.

-Teljesen megértem amúgy, hogy aggódnak értetek – mondtam. – De azért örültem volna, ha együtt töltjük a karácsonyt, mint tavaly.

-Ne aggódj, biztosan lesz még olyan – mosolyodott el halványan. – De legalább Dracoval töltöd kettesben a szünetet.

-Nem mintha eddig hároméves korom óta nem ez történne – nevettem fel.

-Jó, de ez most sokkal másabb lesz, mint a többi – bökött oldalba a könyökével és egy kaján mosoly jelent meg a száján. – Meg hát Greengrass sem fog bezavarni.

Megkönnyebbülés futott át rajtam, hogy az a liba is hazamegy és nem azt kell látnom, hogy Draco közelében akar lenni.

-Amúgy, ha már Greengrass – szólalt meg egy kis hallgatás után Pansy.