𝗢𝘂𝗿 𝗹𝗶𝘁𝘁𝗹𝗲 𝗹𝗶𝗲𝘀 | HU ✔️

ᴛʜɪʀᴛʏ - ғɪᴠᴇ

Harmincötödik fejezet

𝐅𝐢𝐫𝐬𝐭 𝐤𝐢𝐬𝐬

Minden egyes eltelt évvel, amit már magam mögött tudok, megtanultam több dolgot is, de egyet nagyon. Ezek a szakaszok az életünk során nem csak számok. Mindegyik periódus tartogat valamit a számunkra, amiből az idő teltével tanulunk, végül teljesen elsajátítjuk. Kislány koromban arról álmodoztam, hogy milyen lesz a tizennyolcadik születésnapom, még egy listát is készítettem.
Az ágyon ülve ezt tartogattam a kezemben, és jó ízűen nevettem a saját gondolataimon. Annyira hihetetlen belegondolni, hogy felnőttem. Tudom hogy átvitt értelemben még közelt sem, de a számok szerint igen.

- Komolyan hercegnő ruhába akarod ünnepeli a születésnapodat? - gúnyolódott Ryder a listámon.

- Kilenc éves lehettem, hagyj békén. - löktem vállba duzzogva.

- Aranyos. - próbálta elfojtani a nevető ingerét - Apropó a mamád is. - tért ki a kínos szituációra az imént.

- El se kezd, baromi égő. - temettem az arcom a tenyerembe szégyenkezve.

- Alig várom hogy bulizzak vele. - folytatta a számára szórakoztató cukkolást.

- Miért buliznál vele? - tekintettem rá kérdőn.

- Beváltjuk a kilenc éves Vanity álmait, nem? - meglepően lelkesedett.

- Miért érzem azt, hogy te jobban várod ezt, mint én? - néztem rá nagyra nyílt szemekkel. Szokatlan ez a Ryder.

- A tizennyolcadik születésnapodról van szó, legalább egy kicsit buzgóbb lehetnél. - mért végig lenézően, amiért valóban nem tűntem izgatottnak.

- Inkább veszekedjünk, de ezt ne csináld. - nevettem ki.

- Miért kéne?

- Nem vagy már dühös?

- Talán egy kicsit. De már nem érdekel, nem a múltban élek. - fogta meg a kezem, bizonyítva, hogy tényleg nem foglalkoztatja.

- Nem is vagy rá kíváncsi mit csináltam? - képtelen voltam elhinni, hogy lemondott a rejtélyes felszívódásom okáról.

- Ha így folytatod haza megyek. - váltott komor stílusra, ezért inkább nem húztam tovább és annyiban hagytam.

Ismét csatlakoztunk a családhoz, nem akartam, hogy a nagyi teljesen ránk szálljon, amiért elvonultunk. Mi törtük meg a kínos csendet, amiben anyával ültek, Nicholas már nem volt köztük.

- Á, visszatért a gerle pár. - észlelt minket a mama vidáman.

- Mi nem... - kezdtünk mindketten szóhoz, majd kínosan egymásra néztünk.

- Nézd meg Manon, a kicsi Vanity szerelmes. - nevetett. A helyzet pedig már tényleg nem is lehetett volna kínosabb. Gondoltam ezt, aztán teljesen elvörösödtem, amit Ryder is észrevett, bár csak mosolygott rajta.

- Nicholas elment a lányokkal, a holnap esti bulidat tervezik. - közölte anya.

- Édes Istenem! Te tényleg nem bírod befogni a szádat, igaz? - mérgelődött a nagyi.