A drámát és a romantikát összevonni? Főleg egy gimnazista lány életében? Nem a legokosabb döntés.
Vanity és az Eastwood gimi története évekkel ezelőtt megkezdődött, de vajon két év kihagyás után mire kell felkészülnie a lánynak? Az élete jelentős f...
Két napon belül összepakoltunk és el is indultunk a hegyekbe. Nagyon izgatottan vártam, hogy egy kis időt tölthessünk egymással, messze mindentől. Gondolhatjátok mennyire volt nehéz folyamat megkaparintani a faház kulcsát, azután, hogy Ryder konkrétan mindent megszakított az apjával, hivatalos úton. De szerencsére sikerült, és száz százalékosan megérte.
Az a hely maga az álom, mint kívül, mint belül. Ámulva mértem fel minden négyzetméterét, Ryder pedig nosztalgikusan merengett. Apa halála óta nem szerettem olyan helyekre, eseményekre menni, ami tökéletes, problémamentes családokat ábrázol, mivel a mi családunk feloszlott, amikor őt elveszítettük. Ezalkalommal mégis jó érzés tölt el és nagyon szívesen hallgatnám Ryder emlékeit, amelyek a helyhez kötik őt.
- Kérsz forró csokit? - kerdeztem a fiút, aki épp begyűjtött a tűzre.
- Ha iható, akkor igen. - válaszolt pökhendin.
- Alábecsülsz. - láttam hozzá a forró csoki készítéséhez morcosan.
- Még véletlenül sem, mia vita. - lopakodott a hátam mögé, és engesztelésül a bántó megjegyzéséért átölelte a derekam és arcon puszilt.
- Ez mit jelent? - céloztam az ismeretlen szóra.
- Életem. - suttogta a fülembe. Az egész testem beleborzongott.
- Észrevettem már az akcentusod korábban is. Ez spanyol? - érdeklődtem.
- Ó, nem. Olasz. A nagyszülőeink onnan származnak.
- Jaj, de butus vagyok. - fogtam a fejem, Ryder csak kuncogott rajtam.
- Tudhatnád, de sosem kérdezel. - hunyorított lesújtóan, mintha a tudatlanságom bűn lenne.
- Te pedig, ha tudnád, isteni forró csokit csinálok. - fordultam ismét a pult felé, felemelt fővel, hencegve.
- Sok mindent kell még megtudjak rólad. - dőlt a konyha pultnak és kíváncsian bámult rám.
- Mi érdekel? - beszéltem magam mögé, mialatt szorgosan csináltam az italokat.
- Az apámmal való kapcsolatod. - jelentette ki egyenesen. Mindent félbe hagyva rögtön felé kaptam a fejem, kiakadva a kérdésén.
- Ez most komoly? - pislogtam nagyokat. Látszott rajta, hogy nagyon is komolyan gondolta ezt a megjegyzést.
- Tudnom kell, hogy mit éreztél iránta.
- Ryder abban az időszakomban hibát halmoztam hibára. Az a Vanity már nincs, nem létezik. Nem rejtettem el a tudatom legmélyére, hanem teljesen megszüntettem. Kérlek, te se próbáld felbolygatni ezt. - akadtam ki teljesen, amiért képes volt egy ilyen beszélgetéssel kezdeni az itt létünket.
- Ne haragudj, csak tudod, most hogy végleg kizártam az életemből, nem vagyok benne biztos, hogy ő is így gondolkodik. Lehet, hogy te semmibe veszed, ami kettőtök közt történt, de az is felmerülhet, hogy ő nem. Ha ne adj Isten, ez megtörténne tudnom kell, hogy mivel állunk szemben. Mondd, hogy megértesz. - húzott magához mialatt ismertette az aggodalmait. Nem mondom, hogy nem ésszerűek a kétségei, sőt egész reálisak.
- Nem akartalak így letámadni, csak próbálok mindent elfelejteni, amit akkor tettem, remélem te is megértesz. - bújtam hozzá.
- Igen, megértelek szívem. - motyogta, miközben a hajamba puszilt.
Közelt sem így képzeltem el a kezdést, és még az isteni forró csokimat is kínosan fogyasztottam el. Megértem, hogy Ryder tart attól, hogy mit tehet ellene az apja, amiért elfordult tőle és a bizniszétől, de ennek a pár napnak pont arról kéne szólnia, hogy ezeket a lesújtó gondolatokat magunk mögött hagyjuk. Ezt próbáltam vele is megértetni, így rájöttem arra is, hogy nem csak az én rossz tulajdonságom a bizonytalanság. Jó, talán Ryder egy kicsit paranoiás is.
- Milyen jó lenne, ha a gyermekeink is sok időt tölthetnének itt, mint én kis koromban. - szólalt fel, mialatt elmerültünk a táj szépségében, a tornácon állva.
- Gyermekeink? Nem siettél te előre egy pár évvel? - vontam fel a szemöldököm.
- Miért? Egy kisfiú most, pár év múlva egy kislány, a harmadik pedig majd alakul. - vázolta a családképünket. Mellesleg amilyen beleéléssel beszélt, egy pillanatra be is dőltem neki.
- Oké, egyértelműen előre mentél pár évvel. - nevettem ki.
- Talán egy kicsit túl toltam, igazad van. De nagyon, nagyon hosszú távra tervezek veled Vanity. Hogy pontosabb legyek, az életemet is le tudnám élni veled. - nézett mélyen a szemembe. Minden szava a lelkemig hatolt, mivel egy az egyben ugyanígy gondoltam én is.
- Szeretlek, és hidd el, rengeteg időnk lesz még megtervezni mindent. Nyugodt lehetsz, tőlem nem szabadulsz. - kacsintottam rá, majd visszamentem a házba.
A Ryder - el való megérintő beszélgetésen járt a fejem vacsora készítés közben is. Gabriellel sosem beszélgettünk a közös jövőnkről, mindig a jelennek éltünk, talán ezért sem vagyunk már együtt. Ez a fiú pedig gyerekekről beszél nekem, csessze meg! Eszembe jutott, amit Alex mondott, arról hogy még sosem látott így nézni másra. Most már tudom miről beszélt, mivel rá vitathatatlanul másképp nézek. Fiatalok vagyunk még és a megállapodást se lenne okos döntés elhamarkodni, de úgy érzem, hogy Ryder az, akire mindig is vártam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
