𝗢𝘂𝗿 𝗹𝗶𝘁𝘁𝗹𝗲 𝗹𝗶𝗲𝘀 | HU ✔️

ᴛᴡᴇɴᴛʏ

Húszadik fejezet

𝐈 𝐡𝐚𝐭𝐞 𝐲𝐨𝐮
𝐛𝐮𝐭 𝐈 𝐥𝐨𝐯𝐞 𝐲𝐨𝐮 𝐭𝐡𝐞 𝐬𝐚𝐦𝐞 𝐭𝐢𝐦𝐞

A váratlan csevely után megkerestem a lányokat, de úgy éreztem jónak, ha megtartom magamnak az eseményeket. Kim szokás szerint átadta magát a csábításnak, és csúnyán berúgott, szegény Claire próbálta biztosítani, hogy nehogy valami hülyeségre vetemüljön. Alexiát viszont nem láttam velük, ami egy cseppet aggasztani kezdett, mivel teljesen megfeledkeztem róla.

- Alex? - kérdeztem Claire - től, közben a lány után nézelődtem a tömegben.

- Elment. - válaszolt jókedvűen Kimberly.

- Winston bulijára. - fűzte hozzá Claire.

- Eltűnők pár percre és csak úgy lelép? - mérgelődtem.

- A bátyád üzent neki, hogy beszélni akar. - folytatta Claire.

- Gondolhattam volna. - fogtam a fejem, közben próbáltam tisztán gondolkodni.

- Kimnek szerintem elég volt mára. - jegyezte meg Claire, Kim viszont a fejét rázva ellenkezett.

- Hívok egy taxit, hazavisszük, mi pedig meggyőződünk róla, hogy Alexszel minden rendben. - közöltem a tervem, és azzal indultam is elhagyni a helyet.

Az órámra nézve mélyen megdöbbentem, már majdnem négy óra volt. Elbizonytalanodtam, hogy vajon tart - e még a buli, de pár snap láttán, rájöttem, hogy még közel sincs vége. A taxiban ülve Kim teljesen elkábult, csoda ha egy szót is kitudott mondani értelmesen. Az édesanyja nem volt meglepve, amikor az ajtóhoz kísértük a lányát, valószínűleg nem először látta hasonló állapotban.
Ezt követően már csak egy állomás következett, mégpedig Winston háza.

Meg is feledkeztem a tényről, hogy én kinek a házába készülök betenni a lábam. De akkor az alkohol hatására gátlástalannak éreztem magam, és csak Alexiát láttam a szemem előtt.

A hely zengett a hangos zenétől, és az eszeveszett tiniktől. Olyan zsúfoltan tolongtak, alig kaptam levegőt. Claire mindvégig az oldalamon volt, szerintem megőrültem volna, ha ő is elkeveredik mellőlem. Kétségbeesetten kérdezgetni kezdtem az ott lévőket, hogy nem - e látták Alexiát, vagy a bátyám, de hiába, célravezető választ nem kaptam.

A lépcső felé törtem utat magunknak, ahonnan éppen akkor Winston, kézenfogva Diamonddal, lépkedett le. Mindketten bámultak rám, sejtem nem vártak az érkezésémre. Bevallom nagyon zavart a felállás, amit mindenki felé mutattak, de ez volt akkor a legkisebb gondom.

Még az emeleten se találtam a bátyámékat, teljesen reményvesztett voltam. Egy pillanatra, a lehető legroszabb barátnőnek éreztem magam, amiért magára hagytam Alexet ilyen állapotban. Szüksége lett volna rám, én pedig hátat fordítottam neki.

Felajánlottam Claire - nek, hogy aludjon nálam, ő pedig boldogan beleegyezett. Egy percig sem akartam tovább maradni, szóval el is indultunk haza. Kilépve az ajtón Ryderbe ütköztem.

- Mégis itt kötöttél ki. - nevetett.

- Csak átfutóban vagyok, amint látod már távozok is. - mentegetőztem, mintha kötelességem lett volna.

- Ha te mondod. - zárta le a beszélgetést egyszerűen, és bement a házba.

- Ez mi volt? - szólalt fel mellettem Claire, akinek nyilván furcsa volt a szóváltásunk.