A drámát és a romantikát összevonni? Főleg egy gimnazista lány életében? Nem a legokosabb döntés.
Vanity és az Eastwood gimi története évekkel ezelőtt megkezdődött, de vajon két év kihagyás után mire kell felkészülnie a lánynak? Az élete jelentős f...
- Olyan könnyen elaludt rajtam, észre sem vettem. - tért vissza jó kedvűen.
- Szokása. - nevettem. Rajtam is gyorsabban elalszik, mint a helyén, bár ahhoz képest, hogy Ryder most először kerül ilyen közel hozzá, meglepő.
- Milyen volt az estéd? - kérdezte, kínosan a tarkóját piszkálva.
- Jó. - válaszoltam egyszerűen. Nem csak számára volt kellemetlen a helyzet.
- A múltkor nem viselkedtem megfelelően. A tudatodra akarom adni, hogy megváltoztam, és tudom, hogy az elmúlt időben nem éppen sikerült összehozzam. - mondta. Akartam neki hinni, de pár szó, tettek nélkül nem bizonyított számomra semmit.
- Bízom benne, hogy tényleg úgy van, ahogy mondod. A te érdekedben is. - próbáltam távolságtartó maradni.
- Azt szeretném, hogy egy család legyünk. Csak te, én, és a gyönyörű kislányunk. Bármit megteszek ennek érdekében. - lépett elém, és az ujjait végig simította az arcomon. Minden porcikám beleborzongott az érintésébe, de nem veszíthettem el a kontrolt.
- Remélem. - suttogtam, a homlokomat az övéhez tolva. Kis híján elbuktam a harcot saját magammal szemben, ezért lendületesen elléptem tőle. A konyhapultnak támaszkodtam, mély levegőket véve.
Ryder vette a lapot, és csendben elhagyta a lakást. Minden szava belém égett, egy álom válna valóra, hogy a családunk tényleg egyben lenne. De mi van, ha felszínre kerülnek az elmúlt két év történései? Most már nem csak magamat kell néznem, hanem a kislányomat is és nem akarok semmi olyanba belekeveredni, ami rá nem lenne jó hatással. Kicsi még, de egy most rosszul meghozott döntésem, az egész életét befolyásolhatja. Túl gondoltam, paranoiás vagyok, a rögeszmémmé váltak a negatív gondolatok.
E gyötrő ábrándokból Maya sírása keltett fel. Rögtön siettem hozzá, majd amint megnyugtattam, én is megnyugvásra leltem. Muszáj volt mellette aludjak, hogy érezzem a közelségét, a finom illatát. A reggel pedig ő legyen az első pillantásom, hogy tudhassam: minden nap megéri, bármit is tartogat.
Úgy is történt, ahogy elképzeltem, csodásan indult a reggelem. Egyedül Marcus üzenetét hiányoltam. Nagyon komolyan vette ezt a távolság dolgot. Ettől eltekintve a napi rutin maradt a régi. Az utolsó beadandómat letudva, indultam a munkába. Egy kisebb kávézóban vagyok felszolgáló, attól függetlenül, hogy nagyon monoton munka, én imádom. A kollegáim nagyon segítőkészek, a főnököm pedig emberséges, mindenkit egyformán kezel, türelemmel és jóindulattal.
Pár vendég után szünetet tartottam, a többség ilyenkor elszív egy, vagy két szál cigarettát, én általában Mayát ellenőrzöm, és beszélgetek azzal, aki épp a közelemben van. Miután Alexet kinyomtam, rögvest csörögtem. Ryder hívott, bár le mertem volna fogadni, hogy már töröltem a számát.
Igen?
Otthon vagy?
Nem, dolgozom. Szünetem van épp. Miért?
Beugrok hozzátok, vettem Mayának pár dolgot. Alexszel van?
Igen, menj csak.
Te mikor végzel?
Egy óra kábé.
Megvárlak.
Szokásához híven rám nyomta. Meglepett, amikor azt mondta, hogy vett valamit Mayának. Kijelentette, hogy mindent megtesz értünk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire buzgó lesz. Lényegében jó érzés volt ezt hallani, és nem csak az anyai ösztön miatt. Én lennék a legboldogabb ember, ha ezentúl minden sínen menne, de azt bárki alátámaszthatja, hogy ez sosem ilyen egyszerű. Egyszer fent, egyszer lent, viszont a kezedben a döntés lehetősége a körülötted lévő emberekről. Mindig azt válaszd, aki kérdés nélkül téged választana.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
