𝗢𝘂𝗿 𝗹𝗶𝘁𝘁𝗹𝗲 𝗹𝗶𝗲𝘀 | HU ✔️

2 | ᴛᴡᴇɴᴛʏ

Második évad | Huszadik fejezet

𝐒𝐨𝐦𝐞𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐬𝐭𝐢𝐧𝐤𝐬 𝐢𝐧 𝐭𝐡𝐢𝐬

Ryder továbbra is váltig állította, hogy az a gyerek nem lehet az övé, de kézzel fogható biztosítékot nem volt hajlandó adni rá. Hirtelen eszembe jutott az amit Marcus mondott, amikor közöltem vele, hogy Ryderrel kibékültünk. Azóta nem hallottam felőle, de van egy olyan érzésem, hogy ő tud valamit. 

Amikor Ryder dolgozni ment áthívtam Alexszet, hogy elmeséljem neki a történteket és kérjek tőle egy jó baráti tanácsot. Legnagyobb meglepetésemre egyből beleegyezett, hogy elmenjünk Marcushoz és kikérdezzük. Nem is húztuk az időt, felöltöztettem Mayát és már mentünk is az autóhoz.
Volt egy kevés aggály bennem, de bíztam benne, hogy Marcus maga mögött tudta hagyni a viszálykodást és segíteni fog.

A lakása előtt ácsorogva egyre kínosabban éreztem magam, és amikor már úgy tűnt, hogy nem fog ajtót nyitni elhatároztam, hogy hagyom a fenébe.

- Mit csinálsz?! - nyúlt utánam Alex.

- Egyértelműen nincs itthon. - próbáltam leplezni a valódi szándékomat.

Ekkor kinyílt az ajtó, Marcus a szemét dörzsölgetve állt a küszöb túl oldalán. Döbbenten cikázott a tekintete köztem és Alexia között.

- Zavarunk? - törte meg a csendet Alex.

- Nem, dehogy. Gyertek be. - csóválta a fejét, közben beljebb intet minket.

Követtük a lakásba, mindketten zavarodottan álltunk meg a nappali közepén. Marcus nagyon közvetlen volt, megkínált minket itallal, Mayának is nagyon örült, rám sem nézett neheztelően.

- Mi szél hozott titeket? - kérdezte, miután észrevette, hogy sokkal felszabadultabbak vagyunk.

- Kérdezni szeretnék tőled valamit - kezdtem szóhoz.

- Hallgatlak.

- Hogy értetted azt, amit az utolsó beszélgetésünkkor mondtál?

Egy pillanatra értetlen arcot vágott, majd leesett neki a tantusz.

- Nocsak, megvalósul a jóslatom. - csipkelődött nevetve.

- Marcus... - mondtam a nevét egy mély sóhajjal kísérve.

- Ne haragudj. Az igazat megvallva félre ismertem Rydert, már beláttam, hogy nem olyan rossz arc, mint hittem - tekintett az ujjamon ékeskedő gyűrűre, egy apró mosoly kíséretében.

- Tehát nincs semmi a háttérben?

- Nincs. Vagy van? Feltételezem, ha már itt vagytok. - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.

- Nincsen, most viszont mennünk kell, reméljük lesz még alkalmunk találkozni. - szólalt fel Alex váratlanul, nem értettem miért mondta ezt.

Marcuson is látszott, hogy meglepte a reakciója, de egyikünk se jutott szóhoz, Alexia megragadta a karom és kivezetett a házból. A folyosón haladva még egyszer visszatekintettem Marcusra, aki csak mosolyogva integetett.

- Ezt miért kellett?! - teremtettem le, amint kiléptünk az utcára.

- Valami bűzlik ebben az egészben. - öltötte fel a szkeptikus formáját - Te is tudod, hogyha Marcus egyszer valamit kiejt a száján azt csak akkor teszi, ha komolyan is gondolja. Most meg hirtelen nem gondolta komolyan? Pont amikor felbukkan Ryder exe a babával? - vázolta az elképzelését nagy beleéléssel.

- Azt mondod, hogy összejátszanak? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Azt.

Úgy ismerem Alexet, mint a tenyeremet, tudom, hogy szereti túl bonyolítani a dolgokat, de most az egyszer sikerült engem is elgondolkodtatnia. Egyedül az nem fért a fejembe, hogyan lehet ennyire megszállott, ha tényleg ahhoz folyamodott, hogy felkeresse Kianát és mindezt kitervelhessék csak azért, hogy minket szétválasszanak.

Mindenképp beszélnem kellett Ryderrel is Alex elméletéről, ezért beugrottam a munkahelyére. Szerencsére épp nem volt fontosabb dolga, rögtön fogadott az irodájában.

- Mi járatban szerelmem? - lépett hozzám, majd egy gyengéd csókkal köszöntött.

- Mondanom kell valamit.

- Terhes vagy?! - nyíltak nagyra a szemei.

- Mi? Nem! Hogy jött ez most? - ráztam a fejem.

- Szóval nem?

- Nem Ryder, nem vagyok terhes. Tudod egy nap alatt nem igazán lehet ezt megállapítani.

- Akkor miről van szó?

- Alex szerint Marcus és Kiana összeesküdtek ellenünk.

- Összeesküdtek? Mi ez, egy amatőr krimi? - nevetett fel.

- Vegyél már komolyan! - mordultam rá.

- Én komolyan veszlek téged, neked nem kéne őket. Nem sokára összeházasodunk, ezzel kéne most foglalkozzunk. - fogta meg a kezem.

- Tényleg ennyire paranoiás vagyok? - nyavalyogtam lebiggyesztett ajakkal.

- Igen kicsim, betegesen - bólogatott hevesen. - De én így szeretlek. - csókolt meg.

- Esküszöm befejezem, de akkor válaszolnod kell valamire. - böktem mellkason a mutatóujjam.

- És mi lenne az?

- Honnan tudod, hogy Kiana nem tőled terhes?

- Vanity... - forgatta a szemét akadékoskodva.

- Nem Ryder, válaszolj! - tettem karba a kezem egy szigorú pillantással.

- Onnan tudom, hogy nem volt mitől teherbe essen.

- Ezt hogy érted? - néztem rá értetlenül.

- Egyszer sem mentem el.

- De hát..miért? - pislogtam meglepetten.

- Folyton a fejemben jártál, csak rád gondoltam akárhányszor hozzáértem. Valamiért képtelen voltam rá.

Nagyon megleptek Ryder szavai. Sosem gondoltam, hogy egy férfi számára ez lehetséges, sőt még akkor sem akartam teljesen elhinni, de annyira komolyan beszélt, éreztem, hogy nem csak blöfföl. Végre megnyugodhattam, azonban bennem motoszkált a kérdés, hogy vajon még meddig mehetnek el annak érdekében, hogy végleg szétválasszanak minket?