𝗢𝘂𝗿 𝗹𝗶𝘁𝘁𝗹𝗲 𝗹𝗶𝗲𝘀 | HU ✔️

ᴛᴡᴇɴᴛʏ - ᴛʜʀᴇᴇ

Huszonharmadik fejezet

𝐍𝐢𝐜𝐡𝐨𝐥𝐚𝐬'𝐬 𝐬𝐞𝐜𝐫𝐞𝐭

Nico nyugodtan le ült az ágyamra és csak bámult rám. A tekintete nem tükrözte mit érez, lapos arccal meredt felém.

- Csak nézzük egymást? - törtem meg a csendet.

- Miért csinálod ezt Ryderrel? - kérdezte komoly hangnemben.

- Nem csinálok vele semmit. Néhányszor összefutottunk, miután egy buliban segítőkész volt, és ennyi. - válaszoltam őszintén. Nem volt rejtegetni valóm, csak az igazságot mondtam.

- Biztos hogy nem Winston ellen irányuló ez az egész? - ragadt a témában.

- Nem, egyáltalán nem. Nem tudnék szándékosan ártani Winstonnak. - szögeztem le.

- Hallottam mi történt a szüleivel ... Nem ítéllek el. - nézett mélyen a szemembe, éreztem hogy komolyan gondolja.

- Pedig megérdemelném. - mondtam lehangoltan.

- Mind követünk el hibákat, ettől vagyunk emberek. Hibázunk és tanulunk belőle. - osztotta a bölcs gondolatait.

- Tudom. De ezek a hibák még későbbre is kihathatnak, például Winston most utál. - kezdtem megnyílni kétségbeesetten.

- Nem, még csak véletlenül sem utál. Először magában kell tisztáznia, hirtelen sok volt ez számára. - próbált nyugtatni.

- Rydert egy cseppet sem érdekelte amit tettem.

- Nem ismerem őt, de Winston mesélt már róla pár dologot. Őt semmi sem érdekli. - mondta egyenesen. Igaza volt, ezt aláírom a rendőrségi incidens után.

- Miért nem lehet minden olyan mint régen Nico? - meredtem rá könnyben álló szemekkel.

- Te is tudod hogy már sosem lesz olyan, mint akkor. - húzta a száját, őt is megérintette a beszélgetésünk.

- Hiányzik apa. - mondtam, majd rögtön elsírtam magam.

Nicholas azonnal átölelt és suttogta, hogy ' Nekem is '. Jól esett, hogy végre azzal a bátyámmal beszélhettem, akit mindennél jobban szeretek, és akire felnézek. Ez nem kérdés, nagyon hiányzik apa. A mi kapcsolatunk különleges volt, mindent megtudtam beszélni vele. Lehet hogy kívül mutatom a keményet, és a gátlástalan nagy lányt, de az igazság az hogy belül teljesen elveszett vagyok. Ha tehetném visszamennék oda, ahol a családunk még egyben volt, és boldogan éltük a napjainkat.

- Megnyugodtál? - kérdezte Nicholas gondoskodóan, mikor elemelkedtem tőle.

- Meg. - vetettem felé egy apró mosolyt.

- Beszélhetnénk arról, amit a folyosón láttál a minap? - tért át a kínos találkozásunkra.

- Kimmel terveztem, de igen hallgatlak. - mondtam kíváncsian.

- Hallgass végig, és ne vágj közbe. - közölte.

- Rendben. - mondtam felkészülten.