A drámát és a romantikát összevonni? Főleg egy gimnazista lány életében? Nem a legokosabb döntés.
Vanity és az Eastwood gimi története évekkel ezelőtt megkezdődött, de vajon két év kihagyás után mire kell felkészülnie a lánynak? Az élete jelentős f...
A dolgok tisztázódni látszottak, Ryder megmagyarázta, hogy miért hanyagolt az elmúlt időben. Az apja ismét fogást talált rajta és addig nem hajlandó kizárni az üzletből, ameddig az áruló elő nem kerül. Minden erejét és idejét a kutatásra fordította, hogy végleg megszabadulhasson az apjától. Úgy gondoltam, hogy ez nem elegendő indok, mivel nekem is hatalmas szerepem van ebben azóta, amióta mindent feltárt előttem, helytelennek gondoltam, hogy nem osztotta meg velem már az elején. Kötelességemnek éreztem, hogy támogassam és segítsek neki, de nem hagyta, hogy jobban beleássam magam. Beletörődtem, hogy egyedül akarja intézni a dolgokat, jobban belegondolva nem sok gyakorlatom volt az effélékben, valószínűleg csak megnehezítettem volna mindent.
A hétvége után Alexiával az egyetemek után nézelődtünk két napon át. Tisztában voltunk vele, hogy még egy egész tanév van előttünk, de az előre tervezés sosem árt. Nagyon sok egyetemet vettünk szemügyre, engem mégis a New York - i fogott meg igazán. Csak pillanatnyilag futott át az agyamon, hogy milyen szuper lenne. A kisvárosi lány felfedezi a nagyváros mindennapi rejtelmeit. Annak örültem volna, ha Alexnek is hasonló elképzelései lennének, de ő kimondottan irtózik a zűrös városoktól.
A nagy kutatások közepette egy kopogás zökkentett ki minket a laptop képernyőjének figyelem teljes bámulásából.
- Gyere! - kiabáltam.
- Sziasztok lányok. - lépett be a nagyanyám félénken a szobám küszöbén.
- Nagyi, mit keresel itt? - sóhajtottam unottan. Nem sok kedvem volt a magyarázkodásához.
- Beszélni szeretnék veled. Fontos lenne. - lépett beljebb.
- Hallgatlak. - forgattam a szemeim.
- Négyszemközt. - mosolygott Alexre, aki azonnal vette az üzenetet és kimászni készült az ágyból. Megakadályozva visszarántottam.
- Alex marad. - mosolyogtam rá szarkasztikusan. Nem szállt szembe a makacsságommal, csak megcsóválta a fejét.
- Én jelentettem fel Palmeréket. - jelentette ki minden előszó nélkül.
- Mit csináltál? - tettem úgy, mintha rosszul hallottam volna, pedig tisztán értettem mit mondott.
- Nem hagyhatom, hogy belerántsanak téged ebbe a mocsokba Vanity. A Palmer család veszélyes. - prédikált.
- Nagyi, elment az eszed?! Ryder a szerelmem! Képes lettél volna rács mögé záratni? - botránkoztam teljesen kikelve magamból.
- Ők nem azok akiknek mondják magukat! Mindent érted tettem! - háborodott fel, amiért ellene beszéltem.
- Mi ez a ricsaj? - lépett be anyám a nyitva hagyott ajtón.
- Mond meg a lányodnak, mond meg neki kinek köszönhető az apja halála Manon! - fordult anya felé, aki teljesen elsápadt.
- Micsoda? - álltam értetlenül, anya pedig csak csendben hallgatott.
- Ha te nem, majd én. - tekintett ismét felém - A baleseteteket egy felelőtlen tinédzser okozta, aki jogosítvány nélkül, ittasan száguldozott az úton. Az apja nagy összegű pénzt ajánlott a hallgatásunkért, amit ha nem vagyok ott az anyád el is fogad. Nem tudtam tétován nézni, ahogy a fiam gyilkosa ismeretlenül és szabadon jár és a felhőtlen életét éli. - magyarázott zabosan, szavai hallatán a szemeim könnybe lábadtak. Minden szörnyű emlék felelevenedett bennem.
- Mire akarsz kilyukadni? - töröltem le a könnycseppjeim.
- Megtaláltam őket. Ryder Palmer, aki a balesetet okozta, Darius Palmer, aki pedig könnyedén eltusolta volna, mivel neki ez a lételeme.
Amint kimondta a két nevet a szívem milliónyi darabra tört. Sokkoltan az ágyra ültem, de úgy éreztem, mintha rögtön elájulnék. Mély levegőkért küszködtem, miközben körülnéztem. A hallásom eltompult és a szemeim is lassan becsukódni kezdtek. Az utolsó pillantásom pedig sötétségbe borult.
Amikor újra kinyitottam a szemem egy korteremben feküdtem. Anya, Alexia,Nico és a nagyi is majd kiugrottak a bőrükből, amikor meglátták, hogy ébredezek. A baleset okozta komám óta nem voltam kórházban, ezért teljesen bepánikoltam, és roham szerűen kezdtem lélegezni. Anya azonnal egy nővérért kiáltott, aki pont a kortermem előtt sétált el. A hölgy rögtön a kezelésemre sietett, szerencsére gyógyszerek nélkül sikerült lenyugtatnia.
- Mi volt ez? Mi van a húgommal? - kérdezte tőle Nico kétségbeesetten.
- Aggodalomra semmi ok, valószínűleg az ismeretlen környezet zaklatta fel. Ő is, és a kis baba is jól vannak. - mosolygott barátságosan.
- Kis baba?! - ültem fel hirtelen, teljesen meglepődve a kijelentésén.
- Igen. Nem probléma, hogy még csak most szerez róla tudomást, nagyon kicsi még, mindössze pár hetes. Kérem pihenjen. Gratulálok. - simogatta meg a karom, majd kisétált.
Először fel sem fogtam, amivel szembeállított. Egy élet növekszik a szívem alatt, egy rész belőlem, és Ryderből. A szerelmünk gyümölcsét hordozom, még ha csak egy szőlőszemnyi, akkor is a miénk. A pillanat hevében nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. A gyermekem apja felelős az apám haláláért és ez belülről emészt fel . Emelett a családom reakciójától is tartottam, mivel hiába töltöttem be a nagykorúságot igazoló évemet, egy gyermekhez vitathatatlanul fiatal vagyok.
- Manon, unokád lesz! - törte meg a kínos csendet a nagymamám. Anya csak pislogva bámult rá, majd felém fordult. Az arca olyan ártatlan volt, valószínüleg még ő sem emésztette meg amit hallott.
- Nagymama leszek? - kezdett el mosolyogni megilletődve, hatalmas megkönnyebbülést jelentett, hogy jól fogadja a hírt. Könnyezve bólogattam és magamhoz rántottam.
- Nagybácsi leszek! - ugrott fel Nicholas örömében.
- Anya leszek! - nevettem el magam. Hihetetlen érzés volt, hogy mindenki lelkesedett az új családtag iránt.
Ez a hír mindent megváltoztatott. Ezentúl nem csak magamat, és a saját érdekeimet kell figyelem előtt tartsam, hanem azt is, hogy mi a jó a kis babámnak. Elhatároztam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy csodálatos életet biztosítsak neki, ha kell még egyedül is.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
