A drámát és a romantikát összevonni? Főleg egy gimnazista lány életében? Nem a legokosabb döntés.
Vanity és az Eastwood gimi története évekkel ezelőtt megkezdődött, de vajon két év kihagyás után mire kell felkészülnie a lánynak? Az élete jelentős f...
Egy pillanatra szörnyen éreztem magam. A szívem a lehető leggyorsabban vert, a gyomrom összeszorult, levegőt is nehéz volt vennem. Nem akartam rá nézni még véletlenül sem, de nem bírtam ki. Akaratlanul is a tekintetét kerestem, és mivel őt is sokk-ként érte a találkozásunk, nem volt nehéz megtalálni.
- Vanity, kijönnél? - mondta a tanár úr, furcsállva a Gabriellel köztünk kialakult helyzetet.
- Igen, persze. - ráztam meg a fejem, és azzal a lendülettel a tanár mellé lépkedtem.
- William Kaysernek hívnak, én leszek az osztályfőnököd és az irodalom tanárod, szólíts Mr. Kaysernek - nyújtotta kezét közvetlenül. Nem tudtam, hogy a tanárokkal kezet szokás fogni, de szimpi volt Kayser úr, szóval miért ne. - Most pedig röviden mutatkozz be az osztálynak, kérlek.
- Hú, ez fura - álltam kellemetlenül, folyamatosan Gabrielre pillantva, aki csak mosolygott - Vanity Caranonak hívnak, két éve ebbe az iskolába jártam alaposan ismerem a helyet. Örülök, hogy vissza kerülhetettem és azt hiszem ennyi. - néztem Mr. Kayserre zavarodottan, aki csak mosolygott, majd a helyemre tessékelt.
Bevallom nem vagyok szégyenlős típus, de ha Gabriel a közelemben van képes vagyok akár a saját nevemet is elfelejteni.
Nehéz volt figyelni, főleg hogy két paddal arrébb ült tőlem, és folyamatosan figyelt. A szakításunk óta nem beszéltünk, és ezt tartani akarom. Amint kicsengettek, összepakoltam a dolgaim és villám gyorsan elhagytam volna termet, de egy lágy női hang megakadályozott ebben. Hátra fordultam és egy csinos, szőke lány mosolygott rám, majd oda is jött hozzám.
- Szia, Claire vagyok, gondoltam én leszek az első, aki üdvözöl. - mosolygott rám, majd hirtelen megölelt.
- Nagyon kedves tőled. - mosolyogtam én is, mikor elengedett.
- Á, szia Claire. - csatlakozott hozzánk Alexia is.
- Lexi, te ismered már Vanityt igaz?
- Igen a legjobb barátnőm. - kacsintott Alex, mire kuncogtam egyet.
- Jó hallani. Suli után mit csináltok? - kíváncsikodott.
- Szerintem a kávézóban leszünk. - mondtam, mire felcsillantak a lány szemei.
- Én is oda szoktam menni a bátyámmal. Csatlakozhatnátok. - lelkesedett.
- Persze, semmi akadálya. - biccentettem a vállammal.
- Okés, akkor ott találkozunk. Sziasztok. - köszönt el mosolyogva, majd magunkra hagyott Alexiával.
- Na jó! - kiabált fel miután Claire már biztosan nem hallott minket.
- Mi van? - förmedtem rá ijedten.
- Claire bátyja, egy fotómodell Vanity! Annyi képet láttam már róla, de való életben soha! El sem hiszem. - forgolodott jobbra-balra izgalmában.
- Mutasd már. - kíváncsiskodtam.
Elő kapta a mobilját, majd megmutatott pár fotót az említett fiúról. Egyből megértettem, hogy miért modell. Magas, vékonyabb testalkatú, a haja színét a hamvas szőkéhez tudtam hasonlítani. Viszont az arca, káprázatos, és itt a ráadás a tengerkék szemei. Azt hiszem megtaláltam álmaim pasiját.
A képek láttán nekem is meg jött a kedvem a délutáni kávézáshoz, és a nap hátralévő részében csak ezen járt az eszem. Persze a Gabriellel lévő helyzetem is foglalkoztatott, és minél előbb megakartam kérdezni Alexet, hogy mégis mikor akart erről tájékoztatni engem. Az órákon továbbra is csak nézett, de egyre feltűnőbben tette. Nem jött oda, mondjuk lehetőséget sem igazán adtam, mivel az órák végéhez érve azonnal elhagytam a termet. Akárhányszor rá néztem rezzenéstelen, komoly arccal bámult, ami kissé aggasztott.
Hivatalosan is kimondhatom, hogy a pár kellemetlen meglepetést elnézve, szuper napom volt. Alexiaval elhagytuk a sulit és a kávézóba indultunk. Út közben nehézkesen, de kiböktem ami nyomta a lelkem.
- Mikor akartál szólni? - törtem meg a csendet, mire a lány értetlenül nézett rám.
- Miről?
- Gabriel.
- Most van itt először, mint te. - adott választ.
Furcsálltam mikor ezt mondta, mivel Gabriel két évvel járt felettem és nem mondhatnám, hogy rossz tanuló lett volna, bár mivel elég rég beszéltünk, nem tudom milyen irányban haladt tovább. Elmagyarázta, hogy egyszer megbukott, és egyszer évet kellett ismételnie, mivel rengeteg órát hagyott ki. Nem gondoltam volna ezt róla, de a kis dolgai után amiket megtett velem, nem csodálkozom, hogy ez lett belőle.
Egy kevés Gabriel, és egyéb más kitárgyalása közben gyorsan elment az idő és az út is. Beléptünk a kávézóba, nekem pedig az első dolgom az volt, hogy megtaláljam Clarie-ék asztalát, de ahogy láttam Alex is ugyanezt csinálta. Arra jutottunk, hogy nincsenek itt, ezért az ajtó közelében leültünk az egyik négy személyes asztalhoz.
Rövid időn belül nyílt az ajtó majd belépett rajta a testvér pár. Elállt a lélegzetem is amikor megláttam Claire bátyját, és az utánuk belépő embert..
𝐂𝐨𝐥𝐥𝐢𝐧𝐬 𝐭𝐞𝐬𝐭𝐯𝐞́𝐫𝐞𝐤 ________________
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
