𝗢𝘂𝗿 𝗹𝗶𝘁𝘁𝗹𝗲 𝗹𝗶𝗲𝘀 | HU ✔️

ғᴏʀᴛʏ

Negyvenedik fejezet

𝐇𝐚𝐯𝐞 𝐲𝐨𝐮 𝐜𝐨𝐨𝐩𝐞𝐫𝐚𝐭𝐞𝐝 𝐛𝐞𝐡𝐢𝐧𝐝 𝐦𝐲 𝐛𝐚𝐜𝐤?

Kéz a kézben tértünk vissza a barátinkhoz, akik eleinte furcsán néztek ránk, majd egy rövid magyarázat után örömmel fogadtak. Igazából nekem is nagyon furcsa volt újra Ryder oldalán mutatkozni, úgyhogy nem vetem meg a kételkedő szempárokat sem.

Szerencsére ez az este szuperül zárult, elmondások szerint mindenki jól szórakozott. Nekem sem volt okom panaszkodni, főleg Ryder mellett kelve. Amikor felébredtem még mélyen aludt, ezért nem szándékoztam felzargatni. Úgy gondoltam, hogy nem is lehetne jobban kezdeni a napot, mint egy sétával a parton. Kim és Alex is javában munkálkodtak a nappaliban, felajánlottam, hogy csatlakozzanak.

- Erre volt most szükségem. - szólalt fel Kim egy nagy sóhajjal kísérve, mialatt a parton sétáltunk egy gyenge itallal a kezünkben.

- Este is ugyanezt csináltuk. - mondta Alex, aki nem érezte át a lány megkönnyebbülését.

- Nem mindenki. - lökött vállba játékosan Kimberly. Jól tudtam, hogy mire céloz.

- Tényleg! Mindent tudni akarok! - lelkesedett Alexia.

- Ne legyetek ennyire kíváncsiak. - romboltam le az ambiciójukat.

- A barátnőid vagyunk. Kivel osztanád meg, ha nem velünk?

- Tudjátok ti anélkül is, hogy megszólalnék. - bámultam a homokot zavarodottan.

- Tudtam! - Kim szabályosan kiugrott a bőréből, egy pacsit is megejtettek egymás közt.

- Idegesítőek vagytok. - forgattam a szemem.

- Milyen volt? - kíváncsiskodtak tovább.

- Tökéletes. - gondoltam vissza az estére és akaratom ellenére elmosolyodtam.

- De várj, meg se kérdezted hova tűnt? - kérdezte Kim.

- Dehogynem. El se hiszitek mi történt valójában.

- Ne csigázz már! Bökd ki! - türelmetlenkedtek
Egész szórakoztatóak voltak.

- A nagyi beszélte tele Ryder fejét mindennel. Azt is mondta neki, hogy újra Gabriellel vagyok és ne akarjon ezen változtatni. - meséltem, mire mindkettőjük álla leesett.

- Már ne haragudj, de a nagyanyád nem százas. - jelentette ki nyersen Kim. De igaza volt.

- Miért csinálhatta ezt? - próbált értelmet találni a nagyi tetteiben Alexia.

- Nem tudom, de nagyon egyértelmű. Nem akarja, hogy Ryderrel legyek.

A beszélgetés alatt szó esett arra is, hogy Winston igazat mondott e két hónappal ezelőtt. A lányok annyira játszották a detektívet, hogy egyre kíváncsibb lettem Ryder magyarázatára. Visszatértünk a nyaralóba, a többiek is fent voltak már, egyedül a fiú nem volt köztük.

- Ryder alszik még? - kérdeztem a jelenlévőket.

- Nem, az imént ment el. - válaszolt Claire.

- Annyit mondott, hogy majd hívd fel. - tette hozzá Winston.

Nem vettem jó néven, hogy ismét csak úgy elment, ki tudja hová. Rögtön felhívtam, de hangpostára kapcsolt. Újra azt éreztem, amit hosszú ideig. Hogy itt hagyott. Nem akartam túl gondolni semmit, de nagyon erre állt a dolog.

Helyre pofoztuk a házat, legalább telt az idő és nem csak Ryderre gondoltam. Mindenki feldobott volt az esti koncert miatt, egyedül én nem. Próbáltam összeszedni magam egész nap, de nem ment, csak arra tudtam gondolni mit csinálhat Ryder. Úgy döntöttem, hogy kihagyom az esti programot, de a lányok ragaszkodtak hozzám. Nem akartam cserbenhagyni őket, szóval nagy nehezen beleegyeztem, bár a kedvem továbbra se jött meg. Már javában készülődtünk, amikor Alex felettébb érdekes módon elvonult telefonálni. Gyanús volt a viselkedése, de nem szenteltem rá nagyobb figyelmet.
Én idő előtt elkészültem, ezért a lányoknak segítettem ebben, abban, amikor egyszer csak megszólalt a csengő.

- Vanity, nyisd ki! - utasított Alexia. Nagyon izgatott volt.

- Miért én? - kérdeztem értetlenül.

- Logikus, egyedül te vagy kész. Siess. - legyintett sorozatosan.

- Majd a fiúk kinyitják. - ellenkeztem makacsul.

- Az Isten szerelmére! Menj már. - nem hagyta annyiban, amivel picit kiborított. Tudtam, hogy nem fog békén hagyni, szóval beadtam a derekam.

Levonszoltam magam az emeletről, majd kedvetlenül ajtót nyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Ryder állt az ajtó másik oldalán. Elegánsan volt felöltözve, még egy csokor rózsát is szorongatott a kezében. Amint meglátott hatalmas mosoly terült el az arcán. Mielőtt kérdőre vontam volna, beugrott Alexia gyanús viselkedése és máris máshogy láttam a dolgokat.

- Szövetkeztek a hátam mögött? - vontam fel a szemöldököm, ő pedig csak elnevette magát.

- Hatásos volt nem? - biccentett a vállával elégedetten.

- És mi van, ha nem? - cukkoltam.

- Akkor egy randi mellett szívesen kiengesztelném a kis asszonyt. - nyújtotta a kezét.

- A srácokkal egy koncertre készü--

- Tudom, arra is sor kerül. Gyere. - vágott közbe, majd megfogta a kezem és választ nem várva kirántott.

Nem számítottam Ryder érkezésére, de nagyon megkönnyebbültem, amint megláttam. Rosszul éreztem magam, amiért egy pillanatig is kételkedtem benne, de ez ráébresztett arra, hogy sok minden áll még előttünk, és a legfontosabb, hogy bízzunk egymásba. Kész voltam meghallgatni és mellette állni minden áron.

▫️

▫️

▫️

Rövid közlemény

Sziasztok!

Elsősorban szeretném megköszönni, hogy sokatok tetszését elnyerte ez a könyvem (is)

Vanity történetének két szakaszt, (ha jobban tetszik részt) szántam és gondolhatjátok, hogy az első hamarosan befejeződik. Nem szeretnék új könyvet kezdeni, a második rész is ebben a könyvben kerül megírásra. Nem szándékozok spoilerezni, de azt garantálom, hogy érdemes lesz rá várni egy rövid időt!

Addig is jó olvasást mindenkinek, és hamarosan érkezik a következő rész! :)