A drámát és a romantikát összevonni? Főleg egy gimnazista lány életében? Nem a legokosabb döntés.
Vanity és az Eastwood gimi története évekkel ezelőtt megkezdődött, de vajon két év kihagyás után mire kell felkészülnie a lánynak? Az élete jelentős f...
A napjaink csodásan teltek, életem legszebbjeinek könyvelhetem el őket. Ahhoz képest, hogy miként indult a nyaralásunk, fájó szívvel búcsúztam a helytől az utolsó napon. Ryder kiskori történetei nagyon szívmelengetőek voltak, elmondása szerint egy hiperaktív, de ennivaló gyereknek képzeltem el. Legszívesebben maradtam volna még pár napot, de Alexiáék már türelmetlenül vártak minket, hogy végre velük is időt töltsünk.
- Remélem jól érezted magad. - lépett elém, megragadva a derekam, miután letette az összes cuccunkat az ajtó elé.
- Arra nincs kifejezés, hogy mennyire. - néztem körül utoljára lehangoltan.
- Gyere ide - ölelt át szorosan.
A meghitt pillanatunkat a csengő hangja zavarta meg.
- Várunk valakit? - néztem fel rá csodálkozva.
- Nem tudok róla. - reagált hasonlóan. Az ajtóhoz lépkedett, ami előtt két rendőr állt.
- Jó napot, Ryder Palmer - t keressük. - szólalt fel az egyikőjük.
- Én lennék az, miben segíthetek? - kérdezett vissza. Aggódva hozzá bujtam és figyeltem az eseményeket.
- Kérem tartson velünk, a kapitányságon mindenről informáljuk. - közben a másik férfi Ryder karjáért nyúlt, ő viszont ellenkezett.
- Hívd Winstont. - fordult felém, megcsókolt, majd kisétált a rendőrökkel.
Nagyon megrémültem, mivel elképzelésem sem volt, hogy mi a fene történhetett. Ahogy Ryder utasított, rögtön Winstont hívtam, amint láttam elhajtani a rendőrautót. A kanapén ülve vártam a fiút, hogy megérkezzen, iszonyatosan kétségbeesve. Már majdnem fel emésztett az idegesség, amikor végre megérkezett, a többiekkel együtt. Azonnal Alexiára vetettem magam és bent tartott feszültséget, zokogva adtam ki magamból.
- Mi történt? Hol van Ryder? - kérdezte Winston, az említett fiú után kapkodva a fejét.
- Elvitték. Indulni készültünk, amikor megjelent itt két rendőr és bevitték a kapitányságra. - válaszoltam szipogva.
- Oda megyek, te vidd őket haza. - utasította Nicholást és habozás nélkül el is ment.
- Gyertek - legyintett. Mind beszálltunk Ryder autójába és útnak indultunk.
Egész úton csak bámultam a tájat és roppant haszontalannak éreztem magam, ami teljesen lebénított. Tudtam, hogy semmit nem tehetek érte azon kívül, hogy türelmesen várok rá. Elegem volt a várakozásból és abból, hogy a legjobb pillanatok egy szempillantás alatt katasztrófává válnak.
Hazaérve tüstént a szobámba igyekeztem, próbáltam elzárkózni minden elől. Ismét azt a jót akartam érezni, amit a napokban éreztem, de nem ment, nagyon rossz előérzetem volt mindennel kapcsolatban. Belefáradtam a negatív gondolataim támadásába, ezért nagy hirtelenséggel elaludtam. Legközelebb már csak Ryder simogatására lettem figyelmes, ami teljesen felébresztett.
- Itt vagy! - borultam a nyakába hatalmas megkönnyebbüléssel.
- Ne haragudj, ennek nem így kellett volna történnie. - susmogta.
- Miért vittek el? - néztem fel rá kíváncsian.
- Valaki szinte hajszál pontos információt nyújtott be az apám piszkos dolgairól, ezzel engem is belerángatva.
- De ugye nem... - nyíltak nagyra a szemeim kétségbeesésemben. Egyből arra gondoltam, hogy börtönbe zárhatják.
- Nem, az apám mindent elrendezett. Ne aggódj, szerelmem. - fogta meg a jéggé fagyott kezeimet.
- Ki tehette ezt? - kérdeztem, mire komor arcot öltött.
- Kiderítjük. - adott egy szavas választ, az arckifejezésével a hangulata is megváltozott.
- Jük? - emeltem ki a többes számot, amiben beszélt. Nem igazán tetszett, hogy ismét bele akart lépni, abba amiből sikerült kikerülnie.
- Biztos nagyon álmos vagy, pihend ki magad. - kerülve a válaszadást a kérdésemre, egy hirtelen puszit nyomott a homlokomra és indulni készült.
- Hova mész? - pattantam fel utána értetlenül.
- Dolgom van. Bízz bennem, mi amore. - hajolt közel, a homlokunk épp összeért. További beszéd nélkül elment, én pedig hagytam.
Ez az a rossz előérzet, amiről beszéltem. Ryder bosszúvágya ismét az apja karjaiba vezeti és félek, hogy valójában ez az amit tényleg akar. Nem csak az én életem fordult fel amióta belelépett, hanem az övé is. Talán ő nincs erre felkészülve és nem akar felhagyni az eddigi életével, csak én akadályozom abban, hogy azt tegye, ami számára jó.
Visszafeküdtem az ágyba, bár nehezen jött álom a szememre. Reggel Alexia türelmetlen téblábolására ébredtem.
- Na végre. - sóhajtott egy nagyot, amint észlelte, hogy fent vagyok. - Irány vásárolni! - nagy lendülettel kirántott az ágyból.
- Minek? - förmedtem rá - Van ezer ruhánk. - nyüszögtem kínok közt.
- Itt az ideje megvenni az ezeregyediket. - buzgó tekintete tükrözte, hogy képtelen lennék lebeszélni róla.
- Jó csak egy percet adj felöltözni. - vonszoltam magam a szekrényemhez.
Összeszedtem magam, végülis egy kis figyelem elterelés nem ártott. Muszáj volt visszazökkenjek a valóságba, mivel ha most nem teszem meg, később megteszi más helyettem, csak fájdalmasabban és tele szenvedéssel. A legnagyobb félelmem pedig, hogy Ryder lesz, aki visszalök a saját valóságomba, azzal kitaszítva az övéből.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
