A mi titkunk!

1.fejezet

Reggel 6:30-kor szólt az ébresztő. Utálok reggel felkelni, ráadásul ma van a 26. szülinapom. Lebaktattam a konyhába, a függöny résnyire elvolt húzva, így kellemetlen fény szűrődött be rajta. Elővettem egy serpenyőt a barna ütött-kopott szekrényből, hogy készítsek egy reggelit. Felvertem a tojást, megsóztam egy kicsit és beleöntöttem az immár forró serpenyőbe. Míg vártam, hogy megsűljön végig pörgettem a telefonomon a közösségi médiát. Semmi érdekes nem történt. Igazából ma még csak a snapchat köszöntött fel és Gemmától kaptam egy „Boldog születésnapot" üzenetet. Nem írok vissza, majd felhívom később.
Készen lett a tojás, isteni lett, mint mindig. Hamar megreggeliztem, mert már késésben voltam a munkából. Felszalattam a lépcsőn, ami nyikorgott, ahányszor csak ráléptem.
-Meg kéne javíttatni.-Gondoltam magamban, bár abból a kevés fizetésből nem hiszem, hogy telik rá.
Felkaptam egy fekete farmert és egy fehér Rolling Stones pólót, amit pont egy éve kaptam anyától. Belenéztem a tükörbe, ahhoz képest, hogy 7 óra van egész frissen néztem ki.
Elindultam a lépcsőn lefelé (persze nyikorgott, mint mindig) és az előszoba felé vettem az irányt. Felkaptam a cipőmet és egy szürke kabátot, amivel magamat ajándékoztam meg még a múlt héten.
Elindultam az autóm felé, mikor egyszer csak megcsörrent a telefonom. Niall volt az.
-Halihó!-köszönt izgatottan, bár nem tudtam miért.
-Szia!-szóltam bele a telefonba.
-Boldog születésnapot te vénember!-Ordított bele a készülékbe, olyan hangosan, hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont.
-Köszi, de ugye tudod, hogy én fiatalabb vagyok nálad?
-Jaja, persze, de te olyan felnőttesen viselkedsz, én meg örökre fiatal maradok. Tehát, én fiatalabb vagyok.
-Oké.-Inkább nem mentem bele a vitába.
-Ma hánykor végzel?-tette fel a kérdést.
-Háromkor.
-Oké, van egy meglepetésem számodra, hagyj egy kulcsot a lábtörlőd alatt és úgy be tudok jutni.-Adta nekem a feladatot.
-Dehát van kulcsod, a múlthéten adtam oda.
-Ha azt mondom, hogy elhagytam, akkor mérges lennél, szóval csak annyit mondok, hogyha esetleg elfelejteném akkor legyen pótkulcs.
-Ahaa...-Elgondolkodtam, hogy bele menjek-e a vitába, de már tényleg késésben voltam, szóval úgy döntöttem nem.-Najó, nekem mennem kell, majd még beszélünk. Csáó!
-Pápá nagypapi!
Beszálltam a kocsiba és bekapcsoltam a Bluetooth-ot, hogy hallgassak valami zenét. Mikor bekapcsoltam már megint ez a hülye Tomlinson pasas ment. Biztos Niall hallgatta megint a telómon. Nincs vele semmi bajom, csak nem az én műfajom. Mármint oké, ha kell meghallgatom és nem is kritizálom, de inkább maradok a retro zenéknél.
A munkahelyem egy pékség volt. Még Niall ajánlott be kb. egy évvel ezelőtt. Szerencsére a tulaj bír, így valamennyivel több pénzt kapok, mint mások. Igaz ezt eleinte igazságtalannak láttam, de hamar rá kellett, hogy jöjjek, hogy másképp nem tudnék megléni. Így is nehéz volt munkát találni. Most csak 10 percet késtem, ami haladás volt nálam. Próbálok ezen javítani.
-Szia Harry!-Köszönt Zayn.
-Jó reggelt!-Köszöntem neki egy ásítással a végén.
-Boldog szülinapot!-Kiabálta el magát és átnyújtott egy sajtos-sonkás szendvicset.
-Ömm, kösz...
-Bocs, de csak ennyire tellett.-Mindketten felnevettünk.
Zayn-t egy éve ismerem. Ő előbb dolgozott itt mint én és így ő tanított be engem a munkára.
Végre három óra. Már alig vártam. Bár nem tudom, hogy Niall mit tervez, így egy kicsit félek. Hazafelé a kocsiból felhívtam Gemmát és anyát. Mindketten felköszöntöttek és megbeszéltük, hogy most vasárnap megünnepeljük a szülinapomat otthon. Mindig is szerettem a családi szülinapokat, ilyenkor az egész család együtt van és anya finom kajákat főz. Kb. egy 15 perc volt, míg hazaértem. Benéztem a lábtörlő alá, ahol nem volt a bekészített kulcs. Tehát Niall bejutott. Vettem egy mély levegőt és benyitottam. Sötét volt. Felkapcsoltam a villanyt az előszobában, ami az egész nappali-konyhai világítást is üzemelte. Niall kiugrott a kanapé mögül és elordította magát (Ma már másodjára):
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!
-Köszi!-Nevetésben törtem ki.
-Jösz kajálni?-Válaszra se várva elindult a pulton fekvő pizza felé. Csoda, hogy nem kezdett bele.
Megettük a pizzát, ami azt jelentette, hogy én ettem három szeletet és Niall meg a többit.
-Kösz.-Böktem felé egy mosolyt akaratlanul is. Mostanában elég rossz kedvem van. Nemrég szakítottam Oliviával. Azt állította, hogy olyan furán viselkedtem vele. Nem értettem, hogy miért. Mindegy, ez már a múlt.
-Nincs mit, de van mégegy ajándékod.-Elindult a kabátja felé, ahonnan kihúzott egy borítékot.
-Jaj ne, ugye nem pénz?!-Nem szerettem sosem, ha pénzt kapok ajándékba. Nem tudom miért, olyan, mintha sajnálnának.
-Dehogy!
-Oké, mert pontosan tud...-Kinyitottam a borítékot és nem hittem a szememnek. Annak a Louis gyereknek volt két jegy a koncertjére.-Ezt inkább nem magadnak szántad?
-Hát... Arra gondoltam, hogy eltölthetnénk egy kis időt együtt és jött ez a koncert... Ha nem szeretnél jönni akkor elmegyek mással. Tényleg!
-Nem, dehogy!-Olyan csalódottnak látszott, nem akartam megbántani.
-Huhh, akkor jó.-Mintha egy kő esett volna le a szívéről.
Niall még kb. egy órát volt nálam. Mikor hazament lerogytam a kanapéra és a kezembe vettem a jegyeket.
-Úgy érzem muszáj lesz elkezdenem hallgatni ezt a pasast. Főleg, hogy szerdán lesz a koncert és ma hétfő van.-Felsóhajtottam.
Elindítottam egy filmet, de azonnal bealudtam rajta. Vajon milyen lesz a koncert?