A mi titkunk!

23.fejezet

Hála az istennek vége a repülésnek. A gép landolt és az emberek már szedik is a cókmókjukat, hogy érezzék a rendes talajt a lábuk alatt. Hét óra repülés után nem csodálom. Zayn, Liam és én csak ültünk a helyünkön, várva, hogy mikor tudunk mi is felállni, de ez jelen pillanatban sikertelennek bizonyult. Niall és Sarah már valahol az ajtó előtt állhattak, mert bármerre is néztem nem láttam őket sehol. Hogy hogy furakodtak előre? Fogalmam sincs, de minket is vihettek volna magukkal. Írtam Niallnek egy gyors üzenetet, hogy várjanak meg minket, ahol a bőröndöket kell átvenni. Niall egy like-ot küldött vissza.

A tömeg végre megindult. A végén értünk ki, mert inkább úgy döntöttünk, hogy had' menjenek ki az emberek, semmi értelme tolakodni. Elköszöntünk a stewardess nőtől, aki alaposan végigmért minket. Zaynnek tetszett ez és vissza is kacsintott. A gyors flört szerű valami után mi is a bőröndjeink felé vettük az irányt. Sarah és Niall ott ültek a poggyászukon, melletük a miéink is. Mikor Sarah felállt egy pillanatra mind lefagytunk. A hasa eléggé megnőtt. De azonnal leesett, hogy ez valami vicc. Bár egy pillanatra tényleg lesokkolódtam.

-Fiú vagy lány?-Kérdezte Liam.
-Ikrek, egy lány és egy fiú.-Mondta boldogan Sarah.-A nevük pedig Perec és Mogyoró.
-Nem hoztál M&M's-et?!-Kérdezte Niall felháborodva.
-Nem volt időm!-Védekezett Sarah.
-Akkor legalább add ide Perecet, hagy vegyem valami hasznát.-Mondta Niall durcásan.
-Te meg akarod enni jövendőbeli lányunkat?-Mondta Sarah és a hasára rakta a kezét védekezően.
-Éhes vagyok!-Nyavalygott Niall.
-Ja, az más.-És Sarah kivette Perecet a pólója alól.
-Mehetnénk végre a családi drámátok helyett?-Sóhajtott Zayn és elkezdte húzni a bőröndöt.

Mikor kiértünk a reptérről hívtunk egy olyan taxit, amiben mindannyian elfértünk. Meg is érkezett hamar. Bepakoltuk a cuccainkat a csomagtartóba és már indultunk is. Mindannyian kifelé bámultunk az ablakon, a magas épületeket néztük. Ezerszer láttam már ezt a csodálatos várost a filmekben, de egyáltalán nem hasonlít, mint most itt élőben. Louisnak igaza volt, tényleg nagyon tetszik a város. De jobban tetszene, ha itt ülne mellettem és a kezemet fogná.

Negyed óra alatt megérkeztünk a hotelhez. Nem volt nagy szám, de pont megfelelt. Elkértük a szobakulcsokat és elindultunk a szobák felé. A 10.emeleten kaptunk szobákat. Enyém volt a 642-es szoba, Liamé a 650-es, Zayné a 648-as és a két újdonsült szülőé a 641-es.
-Jaj, de jó...-Kezdtem bele.-Kérlek ne legyetek túl hangosak az éjszaka. Szeretnék valamennyit aludni is.-Néztem Sarah és Niall felé.
-Nem ígérünk semmit.-Tette szét Niall a kezét, amolyan 'Nem tudom, hogy mit ígérhetek' mozdulatban és már mentek is be a szobájukba.
-Inkább menjünk le a bárba öt perc múlva, nem vagyok ezekre kíváncsi.-Vetettem fel az ötletet Zaynnek és Liamnek, akik helyeselték az ötletet egy nevetéssel együtt.

Kinyitottam az ajtót és valami elképesztő volt. Jobbra volt egy fürdőszoba, nagy káddal, kétszemélyes mosdókagylóval és egy óriási tükörrel. Ezt az egy szobát borította márvány padló, mindenhol máshol szürkés színű szőnyeg volt. Az ajtótól balra egy eltolható tükrös szekrény volt, benne egy széf helyezkedett el. Ha tovább sétálunk egyenesen gyönyörű látvány fogad, hisz az egész szoba ablakkal volt borítva, amit egy távirányítóval lehetett szabályozni, hogy milyen sötét legyen, ezáltal reggel nem süt be a nap. A nagy szoba jobb oldalán egy hatalmas francia ágy volt, ami még látványra is a legpuhább ágynak nézett ki. Mellett mindkét oldalon található volt egy-egy ugyanolyan sötétbarna színű éjjeli szekrény, mint az ágy. A nagy ággyal szemben egy plazma Tv helyezkedett el, ami alatt egy ugyanolyan színű asztal állt, mint a szobában lévő összes bútor. Egyszerűen csodálatos volt. Lehet, hogy kívülről nem nagy szám a hotel, de belülről... nincsenek rá szavak.

Valamit hallottam a szomszéd szobában (nem vagyok rá kíváncsi, hogy épp mire készülnek, de van egy sejtésem), ezért gyorsan kimentem a folyosóra és írtam egy üzit Liamnek.

Én: Nem bírnak magukkal... Lent találkozunk, szólj légyszi Zaynnek.