A mi titkunk!

13.fejezet

Harry:
Ez mind miattam van. Én csókoltam meg Louist. Tudhattam volna, hogy nem szabad. Miattam lesz ennek vége. Most Louis bajban van, tőlem meg azt várják el, hogy éljem tovább az életem. De Louis az életem.
Írtam Niallnek, hogy jöjjön át, mert beszélnem kell valakivel. Ez a valaki meg a legjobb barátom legyen.

Niall húsz perc múlva már az ajtómon dörömbölt. Azt gondolja, hogyha kopog azt nem hallom meg?
Átbaktattam a konyhából a bejárati ajtó felé, eltekertem a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót. Meglepetten láttam, hogy Niall nem egyedül van. Egy lány állt mellette kéz a kézben. Niall a tarkóját vakarta, gondolom azért, mert nem szólt a titokzatos, valószínűleg a barátnője érkezéséről és zavarban volt. A lány mosolyogva állt előttem és a kezét nyújtotta felém.
-Szia!-Boldogan kezet fogott velem.-Sarah vagyok.
-Harry.-Próbáltam én is kedves lenni vele, de sajnos csak a helyzethez illő hangnemben tudtam megszólalni. Végülis most szakítanak szét engem és a barátom. Csak megérti.
-Bocs, hogy nem szóltam, csak...-Mentegetőzött Niall.
-Semmi baj, gyertek be!-Próbáltam egy kis mosolyt magamra eröltetni, de nem nagyon sikerült.-Valaki kér kávét?
-Igen!-Mondták egyszerre ki a varázs szót.

Elkészítettem a kávékat és leültünk az étkező asztalhoz. Niall és Sarah egymás mellett, én az asztal túloldalán.
-És?-Kezdte Niall.-Miért hívtál?
-Hát...-Kezdtem bele, de éreztem, hogy sírni fogok.-Louis és én nem lehetünk együtt.-A megérzésem jó volt. Ahogy kimondtam ezt a mondatot sírni kezdtem. Niall oda jött hozzám és megölelt. Sarah gondolom zsebkendőt keresett, de mivel ő még csak először van itt, így csak egy papírtölőt adott, de hálás voltam neki.
-De...-Kezdett bele Niall.-Mégis miért?
-Mert megcsókoltam.-Törtem le a könnycseppeim az arcomról.
-Mert megcsókoltad?-Nézett rám értetlenül Sarah.
-Nem! Vagyis lényegében igen.
-Kérlek Harry! Mond el érthetően.-Niall már a hűtőben kutakodott és láttam Sarah-n, hogy ő is menne utánna, de nem akar udvariatlan lenni, ezért csak figyelte, hogy barátja sikerrel jár-e a keresésben.
-Oké, oké!-Nem akartam újra elkezdeni sírni, ezért összeszedtem magam és csak utánna kezdtem bele.-Mint tudjátok Louis eléggé híres...
-Eléggé?!-Hajolt ki a hűtőből Niall.-Mi az, hogy eléggé?! Tudod te, hogy mennyire híres a barátod?! Ha nem most közlöm veled: NAGYON!
-Oké Niall, köszönjük.-Szólt Sarah.-Inkább keress valami kaját, mert itt fogok éhen halni.-Sarah és Niall tényleg eléggé hasonlítanak.
-Szóval ott tartottam...-Kezdtem bele újra és mostmár szerencsére nem volt sírhatnékom.-..., hogy Louis és a én azért nem lehetünk együtt, mert megcsókoltam. Amivel amúgy semmi baj nem lenne, de én hülye az utcán nyílvánítottam ki, hogy nagyon szeretem.
-És ez miért baj?-Úgy látszik Sarah nem érti a helyzetet. Legalább nem ítél el minket. Tényleg, még egy furcsa pillantást sem vetett rám, mikor kimondtam, hogy egy fiúval, ez esetben Louisval csókolóztam.
-Mert az emberek nem tudhatják, hogy Louis meleg.-Mondtam szomorúan.-És azt sem, hogy barátja van.
-Sajnálom!-Ölelt át Sarah. Jól esett, hogy megölelt.
-Harry!-Foglalt helyen az egyik széken, ami az asztal körül áll.-Minden rendben lesz! Csak türelem.-Láttam rajta, hogy együtt érez velem.-Viszont most rendelhetnénk végre valami kaját?
-Egyet értek!-Emelte fel a kezét Sarah.
-Oké, tudod a pizzéria számát. Hívd fel őket.-Be se fejeztem a mondatot Niall már a telefonját kereste a kabátzsebében.

-Köszönöm, viszlát!-Köszönt el Niall a nemrég érkező pizza futártól. Elindult a konyha felé és lerakta a pultra a dobozt.-Hidd el nekem Harry!-Vett ki egy szeletet a dobozból.-A legjobb megoldás a szomorúság ellen a kaja.
-Száz százalékig Niallel értek egyet!-Sarah már a második szeletbe kezdett bele. Hogy tudnak ennyit, nem is, hogy tudnak ilyen gyorsan enni?
-Akkor ezek szerint muszáj lesz ennem!-Ültem le az egyik székre egy nagy sóhajtás közepette. Még mindig Louis járt a fejemben.
-Nem azt mondtam, hogy mindenféle képpen enned kell, mert hidd el nekem, mi Sarahval nagy örömmel fogyasztjuk ezt el, de...
-Niall, elég!-Szólt Sarah és szájon csókolta a legjobb barátom. Annyira összeillenek. Látom, hogy boldogak együtt és mivel Niall a legjobb barátom ezért én is boldog vagyok.

Pár perc alatt megettük, vagy is megették a pizzát, mert a helyzet az, hogy én csak két szeletet kaptam. De őszintén szólva már megszoktam, ha Niallel eszek együtt akkor csak az egyikőnk lakik jól és az a valaki Niall.
-Késő van, mennem kéne!-Nézett rá Sarah az órájára.
-Ó, persze, oké!-Niall felpattant a székről és hősiesen Sarahra ráadta a kabátot.
-Szerintem fel tudom venni.-Nevetett Sarah és ettől a mondattól Niall elpirult.-De köszönöm!
Elindultak az ajtó felé kéz a kézben és egy zacskó kekszel. Honnan szerezték azt? Nem is volt itthon kekszem.
-Akkor sziasztok!-Köszöntem el tőlük.
-Szia!-Köszöntek kórusban.

Becsuktam az ajtót és kulcsra zártam. Csend volt. Az utóbbi pár napban nem volt ilyen csendben részem. Furcsa volt, pedig egyedül élek. Hiányzott Louis. Hiányzott a mosolya, a hangja, a nevetése és ő maga.
Eltakarítottam a pizzás dobozt a pultról és letöröltem az asztalt. Készítettem egy teát és leültem filmet nézni a nappaliban. Lecsukódott a szemem és már majdnem elaludtam, de egy kis csörrenés felkeltett. Üzenetem jött. Méghozzá Louistól. Megnyitottam az üzenetet és csak meredten a képernyőre. Nem hittem a szememnek.