A mi titkunk!

22.fejezet

Csak úgy tartottam a kezemben a repjegyeket. Nem tudtam felfogni, hogy mindannyian megyünk New York-ba.
-Louis tud róla?-Kérdeztem.
-Nem, semmit sem tud.-Mondta Sarah olyan mosollyal, pontosabban inkább vigyorral, mintha attól félne, hogyha abba hagyja a vigyorgást mind meghalunk.
-És ne is tudjon róla!-Mondta Niall.
-De hogy fogsz vele találkozni?-Kérdezte Zayn.
-Hát így!-Sarah előkapott öt jegyet. Méghozzá koncertjegyeket! És ez még semmi... VIP koncertjegyeket. Tehát találkozni fogok Louisval anélkül, hogy bárki beleszólna.
-Úr Isten!-Visongtam. Inkább tűntem 14 éves tinilánynak, mint 26 éves férfinak.-Mikor megyünk?
-Nézz már rá a jegyre vaksi!-Viccelődött Liam.
-Holnap?!-Hát ezt azért nem gondoltam volna.
-Igen, reggel nyolckor indul a gépünk.
-Na jó, én ebben a nagy izgalomban megéheztem.-Mondta Sarah.
-Meg tudlak érteni.-Helyeselt Niall.
-Hogy nem híztok el?-Kérdezte Zayn teljesen jogosan.
-Hát... Ez egy jó kérdés.-Gondolkodott el Sarah.-De, ha majd rájövök te leszel az első, akit értesítek.
-Örülök neki, de otthon vár a maradék palacsintám! Mehetnénk?-Pattant fel Niall a székről és úgy toporzékolt, mint egy hisztis óvodás.
-Jó, jó.-Tápászkodott fel Sarah a székről.-Éhes az asszony, mennünk kell. Sziasztok!
-Sziasztok!-Köszöntünk el mind a hárman kórusban.

Niall és Sarah távozása után mi még maradtunk egy kicsit, amíg az utolsó szelet pizza el nem fogyott. Ez lehet azért tűnt hosszabb időnek, mert mi normális ember módjára ettünk és nem kettesével ettük a szeleteket. Zaynnek és Liamnek is beszámoltam, hogy mik történtek köztem és Louis között. Már régóta nem találkoztam velük. Hiányzott, hogy normális emberi hangnemben (ezalatt azt értem, hogy nem kiabálva, mint ahogy Niallel) beszélgessek.

Mikor hazaértem elővettem a telefonom, hogy megnézzem Louis válaszolt-e. Azóta rá se néztem a telómra. Megnyitottam a messengert és láttam, hogy üzenetem érkezett.

Louis: Szia! Bocsi, hogy csak most írok, de van ez az időeltolódás, meg egész nap van valami. Te is nagyon hiányzol ❤️ New York nagyon tetszene neked, kár, hogy nem vagy itt. 😞

-Jaj, nyugi Tomlinson. Nemsokára ott leszek.-Gondoltam magamban.

Én: Semmi gond❤️ Hogy vagy?

Louis: Jól köszi, bár nagyon fáradt vagyok. Viszont most mennem kell, bocsi. Szeretlek, szia!

Hát ennek hamar vége lett. Azt hittem, hogy hátha ma fel tudom hívni, de hiába. Már nagyon hiányzik, de az vígasztal, hogy nemsokára láthatom.

*Pár órával később*

A délután irtó hamar elrepült. Össze-vissza szaladgáltam a házban, hogy miket vigyek. Mikor végre úgy gondoltam, hogy készen vagyok és már nagy nehezen összehúztam a bőröndöm eszembe jutott, hogy kihagytam valamit. Az agyam szanaszét állt. Ami még a helyén maradt az pedig csak Louisra gondolt.

Kb. három órát töltöttem a pakolással. Este hatra végeztem végre. Mikor már épp a vacsorámat állítottam össze megrezzent a telefonom a pulton. Louis írt.

Louis: Bocsi, hogy ma nem tudtunk beszélni, de eleve alig van időm enni, nemhogy telefonozni. Te hogy vagy?

Én: Jól, ma voltunk pizzázni a fiúkkal. Te mit csináltál?

Louis: Reggel elmentünk reggelizni Eleanorral, utána meg el kellett mennem megnézni, hogy hol lesz a koncert, meg ilyenek. Most meg megyünk le mindjárt kajálni.

Mikor láttam, hogy nagyjából az egész napot Eleanorral töltötte szomorú lettem. A szívem majd' megszakadt. Nekem kéne ott lennem.

Én: Figyelj Lou, most mennem kéne aludni. Nagyon fáradt vagyok és holnap nagyon hosszú napom lesz.

Louis: Persze, menj csak. Szép álmokat! Szeretlek! ❤️

Ez az utolsó szó volt az, ami teljesen megtört. Egy-két könnycsepp legördült az arcomon. Eddig nem voltam álmos, hisz csak fél hét van, de inkább elmegyek aludni, csak legyen vége ennek a napnak. Gyorsan megettem azt a szendvicset, amit összedobtam, lehurcoltam a bőröndöm az emeletről és vissza sétáltam a szobám felé. Ahogy az ágyamhoz értem azonnal be is dőltem a puha párnák, és a takaróm közé. Mielőtt elaludtam volna beállítottam egy ébresztőt reggel hatra, hisz legalább kell egy óra a reptéren, mert valószínűleg nagyon sokan lesznek, és mire mi összeszedjük magunkat, na hát az... nehéz lesz.

Hihetetlenül hangosan szólt reggel a telefonom. Legalább felkeltem időben. Úgy kipattantam az ágyból, mint akit meglőttek. Mindenkinek írtam egy "KELJ FEL!!!" üzenetet és miután ez megvolt elkezdtem felöltözni. Egy fekete farmert és egy színes inget vettem fel. Az inget félig kigombolva hagytam. Már csak azért is, mert tudom, hogy Lou szereti. És mivel nem Hawaii-n vagyunk februárban ezért még egy pulcsit és egy kabátot is felvettem. Már húztam volna ki a bőröndöm, mikor rezgett a telefonom. Zayn hívott.
-Szia Zayn!-Köszöntem neki, miközben fél kézzel szenvedtem ki a bőröndöm a kocsiba.
-Kilyukadt a kocsim kereke...-Na ez jól kezdődik.
-Hogy mi?!
-Valamelyik hülye részeg kilyukasztotta tegnap!-A hangjából hallottam, hogy ideges.
-Ajjj, hogy nem tudtok meglenni állatias buli nélkül... Mégis minek rendeztél bulit, mikor pontosan tudod, hogy megyünk a reptérre korán?!
-Na látod, ez egy jó kérdés...
-Liam?-Kérdeztem.
-Mi van vele?-Nem értette a kérdést. Úgy látszik tényleg ivott egy kicsit a tegnap este...
-Te mész, pontosabban mentél volna érte!-Már kezdtem felemelni a hangom, pedig nem szokásom.
-Ó, tényleg!-Jutott eszébe.
-Na jó, szólj Liamnek, hogy szedje össze magát, ott vagyok nálad tíz perc múlva, utána gyorsan elmegyek érte is és együtt megyünk ki a reptérre. Én addig felhívom Niallt.
-Oké!-Ahogy kimondta lerakta a telefont.

Beszálltam a kocsiba és már hívtam is Niallt, hogy lehet késni fogunk, de menjenek be, majd találkozunk a váró teremben.

Olyan gyorsan hajtottam, mint még soha. A Zaynnek ígért tíz percből, hat lett, és Liamhez is nem húsz, hanem tíz perc alatt értem oda. Csoda, hogy nem állított meg a rendőr.

-Nem fogunk odaérni!-Sipákolt Liam.
-Kussolj Liam!-Szóltam rá. Erre mind a ketten hátrahőköltek és nem szóltak semmit egész úton.

A reptér előtt leparkoltam, kifizettem a parkolási díjat egy hétre (majd max meghosszabbítom) és már száguldottunk is befelé. Gyorsan odaadtuk az útlevelünket és a jegyünket, majd végre bementünk. Leadtuk a bőröndöket, átmentünk az összes ellenőrzésen és már bent is voltunk a megbeszélt helyen. Niall és Sarah ott ültek egy-egy zacskó chipset zabálva és mellettük két zacskó kaja.

Míg vártunk elbeszélgettük az időt, majd bemondták a járatunk nevét és elindultunk, hogy beszálljunk. A stewardess elvette a jegyünket, hogy ellenőrizze és végre, időben (ami felől voltak kétségeim) beszálltunk a repülőbe. Elmutogatta a stewardess, hogy mit kell tenni vész esetén, ezt Sarah és Niall mozizásnak élte meg, mert közben elfogyott egy tábla csoki. Igen, Niall megint osztozott. Én egyszerűen nem bírtam figyelni, azon járt az eszem, hogy hamarosan láthatom és beszélhetek Louisval.