A mi titkunk!

15.fejezet

-Harry.-Fordultam felé. El akartam mondani neki, hogy össze fognak hozni egy lánnyal, de azt a lányt nem szeretem. Én őt szeretem és azt akartam, hogy tudja. Nem akarom, hogy titkolóznunk kelljen egymás előtt.-El kéne valamit mondanom és remélem, hogy megérted.
-Oké, persze. Mond csak.-Mosolygott rám azzal az édes mosolyával.
-Szóval az van, hogy a főnököm kitalálta, hogy hogyan fogja helyre hozni a csókunkat az utcán.-Kezdtem bele, de nem akartam tovább folytatni. Elgondolkozdtam, hogy mi lesz, ha Harry így már nem akar velem együtt lenni? Mivan, ha csak úgy szeretne kapcsolatot, hogyha nem kell titkolnunk? Gondalataimból Harry hangja billentett ki.
-Lou! Louis jól vagy?
-Aha, igen. Persze. Miért?-Ráztam meg a fejem és szedtem össze a gondolataimat.
-Már egy ideje csak meredsz előre.-Aggódóan nézett rám.-Elkezdtél valamit mondani, hogy a menedzsered hogyan fogja elsimítani, hogy megcsókoltalak az utcán.
-Ja, igen. Persze.-Kezdtem bele újból.-Szóval az a hülye kitalálta, hogy össze boronál valami modell csajszival, akire mondhatom, hogy ő a barátnőm és, hogy hetero vagyok...
-Igen?-Ezekszerint érezte, hogy nincs vége a mondatomnak.
-És nem lehetek veled együtt.-Bukott ki belőlem és egy könnycsepp gurult le az arcomon. Harry szorosan átölelt. Hallottam, hogy ő is sír. Borzalmas volt hallgatni, hogy számomra a világon a legfontosabb ember az én vállamon sír. Gyorsan összeszedtem magam és eltoltam magamtól, hogy tudjunk beszélni. Meg akartam nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Együtt maradunk. Legalábbis ez a terv.
-Hé.-Letöröltem egy könnycseppet az arcáról.-Nem lesz semmi baj.
-Lou.-Szólt halkan.
-Igen?
-Szeretlek.-Hirtelen nem tudtam felfogni. Csak ült ott és kimondta. Kimondta, hogy szeret. Én is szeretem őt. Nagyon.
-Én is szeretlek.-Magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam. Harry nem számított erre, így vissza húzódott.-Nyugi Hazz.-Megcsókoltam újból, egyre hevesebben. Éreztem, hogy Harry is egyre jobban élvezi.

Egy idő után azt vettem észre, hogy a testem minden egyes porcikája egyre jobban élvezi ezt az egészet. A nadrágom kezdett szűkösebb lenni, amit Harry észre is vett.

-Nem akarod inkább a kocsiban folytatni?-Kérdeztem tőle, miközben végigcsókolta nyakamat és beleszívott egy kicsit, amit egy halk nyögéssel kísértem. Válaszra sem várva elkezdtem a kocsi felé húzni. Kézen fogva sétáltunk vissza az autóhoz és minden egyes másodperc fájt, amit nem vele tölthetek a séta alatt. De tudtam, hogy nemsokára vele lehetek.
-Várj Lou.-Szólt utánnam és kicsit vissza rántott, ezzel jelezve, hogy álljak meg. Nem értettem. Ő nem ezt akarja?
-Mi a baj?-Simogattam meg az arcát apró csókokat hintve a nyakára, amit szívesen itt helyben elkezdtem volna szívni, de inkább vártam volna, amíg be nem szállunk az autóba, hogy ott jobban elkényesztessem.
-Csak...-Kezdett bele.-Nem akarom.
-Miért?-Abbahagytam a nyákán való élveztem és komolyan néztem rá.
-Nem tudom. Én...-Kicsit szomorúnak festett.-Csak nem akarom, hogy vége legyen. Ha nem lehetünk együtt akkor ne csináljuk.
-Harry.-Majdnem megszakadt a szívem.-Mi együtt leszünk. Minden rendben lesz.-Öleltem meg.
-Lou.-Nézett a szemembe.-Kérlek, vigyél haza.
-Rendben.-Válaszoltam neki úgy, mintha minden teljesen rendben lenne, de a szívem épp apró darabokra hullott. Ez az egy mondat nagyon fájt. Jobban, mint bármi más.

Harry:
Legszívesebben itt helyben egyszerre sírnék és ordítanék. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem Louist, de nem akarom, hogy még jobban fájjon. Majdnem az autóban kötöttünk ki, amit nagyon szerettem volna, de félek, ha úgy alakul, hogy nem lehetünk együtt csak jobban fájna. Imádom, mikor Lou a szájával végig csókolja a testem, de most meg kellett, hogy állítsam. Éreztem, hogyha most igent mondok akkor nem lesz jó vége.

Elindultunk vissza a döcögös, rossz földúton. Alig láttam valamit az esti sötétség miatt, de éreztem, hogy Louist megbántottam.

-Louis.-Szóltam neki.
-Igen?-Kérdezte halkan és hallottam, hogy a könnyeivel küszködik. Én se voltam különb nála.
-Ne haragudj.
-Mi? Mégis miért?
-Az előbbiért.-Pár könnycsepp legurult az arcomon, de gyorsan letöröltem.-Én akartam, de...
-Harry.-Vágott a szavamba.-Nem azért vagyok veled, hogy kihasználjalak. Ha csak valakivel le akarnék feküdni kapcsolat és minden ismertség nélkül akkor most is éppen egy bárban ülnék.-Nevetett fel és én közben megnyugodtam.

Egy idő után kiértünk a főútra. Sima, döccenés mentes beton út volt. Az utat sárgás fényű lámpák világították meg.

Nagyon álmos voltam, így úgy döntöttem, hogy nekidöntöm a fejem az ablakhoz egy kicsit, mert már alig bírtam tartani. Megéreztem Louis kezének a simítását a bal combomon. Nagyon nyengéden símogatott. Egy kis idő után a szemem is lecsukódott. Elaludtam Louis kocsijában, miközben a keze a combomon pihent. Biztonságban éreztem magam mellette.