A mi titkunk!

20.fejezet

Harry:
Reggel az ágyam melletti kis szekrényen lévő telefon rezgésére ébredtem. Valószínűleg jött egy üzenetem. Felültem és próbáltam nem kísértésbe esni, hogy visszafeküdjek, hisz már tíz óra volt. Kitapogattam, hogy merre feküdt a telefonom a kis asztalon és megnyitottam az üzenetet. Louis üzent öt perccel ezelőtt.

Louis: Jó reggelt! Itt állok a ház előtt és kissé hideg van...

Gyorsan kipattantam, felhúztam egy pulcsit, hogy meg ne faggyak és elindultam a kulccsal a kezemben, hogy beengedhessem a reggeli látogatóm. Kinyitottam a bejáratot és ott állt az ajtó előtt. Fekete kabátot és fekete farmert viselt. Persze mindehhez hozzátársult egy (szintén) fekete Vans cipő. Láttam ahogy épp elrakja a farzsebébe a cigarettás dobozt és rám mosolyog, mintha nem vettem volna észre. Összeszűkült szemmel ránéztem és belekezdtem a mondandómba.
-Láttam ám!-Figyelmeztettem, miszerint nem tudta leplezni, hogy nemrég szívott el egy újabb csikket.
-Nem is azért raktam el, hogy ne lásd!-Tagdta a nyilvánvaló dolgot, de én csak nevettem, ahogy próbál hazudni, ami látszólag nem ment neki túl jól.-Bemehetnék? Megfagyok!
-Ja, persze, gyere.-Intettem a ház felé, hogy menjen be először ő.

Beléptünk és Louis úgy mozgott a lakásban, mintha már ezer éve itt lakna. Sajnos azt is észrevettem, hogy amerre ment a kupi is követte. Először az előszobában vettem észre a szanaszét dobált cipőit, amit odaraktam az enyéim mellé. Utána a jelek szerint a nappaliba ment, hisz a kanapéra szintén le volt dobva a kabátja. Megfogtam a kabátot és visszasétáltam vele az előszobába, hogy felakasszam egy fogasra. Elindultam megint a "nyomok" után. A konyhában találtam rá. Ott ült az egyik bárszéken és a telefonját nyomkodta.

-Mond...-Kezdtem bele.-...te sosem szoktál rendet rakni?-Nevettem fel, bár szerintem a kérdésem jogos volt.
-Hát nem túl jellemző.-Ismerte be.
-Vettem észre.-Poénkodtam vele tovább és közben leültem a másik székre.-Kérsz valamit?
-Nem, köszi.-Mosolygott rám, de én eléggé éhes voltam szóval elkezdtem két szendvicset csinálni, mert tudtam, hogy Louis úgyis megeszi a másikat.-Igazából azért jöttem, hogy elmondjak valamit...
-Mondd csak.-Biztattam, miközben sajtot pakoltam a szendvicsbe.
-Hát az van, hogy tegnap beszéltem Jackkel...
-Komolyan?!-Örültem meg.-És mit mondott?
-Ha félbe szakítasz soha nem fogom tudni elmondani, hogy mi történt!
-Jó-jó, bocsi.
-Szóval...-Kezdett bele lassacskán.-...bementem az irodájába.
-És?!-Szakítottam megint félbe.
-Harry!-Szólt rám, én meg úgy tettem, mintha zipzárt húznék a számra.-Tehát bementem hozzá. Elkezdtem neki mondani, amiért bementem hozzá, de ő valami fontosat akart közölni, ezért ő kezdte a monológját.-Lehajtotta a fejét, mintha valamit megbánna. Nem értettem, hogy miért szomorú, de mikor már rákérdeztem volna megint elkezdte, hogy mi történt.-Ami az, hogy New York-ba kell utaznom. Kb két hét az egész, de ez még változhat.-Megint lehajtotta a fejét bűnbánóan.
-Hogy hova?!-Hökkentem meg.
-Csak egy koncertről van szó, de tuti még beszerveznek ezt-azt.

Nem tudtam semmit szólni. Két hétig, vagy még tovább, nem találkozhatok vele. Én sem utazhatom el, mert most kaptam munkát, ami sokkal, de sokkal jobb, mint az előző. És itt van a családom is és a barátaim is.

Arra kaptam észbe, hogy Louis halkan szólintgat, hogy minden rendben van-e. Már hogy lenne minden rendben? Hisz New York-ba "költözik". Lehet nem kéne ilyen nagyon megráznia ennek, sőt, más emberek úgy lennének vele, hogy "csak két hét az egész, hamar elrepül, majd telefonálunk minden nap." de ez más. Louisról van szó. Louisról, akiben megtaláltam a másik felem, aki mindig képes felvidítani és akire csak rá kell néznem és tudom, hogy biztonságban vagyok és tudom, hogy ő is hasonlóan érez. Szeretem őt és nem tudom elengedni őt nem, hogy két hétre, egy napra sem. Azt is alig bírom ki, amikor nem vagyunk együtt addig a kb 8 óráig.

-Harry!-Megráztam a fejem és visszatértem a földre. Ránéztem és hosszan megcsókoltam.
-Nem engedlek el!-Mondtam neki olyan határozottan, hogy még ő is meglepődött.
-Tudom, de muszáj.-Mondta nekem és érződött a hangjában, hogy ő is ugyanúgy érez, mint én ezzel kapcsolatban.-Viszont lenne még valami...
-Jaj ne!-Inkább leültem a mellette lévő széken, mielőtt megint valami rossz hírt közöl én meg itt eldőlők ennek hatására a padlón.-Mi jöhet még?-Sóhajtottam fel.
-Pontosabban ki...
-Tessék?-Nem értettem, hogy miért javítja ki, amit mondtam.
-Igen, a kérdés itt a ki.-Erre inkább már nem reagáltam semmit.-A válasz pedig: Eleanor.
-Ki?
-Mint már említettem Jack beszervezett valakit, akire azt mondhatom, hogy a barátnőm.
-De miért?-A sírás határán álltam. Nem fogom elviselni, hogy Louis mást szeressen, még hogyha ez nem is szerelem, csak a média előtt.
-Na ezt akarom én is tudni.-Nyomott egy puszit az arcomra és letörölt róla egy kósza könnycseppet, amit végül nem bírtam visszatartani.-Megoldjuk.