A mi titkunk!

14.fejezet

Megnyitottam az üzenetet és csak meredten a képernyőre. Nem hittem a szememnek. A telefonom képernyőjén ott lebegett egy üzenet, amire nem tudtam mit reagálni.

Louis: Szia, gyere ki a ház elé.

A szám tátva maradt. Nem hittem, vagy is nem akartam elhinni, hogy ott van a házam előtt. Elsétáltam az ablakhoz, ami pont az utcára nézett és ahol Louis autója parkolt. Ott állt a fekete jármű előtt és a telóját nyomkodta. Az esti homály miatt nem láttam sokat belőle, de az agyam képeket vetített le a járásáról, arról a csodaszép szempárokról, a kezéről, a lábairól és még sorolhatnám. Az utcát lámpák világították meg, így Vans cipője azonnal feltűnt. Szinte csak abban van, de nem bánom, mert nagyon jól áll neki. Erőt vettem magamon, felvettem a cipőm, a kabátom és kimentem hozzá. A téli csípős hideg azonnal megcsapott. Éreztem a tipikus februári esti időt. Végig hangosan vert a szívem, míg közeledtem felé. Nem tudom, hogy mit mondjak. Az egész az én hibám. Én csókoltam meg, pedig nem szabadott volna.

Odaértem hozzá. Este volt, de sötétben is azonnal észrevettem a kék, ragyogó szemeit. Beletúrt a hajába és engem megint kómába ejtett. Bármit csinál én már azonnal a kis fantázia világomba találom magam. Abban a világban, ahol csak ő és én létezünk és nem zavar minket senki. Ahol csak egymásnak élünk. Összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem beszélni.
-Szia!-Kicsit úgy hangzott, mintha suttognék.
-Szia!
-Te? Hogy hogy itt?-Juj Harry, ez nagyon paraszt volt.-Mármint nem baj, csak nem számítottam most rád.
-Miért, amúgy igen?-Na most behúzott a tipikus Tomlinson csapdába. Témát kellett, hogy váltsak, mert a helyzet csak egyre gázabb lesz. Ő előbb megtette szerencsére.-Nem akarsz eljönni velem?
-Mégis hova?
-Autózni.-Úgy beszélt, mintha ez teljesen megszokott lenne.
-Most?-Nem értettem, hogy mit akar este ilyenkor , a sötétben autókázni.-Lou. Tudod, hogy hány óra van?
-Igen. Fél nyolc.-Mondta teljes nyugodsággal.-Úgy se mész dolgozni.-Nevetett fel, de látta rajtam, hogy ez számomra nem olyan vicces, mint amilyennek neki tűnt.
-Nem Louis. Figyelj én inkább egyedül lennék. Miattam vagy olyan helyzetbe, ami tönkre is teheti az egész karriered. Nem tudnám elviselni, hogy miattam még rosszabb legyen a helyzeted.-Mondtam lehajtott fejjel, de ő felemelte az arcom és szemeink a másikét kereszteszték.
-Te semmit nem tehetsz tönkre.-Puha ajkát hirtelen az enyéimen éreztem. Kirázott a hideg. Éreztem, ahogy a testemen végig fut egy bizsergő érzés. Nem tudtam, hogy ezt most miért csinálja, ha eddig nem szabadott. Hátrébb húzódtam tőle, mert nem értettem a helyzetet. Ha eddig az volt a baj, hogy nem mutatkozhatunk együtt akkor most miért csókol meg?
-Louis.-Szóltam suttogva.
-Nem Hazz.-Nyomott egy puszit az arcomra.-Csak szállj be a kocsiba.

Követtem az utasítását. Kinyitottam a fekete Audi ajtaját és helyet foglaltam a vezető melletti ülésén. Nem tudtam mit mondani, így csak néztem ki az ablakon, Louis az utat figyelte. Kint sötét, hűvös idő volt. Pár kocsit láttam közlekedni az utakon. Nem tudtam, hogy merre megyünk. De nem is akartam tudni. Louisval lehetek és kitudja, hogy ez meddig tarthat.

Hirtelen lefordult egy másik útra. Kicsit döcögött. Valószínűleg földút volt. Alig láttam valamit, mert itt már nem voltak lámpák. Annyit láttam, amit a kocsi lámpájának a fénye megvilágított és szerintem Louis se látott sokkal többet. Látta rajtam, hogy nem tudom, hogy merre megyünk és kezdek izgulni, így rátette a kezét a combomra és mosolyogni kezdett.
-Nyugi, vigyázok rád.-Nézett rám, majd vissza az útra. Én csak mosolyogtam és őt néztem.

-Megérkeztünk.-Szólt Louis egy rövidebb idő után. Leállt egy erdő közepén és kiszállt a kocsiból és intett, hogy menjek vele.
Kiszálltam a kocsiból és követtem. Megfogta a kezem, így sétáltunk tovább. Hideg volt így este, de ahogy ránéztem Louisra már nem gondoltam arra, hogy fázom. Csak fogtam a kezét és követtem. Egyre jobban kezdett eltűnni az erdős hatás és már inkább olyan volt, mintha egy tisztáson lennénk. Igazából nem is tévedtem sokat, mert lényegében egy tisztáson kötöttünk ki, de volt ott egy tó. Nem tudtam, hogy mit keresünk itt.

-Ugye nem horgászni hoztál?-Nevettem fel.
-Veled még horgászni is jó lenne.-Csókolt meg és én beleremegtem.-De nem ezért hoztalak.
-Hanem?-Mostmár tényleg nem tudtam, hogy mit csinálunk itt este.
-Szeretek itt lenni. El akartalak hozni.-Leült egy földön fekvő kis farönkre. Helyet foglaltam mellette.

Louis:
Itt ül mellettem Harry. Pontosan nem tudom, hogy mit csinálunk itt. El akartam szabadulni a munkámmal kapcsolatos zsongástól. Kellett egy kis szabadidő azzal, akit szeretek. A főnököm kitalálta, hogy úgy simítja el ezt a csók ügyet, hogy valahonnan összekapar nekem egy "barátnőt". Sokszor csinálta ezt. Nem értem, hogy miért gondolja azt, hogy a fanjaim nem fogadnának el, ha nyilvánosan lennék meleg. De úgyis tudják, hogy ha nem is meleg vagyok, akkor biszex biztos. Persze tévednek, de én nem mondthatom el nekik. Ez az egész rendszer úgy szar, ahogy van.

-Harry.-Fordultam felé. El akartam mondani neki, hogy össze fognak hozni egy lánnyal, de azt a lányt nem szeretem. Én őt szeretem és azt akartam, hogy tudja. Nem akarom, hogy titkolóznunk kelljen egymás előtt.-El kéne valamit mondanom és remélem, hogy megérted.