A mi titkunk!

28.fejezet

Louis:
A koncert háromnegyed óra múlva kezdődik. Itt van Eleanor, és a barátja, David. Csak nézem őket, ahogy David Eleanor derekát átöleli és vagy megcsókolja, vagy a lány fején pihenteti az övét. Nem tudom, hogy a srác hogyan tudja elviselni, hogy a barátnője 'mással jár'. Én belül szenvedek, de szerintem ezzel Harry sincs másképp. Egyszerűen az a tudat, hogy itt van, már az is megnyugtatna, sőt boldoggá tenne.

-Értem, máris megyünk!-Hallottam egy biztonsági őrt, ahogy a walkie talkie-ba válaszol.-Gyere, baj van valami fanokkal a VIP részlegen.-Intett egy másik őrnek.
-Ajjj, hogy ezek sosem bírnak magukkal...-Sóhajtott a nagyobb darab őr, mert a látszat szerint semmi kedve nem volt elhagyni a széket, ahol az elmúlt egy órában ült.

A két őr elindult a probléma felé. Egy perc múlva, míg én az energia italomat ittam meg, hangos veszekedésre kaptam fel a fejem. Biztos azok a fanok veszekednek, akikről az előbb a két férfi beszélt.

Mivel már nem volt semmi dolgom, a hajamat megcsinálták, felöltöztem és lényegében csak ülnöm kellett volna, ezért úgy gondoltam, hogy hamarabb meglátogatom a VIP részlegen tartózkodó rajongókat. Így nem csak tizenöt percet kapnak belőlem, hanem legalább húszat.

Elindultam a hangos folyosón, ahol mindenki össze-vissza szaladgált, hogy megnézzem, hogy mi a helyzet.

Egy párt láttam ott, lehet testvérek a vitatkozásuk alapján. A fiú kb olyan magas, mint én és szőke hajú. A lány alacsonyabb nálam, barna haja van. Neki már az arcára is pillantást vethettem. Barna szeme volt, amivel majdhogynem szikrákat szórt a közbeavatkozó securityseknek. Szép arca volt.

A hallottak alapján (és a látottak szerint is, mivel a kajás és az italos pult előtt álltak) valamilyen ételen veszekedhettek. Ismerős volt a szituáció gyerekkoromból, mikor a húgommal az utolsó darab kekszért veszekedtünk.

Közelebb mentem, mire egy őr felkapta a fejét rám, hogy odajöttem.

-Mr.Tomlinson, kérem menjen vissza! Még nem jöhet ide!-Parancsolt rám a biztonsági.
-Tudom, de kíváncsi voltam, hogy...
-Louis?!-Bukkant elő egy ismerős arc a hatalmas őr válla mögül.
-Niall?-Kérdeztem meglepetten.-Te mit csinálsz itt?
-Hát ő...
-És te hol csajoztal be?-Kérdeztem meglepetten, hisz tudtommal Niallnek nincs lány testvére.
-A mekiben.-Felelte Niall büszkén.
-Azóta már van két gyerekünk... Perec es Sós Mogyoró.-Helyesbitett a lány.-De Perecet Niall azota mar megette.
-De te meg Mogyorot! Ráadásul M&M's-et meg se szülted!
-Tessek, itt van!-A csaj hirtelen előrántott egy zacskó édességet a pólója alól.
-Louis Tomlinson vagyok!-Mutatkoztam be a lánynak.
-Sarah!-Rázott velem kezet Niall barátnője.-Akkor te vagy a pasi, aki miatt ennyit kellett utaznunk?
-Hát fogalmam sincs...-Vallottam színt, mert tényleg nem tudtam, hogy miről beszélt.
-Ó, hupsz...-Szólalt meg Niall.
-Harry is itt van?!-Kérdeztem, azonnal, ahogy eszembe jutott. A fiú válla fölött nézelődtem, hogy vajon merre lehet a szerelmem.
-Hát, ha már úgyis tudod, hogy itt vagyunk...-Mondta, miközben a cipőjét nézegette.
-Merre van?-Kérdeztem és már indultam volna, hogy megkeressem, de Niall megállított.
-Várj Louis! Meglepetésként akarja!
-Ohh...-Feleltem csalódottan.-De hát úgyis jönnöm kell a többi rajongóhoz, aki itt van a VIP-ben.
-Ajj, tényleg...-Mondta Niall.
-Te szeretnéd meglepni, ugye?-Kérdezte Sarah.
-Hát, ez amúgy nem is rossz ötlet.-Gondolkodtam el.
-Louis ne már!-Avatkozott közbe Niall.-Ez Harry ötlete volt. Ezért utazott ide, hogy meglepjen.
-De így meg pont visszafelé sül el!-Örült Sarah az ötletének.
-Én feladom!-Mondta Niall és visszasétált.

Sarah és én elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan lepjem meg én Harryt. Végül arra jutottunk, hogy Niall meggyőzi Harryt, hogy a koncert után lepjen meg, mert akkor is ide kell jönnöm. Ezért mikor lezavarom a koncert előtti beszélgetést, addig ők elmennek valahova és csak a tini lányokkal fogok találkozni.

Gyorsan megvoltam a fanokkal való találkozóval. Mintha az egész össz-vissz csak egy perc lett volna. Szeretek velük lenni, ők mindig adnak egy kis löketet, hogy igenis jól csinálom a munkám. Hogy van miért dolgozni és küzdeni nap, mint nap.

Elköszöntem a lányoktól és megálltam a színpad bejárata előtt egy pillanatra. Vettem egy mély levegőt és átgondoltam, hogy mire is készülök. Csak most tudatosult bennem, hogy mit fogok véghez vinni. Hogy ezzel kockáztatom a karrierem. De megéri. Harry minden kockázatot megér nekem.

Kiléptem a hatalmas színpadra, ami előtt több száz rajongó sikítozott, táblákat és szivárványos zászlókat magasra tartva ugrándoztak. Ilyenkor lehetetlen megállnom, hogy ne mosolyogjak.

Odaálltam a mikrofonhoz és elkezdtem az első zenét énekelni. A Kill My Mind-al kezdtem a koncertet. Hihetetlenül jó érzés hallani, ahogy az arénában mindenki velem együtt énekli azt a dalt, amit én írtam. Ilyenkor mindig hagyom, hogy had' énekelje a közönség egy kis részen. Mint mindenki én is ugráltam. Csak én nem a tömegben természetesen.

Mikor vége lett a számnak intettem a zenekarnak, hogy álljanak le egy kicsit, mert szeretnék valamit mondani a közönségnek. Ők egyből befejezték a zenélést.

-Üdvözlök mindenkit!-Köszöntem a mikrofonba, mire hangos sikítás tört ki a stadionban. Én a kezemmel csitítgattam őket.-Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, hogy eljöttetek! Hihetetlenül boldog vagyok, hogy újra itt lehet koncertem. De tudjátok, ez most egy kicsit más...
-Vajon mit akar?-Hallottam meg az egyik gitárost, ahogy a másiktól kérdezi. Inkább ordítja neki ebben a nagy hangzavarban.

Hátranéztem a VIP felé, ahol megpillantottam Niallt és a többieket. Harry egy baseball sapka alá próbált elbújni. Úgy gondoltam, hogy ez rögtönzött megoldás lehetett, hisz ő sem így tervezte.

-A következő zene egy számomra fontos személynek szól. Aki elviekben nincs itt, de hát ez egy kicsit változott...-Nevettem fel. A hallgatásomra a tömeg ismét csak ordítással felelt.-Arra kérném...-Féltem kimondani. A kezem remegett, a mikrofont nem tudtam megtartani stabilan. Ha kimondom a nevét már nincs visszaút. Lehet itt ér véget az egész énekes pályafutásom. Vettem egy mély levegőt és kiejtettem.-...Harry Stylest, hogy jöjjön fel!

Hátranéztem, hogy a többiek mit reagálnak. Mindenki meg volt lepődve, de sokkhatás után ők is tapsoltak, mint mindenki más.

Lenéztem, hogy Harry már elindult-e, de nem láttam sehol. Kicsit előrébb sétáltam a színpadon, de ismét csak nem találtam. Lehet kislisszant a tömeg közül, mert meggondolta magát. Szomorúan néztem körül a tömegen és a szememmel még mindig tovább kerestem, hátha megtalálom valahol.

Már kezdtem feladni. Hátrálni kezdtem, de valamibe beleütköztem. Megfordultam, és láttam, hogy ez a valami nem más, mint Harry. Gyönyörű zöld szemei az enyéimbe fúródtak. Az arca minden egyes vonását alaposan végignéztem. Nem bírtam megszólalni.

-Nézd, mit hoztam!-Elővett a zsebéből egy apróra összegyúrt színes anyag darabot és odaadta a kezembe, de úgy, hogy senki ne lássa.
-Mi ez?-Kérdeztem tőle, a kis színes valamire pillantgatva.
-Nyisd szét és csókolj meg!-Parancsolt rám.
-Szóval mostmár te parancsolsz?-Kérdeztem tőle nevetve.
-Jaj Lou, csak nyisd már szét és tedd amit mondtam!

Kiengedtem az anyagot a markom közül. Egy szivárványos zászló volt. Nem volt időm sokáig nézni, pontosabban felfogni, hogy mit is csinálok, mert Harry rögtön meg is csókolt. Még soha, senki nem csókolt meg ennyi szeretettel. Miközben a szánk összeért a tömeg sikítozott és tapsolt. Örültek nekünk. Igen, nekünk.

-Szeretlek!-Suttogtam neki, miközben a homlokunkat összetapasztottam.
-Én is!-Felelte és adott egy lágy csókot a számra.-Én is szeretlek Louis Tomlinson!

Vége