A mi titkunk!

6.fejezet

Megint 6:30-kor szólt az ébresztő. Egyszer esküszöm kidobom az ablakon a telefonom. Vagy beperelem azt az embert, aki kitalálta ezt az idegesítő hangot. De még az idegtépő hang sem ronthatta el a kedvem, mert ma randizom Louisval. Vajon tudja, hogy én amúgy randira hívtam?
Mennem kellett dolgozni. Semmi kedvem nem volt elmenni otthonról. Az estét vártam, hogy végre találkozzak Louisval. Felöltöztem és lementem a konyhába. Összedobtam két szendvicset (egyet Niallnek és egyet nekem, mivel megbeszéltük, hogy az ebéd szünetben találkozunk a pékség melletti parkban) , amit becsomagoltam és bedobtam a hátizsákomba.
-Niallnek szólnom kéne, hogy ma megint találkozok Louisval.-Fogalmazódott meg bennem, miközben zártam be a kapu ajtót.
7:55, még nem késtem el. Maradt öt percem. Mielőtt beléptem volna a pékségbe eszembe jutott, hogy tegnap volt a Coming Out-om. Zayn vajon másképp fog viselkedni? Remélem nem, mert azt nem bírnám elviselni. Bár tegnap elég megértő volt.
Végre besétáltam és egy mosolygós Zaynt láttam a pult mögött, aki már készült a nyitásra.
-Szia!-Integetett felém, bár nem értem, hogy miért tette, mikor ott álltam előtte kb. egy méterre.
-Jó reggelt!-Ásítottam egy nagyot.-Zayn!
-Igen?
-Megkérhetlek valamire?-Ó Harry, miért teszed ezt? Örülj, hogy eddig nem mondott semmit! Most magadat hozod kellemetlen helyzetbe!
-Persze!-Megint villantott egy mosolyt felém.
-Szóval...-Haboztam.-Szóval kérlek ne mond el senkinek a tegnapit!
-Miért tenném?
-Nem tudom... Csak ez még olyan fura nekem és...
-Nyugi, nem fogom!-Nyugtatott meg, de már nem beszéltünk tovább, mert kinyitott a bolt és várt minket a munka.
Nem voltak délelőtt túl sokan. Csak a szokásos, nénik, akik vagy unalmukban jönnek, vagy azért, hogy hízlalják az unokákat, gyerekek, akik suli után enni szeretnének valamit és felnőtt emberek, akik mindig csak egy kenyeret vesznek. Ez valami taktika a felnőtteknél, hogy mindig egy dolgot vesznek? Vagy ez csak ezen a környéken szokás?
Eljött az ebédidő. Levettem a kötényem és felkaptam a hátizsákom, amiben az én és Niall ebédje lapult. Köszöntem Zaynnek és mondtam, hogy majd este találkozunk. Pénteken szerencsére csak délig vagyok. Írtam Niallnek egy üzit, hogy mindjárt ott vagyok, ő erre csak ennyit írt:
-Mindjárt indulok, csak eszek. Tudom mit fogsz írni: Ne egyél, mert tele leszel! Harry!? Nem ismersz?
Erre nem írtam semmit, csak vissza raktam a telefont a zsebembe. Tíz perc alatt odaértem és kerestem egy üres padot. Niall is utána érkezett kb. egy három perc múlva. Megettük az ebédünket és végre elérkezett az a pillanat, hogy elmondjam, hogy ma randizok Louisval.
-Figyu Niall!
-Hmm?-Előhúzott mégegy szendvicset a hátizsákjából.
-Csak annyi, hogy tegnap felhívtam Louist...
-Komolyan? Mi volt?-Elvette a szendvicsét a szájától, ami nála komoly érdeklődést jelentett. Ennek örültem.
-Elhívtam Louist egy buliba, ami ma Liamnél lesz! Azt mondta eljön.
-Azta, örülök nektek!-Beleharapott megint a kajájába.-Mehetek? Értem én, hogy ez egy randi, már, ha az, de annyira szeretnék Louisval akár csak egy szót is váltani. Mellesleg Liam és Zayn a barátaim, szóval...-Nem akartam megbántani. Olyan boldognak tűnt.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem fogsz a nyakunkon ülni!
-Kérésed számomra parancs!
Egy ideig beszélgettünk még, majd haza indultam.
Elütöttem az időt Tv nézéssel egészen hét óráig. Bevallom, ma sokat néztem a Tv-t, de nem tudtam mást csinálni. Egyszer csak jött egy üzenetem. Louistól.
-Canyon Street 63. Ez a címem. Várlak!
Szóval vár?!
El kell kezdenem készülődni most azonnal! Fel szaladtam a lépcsőn és elkezdtem kipakolni a szekrényem. Egy fekete nadrágot és egy fekete inget vettem fel. Az inget most is kigomboltam. Fél nyolc! Mennyi időt töltöttem én a szekrényem előtt?! Előkaptam egy fekete cipőt és elindultam a kocsim felé. A szívem hevesen vert és az agyam azon kattogott, hogy milyen lesz. Tényleg szeret? Tudja, hogy ez egy randi? Ugye nem fognak minket rajongók körbevenni?
Itt vagyok. Itt áll az autóm Louis háza előtt. Kiszálltam a járműből és elindultam az ajtó felé. Kopogtattam. Lassú lépteket hallottam közeledni, míg egyszer csak megállt és kinyitott az ajtót. Ott állt előttem.
Louis:
Itt van Harry! Itt áll előttem! Kigombolt inge nagyon nagyon vonzott. Ha nem szólal meg talán berántom a házba és nem megy el egy ideig az biztos.
-Szia!-Meghallottam mély hangját.
-Szia! Mehetünk?
-Aha, persze.
Az odaúton nem szóltunk semmit. Valami zene ment a rádióban.
Szerencsére tíz perc alatt ott voltunk, így ez a kellemetlen csend nem folytatódhatott tovább. Szép nagy fehér ház előtt álltunk meg. Vagy hat autó állt a ház előtt és bentről már üvöltött a zene. Harry rám nézett én pedig rá. Rákacsintottam, amitől elpirult. Olyan aranyos. Beindultunk a házba, ahol egy szőke hajú fiú fogadott minket.
-Sziasztok!
-Helló Niall! Ő itt Louis!-Bemutatott az egyik barátjának. Ez annyira figyelmes volt.
-Szi...
-Szia Louis! Csinálhatunk egy szelfit? Utána lekopok! Eskü!
-Szerintem menj bele.-Ezek szerint kettesben szeretne velem lenni.
Belementem a szelfibe. Harry integetett valakinek, aki oda is jött hozzánk. Neki is bemutatott, de nem sokat beszélgettem azt hiszem Liammel, mert a fiú elhívta Harryt. Az arcára volt írva, hogy valami baj van. Én ott álltam egyedül. Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Egyszer csak valaki megérintette a vállam. Egy női kéz volt az.
-Szia!-Üdvözöltem kedvesen.
-Szia!
-Louis vagyok!
-Én Olivia! Egyedül vagy?-Kicsit furának tartottam ezt a kérdést, de azonnal leesett, hogy mit akar mondani.
-Ó, tudod én nem... Mármint jöttem valakivel és éppen egy randin vagyok.
-Igen? Ki a szerencsés?
-Ő ott!-Mutattam Harry felé.-Harry, egy koncerten találkoztunk.
-Harry? Mármint te és Harry?
-Ismered?
-Ó, igen, együtt jártunk, de aztán szakítottunk. De akkor ezek szerint Harry... és te?
-Igen, én meleg vagyok, de Harry részéről nem nyilatkozhatok.-Nevettem fel, de úgy tűnt, hogy ezt a lány annyira nem találja viccesnek.-Kétszer találkoztunk. Most ő hívott el ide, de nem tudom, hogy tetszem-e neki, vagy, hogy szeret-e.-Ahogy kimondtam meg is bántam. Nem Harry exének kéne elmesélnem, hogy mi is van köztünk Harryvel.
A lány elindult Harry felé. Én nem akartam zavarni, ezért inkább kerestem valami piát. Mikor végre találtam valami ivásra alkalmas löttyöt elindultam vissza Harry felé. Végül is együtt jöttünk ide és szeretném jobban megismerni.
Mikor vissza értem és megtaláltam Harryt hirtelen elejtettem a poharamat. Harry Oliviával csókolózott. Harry mással csókolózott. Ezt nem hiszem el! Hittem neki! Hittem neki, hogy tényleg szeret! Hogy tényleg lehet valami köztünk!
Majdnem sírtam. Elindultam a kijárat felé. Vissza se akartam nézni. Csak el akartam felejteni ezt az egészet. Harryt és a gondolatot, hogy szerelmes vagyok. Azt, hogy becsalt a csapdájába.
El akarom felejteni őt örökre!