A mi titkunk!

26.fejezet

Tegnap este alig bírtam megállni, hogy ne ordítsam bele a telefonba Louisnak, hogy 'HOLNAP TALÁLKOZUNK!!!'

Soha nem gondoltam volna, hogy valakit lehet ennyire hiányolni. A filmekben az ilyen eseteket túl drámaian festik le, amire az ember csak annyit mond, hogy 'Jaj, ne már. Csak kibírod nélküle!'. De nem! Nem bírom ki, hogy a szerelmem akár egy napra is eltávolodjon mellőlem. Már betegesen hiányzik.

Ahhoz képest, hogy mennyire vártam a mai napot egész sokáig aludtam. Tízkor keltem arra, hogy Niall már megint dörömböl az ajtómon. Egyszer eskü letörölni az ujjait.

-Mi van?-Nyitottam ki az ajtót mérgesen.
-Reggelt Harold!-Köszönt, miközben otthonosan besétált a hotel szobámba.
-Én próbáltam visszafogni...-Mentegetőzött Sarah feltett kezekkel.-De te is tudod milyen. Én csak bólogattam.
-Többiek?-Kérdeztem a két váratlan vendégemtől.
-Mindjárt jönnek.-Közölte Niall, miközben kényelembe helyezte magát az ágyamban.
-Mármint ide?-Kérdeztem meglepetten.
-Hát igen, de után megyünk kajálni.-Világosított fel, miközben megnézte az időt a telefonján.-Most látom, hogy idő van.
-Mégis honnan késünk el?-Kérdeztem tőle a szememet dörzsölve.
-A kajáról!-Üvöltötte le a fejem Sarah, mint valami hülyegyereknek, aki valami teljesen egyértelmű dolgot nem tudott.
-Jó jó, bocs!-Védekeztem.
-Na, mi szólunk a többieknek, hogy jöjjenek, te meg addig-Nézett rajtam végig Niall.-mondjuk öltözz fel.

Végignéztem magamon és láttam, hogy igazat kell, hogy adjak neki. Végülis csak egy pólóban és egy alsóban álltam a szoba közepén. Eszembe se jutott, hogy Sarah is itt van. Bár, mint elnéztem nem egészen én izgalom fel. Sokkal inkább a kékszemű barátom. Olyan szemekkel nézett, pontosabban néz rá, mintha a legtökéletesebb ember állna előtte. Pedig ezzel lenne mit vitatkoznom. Niall közel sincs a tökéleteshez. Bár mondjuk Sarah se egy átlagos teremtés. Egymásnak lettek teremtve...

Fél óra múlva már mindenki ott ült a hotel éttermében és a reggelijét tömte a fejébe. A két zabagép megint egy kiló kaját hozott magának. Már egyikőnk se lepődött meg.

Beszélgettünk, hogy aznap mit kéne csinálnunk, de senkinek nem volt nagyon semmi ötlete. A neten keresgéltünk, hogy milyen nevezetességek voltak, amiket még nem láttunk, de csak olyanokat találtunk, amikhez pár nappal előtte be kell jelentkezni, vagy pedig elmegyünk, de akkor órákat állunk sorba. A végén arra jutottunk, hogy elmegyünk vásárolni, foglalunk valami étterembe helyet, utána visszajövünk és mindenki elfoglalja magát. Max, ha eszünkbe jut valami, ami megoldható akkor azt megcélozzuk és elmegyünk oda.

Reggeli után visszamentünk, hogy összeszedjük magunkat, utána a lobbiban találkoztunk. Niall és Sarah tipikusan késtek, hisz nem kajáról volt szó, de hát, ha akarnánk akkor se lehetne változtatni rajtuk.

Fogtunk egy taxit és elmentünk a közeli plázába. Bementünk pár boltba, hogy körülnézzünk. Én egy inggel gazdagodtam, Liam vagy három szatyorral jött ki, Zayn egy farmert vett. Ni és Sarah fogalmam sincs mikor, de vettek maguknak egy bagelt.

-Na?-Kezdte Niall a mondatot félig tele szájjal.-Hova megyünk ebédelni?
-De hát épp most eszel!-Értetlenkedett Liam.
-Most gondolj bele...-Kezdte kioktatni Sarah Liamet.-...mire eldöntjük, hogy hol eszünk, lefoglaljuk a helyünket, rendelünk, várunk a kajára az legalább két-két és fél óra. Addig én éhen halok!
-Jogos!-Helyeselt Niall.
-Bocs, bocs...-Engedte el a dolgot Liam.

Én a vitájuk közben kerestem egy éttermet. Valami pizzázót találtam innen nem messze. Fel is hívtam őket, hogy egy fél óra múlva tudnának-e minket fogadni  öt főre. Szerencsére volt szabad asztaluk.

Közöltem a többiekkel, hogy foglaltam egy asztalt és, hogy indulnunk kéne. Kimentünk a plázából és hosszú integetés, kiabálás és várakozás után fogtunk egy taxit. Igaz, elviekben nem fértünk volna be mindannyian, de bepasszíroztuk magunkat az ülésekre. Én szerencsére gyors voltam, így az anyósülésen kaptam helyet. A többieknek hátul kellett nyomorogniuk.

A new york-i dugó ellenére hamarabb értünk oda a megbeszélt foglalásnál, de szerencsére nem kellett várnunk a helyünkre. Leültették minket egy asztalhoz, ami kb az étterem közepén állt és a kezünkbe nyomták az étlapot. Mindenki rendelt magának inni, amit a pincérnek hosszabb várakozás után végre sikerült kihoznia.

Már épp szóltunk volna, hogy megvan, hogy mit szeretnénk rendelni, mikor egy ismeretlen lány odajött az asztalunkhoz.

-Szia!-Köszönt nekem kissé félénken.
-Ömm, szia!-Köszöntem vissza neki csodálkozva, hisz nem tudtam, hogy ki lehet az ismeretlen lány.
-Ne haragudj, hogy zavarlak titeket, de te vagy az a srác, aki Louis-t megcsókolta?-A gondolatok az említett mondat után csak cikáztak a fejemben. mit kéne mondanom? Ha elmondom az igazat, akkor bajba kerülhetek én is és Lou is. De valamit mondanom kellett, még ha fájt is.-Nem tudom ki az a Lewis Tom... akárki.-Hazudtam szegénynek.-Ne haragudj.
-Úr Isten, annyira sajnálom!-Szabadkozott az ismeretlen csajszi.-Ne haragudj!
-Semmi gond.-Hamisan mosolyogtam, mintha itt lenne, amit az előbb mondtam neki. A lány, aki odajött hozzánk zavarban, piros arccal visszaült a helyére.

-Nem rossz ez neked?-Kérdezte Zayn.
-De, hidd el nagyon is.-Vallottam be nekik.-Annyira utálom ezt az egészet. Egyszerűen nem mehetünk el moziba, étterembe, vagy csak úgy sétálni együtt anélkül, hogy felkeltése ne csináljunk. Titkolni kell magunkat. Azt, hogy szeretjük egymást. És talán az a legnehezebb, hogy mindketten tudjuk, hogy akik szeretik Lou-t, azok nem ítélnéjük el őt, minket, de mégis úgy kell tennünk, mintha nem ismernénk egymást.-Egy könnycsepp legördült az arcomon. Egy idő után először beszéltem erről az elnyomó érzésről valakinek nyíltan.
-Tudod mi segítene rajtad?-Próbálta oldani a feszültséget Niall.-Kaja!

Erre a többiek nevettek, de nekem csak egy halvány mosolyt sikerült kierőltetnem.

-Pincér!-Intett Niall, mire már rögtön ott is termett a kiszolgáló. Niall elmondta, hogy ki mit szeretne rendelni. Egy jó hosszú háromnegyed óra után meg is jött a finom, óriás adag pizza.

~Pár óra múlva~

Ebéd után visszamentünk a hotelba, hogy lepihenjünk a koncertre.

Niall tíz percenként átjött hozzám és a többiekhez is, hogy van-e kajánk. Képtelen folt felfogni, hogy már kiette a Mini hűtőt. Mellesleg megjegyzem, ami elég drága volt.

Hatra már mindenki a hotel előtt állt, hogy fogjunk egy taxit és elinduljunk a Hammerstein Ballroom felé, ahol a koncert is lesz.

A szívem a torkomban dobogott. Ezer, meg egy kérdés kavargott a fejemben. Mi van, ha már nem úgy érez ennyi idő és távollét után, mint mielőtt eljött? Mi van, ha inkább a munkáját választja helyettem? Mi lesz, ha nem engedik, hogy együtt legyünk még ezek után sem?

Az utat csöndben tettük meg a helyszín felé. Legalábbis én biztos, mert a kérdéseimre és az egyfajta 'félelmeimre' tudtam csak koncentrálni. Leparkolt az autó valahol a helyszíntől nem olyan messze, mi kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé vettük az utat.