A mi titkunk!

17.fejezet

Harry:
Lou velem szemben ült az asztalnál és valamit nyomkodott a telefonján, miközben a reggelijét ette. Én csak figyeltem őt és én is épp a palacsintámat pusztítottam el.

-Igen!-Kiáltott fel.
-Mi történt?-Kérdeztem tőle, mert egyszer csak úgy a semmiből felkiálltott. Őszintén szólva kicsit meg is ijedtem.
-Van munkád!-Mondta boldogan és odajött hozzám, hogy megcsókoljon.
-Nem Lou. Nekem nincs munkám.-Próbáltam emlékeztetni, hogy nemrég kirúgtak.
-De, van!
-Nem, nincs!
-Vagyis mostmár van.
-Mi?-Kezdtem összezavarodni.
-Szereztem neked.-Mondta boldogan.
-Tessék?
-Igen! Van egy haverom, aki egy szállodában dolgozik és épp pincért keresnek.-Festette le a helyzetet.-Szóval írtam neki és felvettek.
-De nem is voltam interjún.
-Nem is kell.-Legyintett egyet a kezével és felhúzott magához a székről.-Látod. Ilyen, ha egy befolyásos ember a pasid.-Ezen felnevettem.-Nem vicces! Ne röhögj!
-Bocsi.-Próbáltam befejezni a vihogást, de olyan aranyos volt, ahogy magát fényezte.-Köszi Lou.-Hosszan megöleltem és lágyan megcsókoltam. Neki ez nem volt elég és egyre hevesebben kezdett el csókolgatni, majd a hálószobája felé kezdett el tolni. Már kezdtük magunkat beleélni a helyzetbe, de megcsörrent Louis telefonja.

-Ki az?-Kérdeztem tőle csalódottan, ami szerintem teljesen érthető volt a helyzetből adódóan.
-Ajjj...-Sóhajtott fel.-A menedzserem.
-Fel kell, hogy vedd?-Kérdeztem tőle, de szerintem egyértelmű volt a válasz.
-Igen. Ki tudja, hogy mit akar. Lehet, hogy fontos.-Nyomott egy puszit az arcomra és kimenet a nappaliba.

Louis:
A főnököm hívott, hogy menjek be. Semmi kedvem. Harry itt van és ez most mindennél boldogabbá tesz. Nem akarom, hogy egy bunkó ember elrontsa ezt a napot. Legszívesebben egész nap csak az ágyban feküdnék vele és a göndör haját piszkálnám. Bár az utóbbi ötlet nem biztos, hogy tetszene neki, mert nem szereti, ha a haját piszkálom. Pedig kénytelen lesz elfogadnia, mert én nem bírom ki, hogy ne piszkáljam a göndör fürtjeit.

Nagy bánatomra vissza mentem a szobámba, ahol az ágyamon Harry ült. Láttam az arcán, hogy folytatni akarja azt, amit nemrég elkezdtünk. Én se voltam ezzel másképp, de muszáj lesz bemennem.

-Na?-Nézett rám Harry kérdőn.-Miért hívott?
-Bocsi Hazz, de be kell mennem.
-Neee!-Siránkozott.-Nem maradhatsz még egy kicsit?-Nézett rám bociszemekkel. Nehéz volt ellenállni, de kénytelen voltam.
-Nem, sajnálom.-Adtam egy puszit a homlokára és elkezdtem átöltözni, hogy valami normális ruhában jelenjek meg a munkahelyemen. Harry közben az ágyamon ült és a telóját nyomkodta. Bár egy pillanatra felpillantott, mikor a pólómat vettem át. Nem hibáztatom, tényleg jó testem van.

-Hazavigyelek?-Kérdeztem tőle, miután felkaptam egy fehér pulcsit és egy farmert.
-Nem kell. Már írtam Niallnek, hogy vigyen haza. Menj csak.-Mosolygott rám és elindult az előszoba felé, hogy felvegye a cipőjét.-Már itt is van.-Hallottuk meg a dudaszót az utcáról.
-Hogy ért ide ilyen gyorsan?-Nem értettem, hogy Niall miért van itt ilyen hamar, mert tudtommal legalább húsz percre lakik innen.-Ilyen sokáig öltöztem?
-Nem, nem dehogyis.-Nevetett fel.-A közelben volt.
-Ja, értem.
-Na megyek.-Nyomta le a kilincset és kilépett az ajtón, de én megfogtam a kezét és óvatosan visszahúztam.
-Egy csókot sem kapok?-Húztam közelebb magamhoz a derekánál fogva. Ő azonnal megcsókolt és ő is közelebb húzott magához. Egy kis idő után eltoltam magamtól, mert tényleg mennem kellett és Harryt is várta Niall a ház előtt.

Miután Harry elment én még kimentem a teraszra és elszívtam egy szál cigit. Nem tudok leszokni. Ez van, így kell szeretni. Elraktam a dobozt és felkaptam a cipőmet, majd a kabátom. Kiálltam a kocsimmal a garázsból.
Útközben azon gondolkoztam, hogy lehet most kéne megmondanom Jack-nek, hogy Harryvel igenis együtt vagyunk és ha ez nem tetszik neki akkor én leléptem. Én vagyok az egész cégnél az az ember, aki a legtöbb pénzt hozza, csak nem fogja hagyni, hogy otthagyjam őket. Legalábbis remélem.