A mi titkunk!

11.fejezet

Harry:
-Jó reggelt szerelmem!-Hallottam meg egy felém közeledő hangot. Louis volt az és egy kávé volt a kezében.
-Jó reggelt Lou!-Köszöntöttem én is reggeli álmos, mély hangon és belekortyoltam a kávéba, amit nekem készített.
-Hogy aludtál?-Nyomott egy puszit az arcomra, majd végül már a nyakamat csókolgatta. Leraktam a bögrét a kanapé előtt álló dohányzó asztalra.
-Soha jobban.-Majd szájon csókoltam.-Mennyi az idő?
-Negyed kilenc.-A nyakam csókolgatását nem hagyta abba, viszont nekem legnagyobb bánatomra le kellett állítanom, mert nem késhetek el. Megint.
-Jaj ne!-Löktem le magamról és elég összezavarodva nézett rám, ezért nyomtam egy csókot a puha szájára és elkezdtem felöltözni.-Mennem kell dolgozni. Már negyed órája bent kéne lennem.
-Elviszlek!-Pattant ő is fel a kanapéról és a hálószobája felé vette az irányt, hogy felöltözzön.

Pár perc múlva már a kocsiban ültünk és száguldottunk a munkahelyem felé. Dugóba kerültünk, így még negyed órát egyhelyben álltunk. Zayn már egy millió üzenetet írt, köztük főleg: „Hol vagy?" és „El fogsz késni!" üzeneteket találtam. Mintha nem lennék tisztában vele, hogy nem érek be időben. De be kell vallanom, Zaynnek igaza volt. Aggódtam, hogy nem lesz jó vége, hogy ennyiszer elkések. Az aggodalom kilátszott az arc kifejezésemen, amit Louis is észrevett.
-Minden rendben?-Kérdezte és a combomra helyezte a kezét.
-Nem nagyon...
-Miért mi a baj?-A kezét vissza helyezte a kormányra.
-Félek, hogy ki fognak rúgni. Ez már nem az első alkalom, hogy elkések és így is ezt a munkát nagyon nehezen szereztem. Nem is én szereztem. Niallnek köszönhetem. Ezt is...
-Harry!-A hangja és az arca is hirtelen komolyra váltott.-Nem lesz semmi baj! Nem fognak kirúgni!-Próbált nyugtatni, ami sikerült is. Ha nem mondott volna semmit, csak belenéz a szemembe és megcsókol már az is megnyugtató lett volna.

Háromnegyed kilenc volt, mire végre megérkeztünk. Vettem egy mély levegőt és kiszálltam a kocsiból. Louis is követett, bár nem tudtam miért. Szerintem simán átsétálok egyedül is az úttesten.
-Te hova jösz?-Kérdeztem tőle és újjaimat az övéi köré fontam.-Szerintem be tudok menni egyedül is.
-Az lehet, de szükségem van kajára. Nem tudok főzni és nincs kedvem máshova menni. Még milyen jó, hogy ilyen helyen dolgozik a pasim.-Nyomott egy puszit az arcomra, ami elég viccesen jött ki, mert ő alacsonyabb nálam és egy kicsit fel kellett pipiskednie.
-Szó...Szóval mi most...-Hirtelen mindketten megálltunk. Dadogtam, de pontosan tudta, hogy mit szeretnék mondani.
-Csak ha szeretnéd!-Rámkacsintott.
-Mindennél jobban.-Meg szerettem volna csókolni, de elengedte a kezemet és úgy sétáltunk tovább, mintha csak két barát lennénk. Miért csinálta ezt? Az előbb még arról beszéltünk, hogy együtt vagyunk és most meg teljesen elhidegül tőlem.

Beértünk a pékségbe. Zayn és egy másik alkalmazott állt bent a pult mögött. Nem értettem, hogy ki ő és mit keres itt, de nem nagyon érdekelt. Louis vett magának valami kaját és integetés közepette vissza indult a kocsijához. Én felkaptam a kötényem és már álltam volna be a pult mögé, hogy kiszolgálljam a bent lévő vásárlókat, de Zayn rámszólt:
-Állj, állj, állj!-Felemlte a kezét, hogy álljak meg.
-Mi? Miért?-Értetlenkedtem.
-Sajnálom Harry!-Leeresztette a kezét.
-Mégis mit Zayn?-Még mindig nem értettem, de már kezdtem sejteni a dolgot.
-Kirúgtak! Akartam szólni, de nem vetted fel a telót és...-Elakadt a szava.-Sajnálom!
-Tessék?!-Nem akartam elhinni. Egy ideig csak álltam ott tétlenül, nem érdekelt, hogy hány vásárló bámul meg.-Nem a te hibád!-Szólaltam meg végre ijesztően nyugodt hangon.
Levettem a kötényem és vissza akasztottam a fogasra. Intettem egyet Zaynnek és az "új Harrynek", majd kisétáltam az ajtón. Zayn végig sajnálkozva nézett rám. Már nyúltam volna a zsebemhez, hogy elővegyem a kocsi kulcsomat, mikor eszembe jutott, hogy ma Louis hozott.
-Óhh basszus!-Mondtam ki a kelleténél kicsit hangosabban.
Mivel nem volt itt a kocsim, Zayn dolgozott, Niall meg "pont nem ér rá" (gondolom, mert ez mindig így megy...) és Liam is dolgozik, így maradt az a lehetőség, hogy felhívom Louist.
-Szia Hazz!-Új becenév. Tetszik. Na, vissza a témához.
-Szia Lou!-A hangomon hallani lehetett a letörtséget.
-Mi a baj?-Kérdezte tőlem.
-Hosszú. Majd elmesélem. Értem tudnál jönni?
-Ömm... Persze, öt perc és indulok!-Lerakta a telefont.

Louis hamar itt volt. Úgy tűnik már nincs dugó. Megláttam a kocsiját és a benne ülő Louist és már indultam is feléjük. Louis-n napszemüveg volt, bár nem tudtam, hogy minek, hisz február van és nem süt a nap olyan vakítóan. Ráadásul az autóban ül.
-Szia! Mi történt? Kb.10 perce jöttem el.-Tette fel a kérdését aggódóan.
-Kirúgtak!-Fejemet a kezembe temettem.
-Basszus! És most mi lesz?
-Nem tudom!-Már a sírás határán voltam. Végül is az egyik legjobb barátommal dolgozhattam együtt és nehéz volt megszerezni ezt a munkát.
Louis szorosan átölelt. Én a fejemet a nyakába temettem, hogy érezzem a finom illatát. Ölelése megnyugtatott.
-Harry!-Szólt halkan.-Nem akarsz eljönni velem sétálni?
-Még is hova hova?
-Ide.-Kimutatott az autó ablakán.-Ebbe a parkba!
Látszott a lelkesedés az arcán és bár nem volt kedvem semmit csinálni, max elásni magam egy jó mély gödörbe, beleegyeztem. Kiszálltunk az autóból és a park felé vettük az irányt.

Szép idő volt ahhoz képest, hogy február nyolcadika volt. Sütött a nap és meleg volt (ismétlem, februárhoz képest), így sok család és pár jött le sétálni. Louisval a fák között sétáltunk és meg akartam volna fogni a kezét, de elhúzta. Ma már másodjára. Éppen megkérdeztem volna, hogy mi a baja, de észrevettem, hogy egy csapat tinédzser lány felénk tart. Gondolom Louis rajongói, így ezt a témát kénytelen voltam elhalasztani későbbre.
-Szi...Szia!-Köszönt egy fekete hajú lány.
-Te vagy Louis Tomlinson?-Szólt a lány mellett álló szőke hajú, kék szemű lány is.
-Igen, én!-Louis kedvesen rájuk mosolygott.
-Ne haragudj, hogy megzavarunk, de csinálnál velünk egy képet?-A harmadik lány is szóhoz jutott.
-Persze, gyertek.-Elvette a lányoktól a telefont és felém nyújtotta, hogy lefotózzam őket.

Egy kicsit elbeszélgetett Louis az útba eső tinédzserekkel, utánna elmentek és helyet foglaltak egy közeli padon. Mi tovább sétáltunk, de már nem bírtam tovább magamban tartani a kérdést, hogy miért ilyen közvetlen velem.
-Miért nem fogod meg a kezem?-Kérdeztem meg végre tőle, de egy kicsit bunkón hangzott a kérdés.
-Tessék?
-Ma kétszer is elhúztad a kezed, mikor én meg szerettem volna fogni.
-Mi? Nem vettem észre! Ne haragudj!
-Semmi baj!-Felé fordultam és hosszan megcsókoltam, amit először valamennyire viszonzott, de utánna megint elhúzódott tőlem.
-Harry!-Kiabált rám. Én nem értettem, hogy most mi rosszat tettem.-Nem szabad!
-Mit nem szabad? Nem szabad megcsókolnom a barátom?-Csak nevettem, de ő nem.
-Nem!
-Mivan?!
-Nem csókolhatsz meg nyilvánosan!
-Miért?
-Most menjünk vissza a kocsihoz, majd elmegyarázom, ha vissza értünk.

Sietősen, majdnem futva vissza mentünk Louis autójához és vissza ültünk az ülésekre. Louis gyorsan elhajtott. Útközben elmagyarázta, hogy nem csókolhatom meg nyílvánosan, mert a lemez kiadó, aki szerzőtteti őt homfób és nem engedi, hogy barátja legyen. Az évek során már mindenféle csajjal összehozták, akikről az elején azt se tudta, hogy kicsodák. Rólam se tudnak, de ha tudnának, akkor lehet, hogy eltíltanak tőle. Miért teszik ezt vele? Az emberek annyira gonoszak.
Hirtelen csörgött Louis telefonja.
-Baszus!-Nézett rá a telefonja kijelzőjére.
-Ki az?
-A főnököm!
Felvette a telefont. Nem hallottam nagyon semmit, mert nem hangosította ki, de Louis arcán láttam, hogy valami nincs rendben.

Megérkeztünk a házam elé. Készültem volna kiszállni, mert azt hittem, hogy Louis is velem jön, de nem mozdult.
-Nem jösz?-Mosolyogtam rá.
-Nem mehetek. Be kell mennem dolgozni. A főnököm behívott. Beszélni akar velem.-Nem mondott igazat, de nem akartam kiszedni belőle, hogy mi a baj.
-Holnap találkozunk?-Kérdeztem és hosszan megcsókoltam.
-Ha úgy alakul igen. Meglátom, hogy ráérek-e.-Mostmár aggódtam.
-Minden oké?
-Persze, de most tényleg mennem kell Hazz!-Megcsókolt, én pedig kiszálltam a járműből.

A ház felé tartva csak egy valami járt a fejembe: Mi történhetett?