A mi titkunk!

12.fejezet

Louis:
Harry kiszállt az autóból és elindult a háza felé. Én csak ültem a kormány előtt és néztem, hogy hogyan sétál be. Lehet most látom utoljára. Nem akarom, hogy ez történjen, de eléggé úgy tűnik, hogy örökre elveszítem.

A főnököm, Jack, hívott nemrég, hogy valaki lefotózott engem és Harryt, ahogy sétálunk. Amivel még semmi baj nem lenne, mert azt lehetne mondani, hogy Harry csak egy haverom. De Harry megcsókolt. Nyilvánosan és ezt valaki lefotózta. Harrynek még nem szóltam, mert nem akartam, hogy aggódjon.
Most ez terjeng az interneten.
"Louis Tomlinsonnak barátja van!"
"Louis Tomlinson nyilvánosan csókolózott a pasijával!"
"Louis Tomlinson meleg?! Számítottunk erre? Igen!"
Ilyen cikkeket olvashattak az emberek. A kép csak tíz-tizenöt perce került ki és az emberek már pletykálnak is. Annyira rossz, hogy folyton hazudnom kell. Nem vállalhatom fel magamat, mert attól fél a manegament, hogy nem lesz annyi a hallgatottságom. Homofób az egész banda.

Mikor odaértem már egy nagydarab testőr várt és üvöltöző rajongók. Mindenki tudni akarta, hogy mi ez az egész. Nem mondhattam semmit, pedig legszívesebben ki kiáltottam volna, hogy Harry Styles életem szereleme és, ha ez valakinek nem tetszik akkor húzzon el innen! De nem tehettem. Nem tehettem, mert egy paraszt a főnököm.

Beértem a nagy fekete épületbe, ahol Jack irodája felé vettem az irányt. Nagyon féltem. Soha nem izgultam ennyire, hogy Jackkel beszéljek, pedig volt már pár kioktatása felém, de most tényleg azt éreztem, hogyha belépek ide mindennek vége. A szívem hevesen vert és az agyamban végigfutott már minden egyes lehetőség, hogy mit fog mondani.

Lenyomtam a fém kilincset, ami egy barna ajtón díszelgett és beléptem a szobába. Tipikus iroda, polcok a falon, egy asztal áll középen és egy számítógép rajta, két szék volt az asztal körül, a távolabbin ült Jack és mérgesen nézett rám. Én csak álltam ott, nem szóltam semmit. Jack is csak nézett rám, ő se mondott semmit. Felállt és hirtelen kifakadt:
-MEGIS HOGY KÉPZELTED?!-Ordítozott velem.
-Mégis mit?-Tettettem az ártatlant, de pontosan tudtam, hogy miről van szó.
-Azt, hogy egy idegen...
-Harry!-Szóltam bele a mondandójába.
-Ó, akkor mégis tudod, hogy miről van szó?!-Még mindig üvöltött velem.
-Mi lenne, ha egyszer elfogadnád, hogy ez vagyok én?! Ez Louis Tomlinson!-Most már én is kiabáltam vele.
-Én elfogadlak, de a rajongók nem!-Világosított fel, bár nem mondott igazat, mert tudtam, hogy úgy ítél el, ahogy vagyok. Csak a pénzért kellek neki.
-És ezt te honnan a fenéből tudod, ha el se mondhatom nekik?!
-Hát, a mai után nem hiszem, hogy mondani kéne valamit nekik!
Nem szóltam semmit, csak néztem, ahogy mérgesen néz rám és konkrétan villámokat szór a szeméből.
-Szakítanod kell vele.-Mondta ki úgy, mintha ez teljesen rendben lenne.
Egy pillanatra nem tudtam felfogni, hogy mit mondott. Szédültem. Nem szakíthat el Harrytől. Szeretem őt. Nem engedem!
-Te... Tessék?
-Hallottad. És össze hozunk valakivel, hogy elsimítsuk ezt az egészet.
-Nem! Nem hozhatsz össze csak úgy valakivel, akit nem is ismerek,  mert elvétettünk egy hibát! Jack! Az emberek hibáznak, te is én is. Nem teheted ezt!
-Louis! Ezt elszúrtad!
Már kezdtem volna bele a mondandómba, de egy telefon csörgés megzavart. Ránéztem a képernyőre és sóhajtottam egyet. Harry volt az.
-Ő az?-Nem kellett volna megkérdeznie, mert pontosan tudta. Csak bólintottam és kisétáltam az irodából.

Felvettem a telefont és meghallottam Harry aggódó hangját. Nem szerettem volna neki elmondani, hogy szétszakítanak minket és összehoznak egy random csajjal, de muszáj volt.
-Szia! Mi történt? Minden oké?-Kérdezte.
-Nem! Harry, semmi sincs rendben!
-Mi történt?
-Mikor a parkban voltunk és te megcsókoltál lefotózott minket valaki.-Megakadt a szavam.-Nem találkozhatunk többet.
-Mi?-Remegett a hangja.
-Össze fognak hozni valamilyen lánnyal, hogy elsímítsák ezt az egészet.-Elkezdtem könnyezni. Hallottam, hogy neki is folynak a könnyei.
-Én ezt nem akartam! Louis, bocsáss meg!
-Mi? Harry! Ez nem a te hibád!
-De én csókoltalak meg a parkban!-Igaza volt, de ez az egész nem az ő hibája.-Sajnálom!-Szólt, majd lerakta a telefont.
-Haló!-Szóltam a telefonba, de tudtam, hogy letette.-Harry!
Hirtelen sós könnycseppek gördültek le az arcomon. Harry azt hiszi ez az egész az ő hibája. Csak lerakta a telefont köszönés nélkül. Nem mondott semmit, csak eltűnt. Elindultam a kijárat felé, hogy átmenjek Harryhez és elmondjam neki, hogy ez nem az ő hibája. Már majdnem kiértem, de Jack megállított.
-Louis!-Hirtelen megtorpantam.-Gyere vissza, még beszélnünk kell!