A mi titkunk!

27.fejezet

Az emberek az épülettől még jóval messzebb is csak úgy tömörültek. Hihetetlen, hogy ennyien vannak. Még a londoni koncerten sem voltak ennyien, pedig ott aztán voltak bőven.

-Oké!-Kiabált Zayn, mert ebben a hangzavarban másképp lehetetlen lett volna meghallani.-Itt van mindenkinek a jegye. Mivel nekünk máshol kell bemenni, ezért kövessetek engem! Főleg ti ketten!-Meredt jelentőségteljesen Niall és Sarah felé.
-Nyugi!-Oldotta a feszültséget Sarah.-Nem vagyunk már gyerekek!
-Hát...-Gondolkozott el hangosan Liam.

Átverekedtük magunkat a tömegnyomron keresztül, ami életem egyik legnagyobb megpróbáltatásának bizonyult. Mindenki össze-vissza lökdösött mindenkit, hogy mihamarabb bejusson. Nem, mintha hamarabb sikerülne bemenni, hisz a kapuk zárva tartanak még legalább vagy egy háromnegyed órán át.

Hatalmas harcolások árán megérkeztünk egy kapuhoz, ahol egy nagydarab őr állt sárga Security feliratú fekete kabátban. Neki kellett odaadnunk a jegyeinket, hogy beengedhessen minket. Mi természetesen hamarabb mehettünk be, hisz mi VIP jeggyel rendelkeztünk.

A mérgesnek látszó biztonsági őr bólintott, miután az összes jegyet elvette és 'érvényesítette', hogy mehetünk. Mindenki izgatottan haladt befelé a színpad mögött helyiségbe, ahol mindenféle kaja és innivaló várt minket. Rajtunk kívül még volt két húsz év körüli lány, látszott rajtuk, hogy lényegében egész életükben kapott pénzüket egy ilyenre gyűjtögették. Volt még két kamasz lány, akik valószínűleg valamelyik lány anyukájával jöttek, hisz egy felnőtt nő is volt velük. Mindenki nézelődött, hogy hogyan is néz ki ez a színpad mögötti világ. Bevallom őszintén engem is nagyon érdekelt, de jobban foglalkoztatott, hogy merre van Louis. Bár szerintem a fan lányokat is ez a kérdés érdekelte. Enni nem bírtam, mert a gyomrom fel és le liftezett az izgatottságtól, ezért fogtam egy pohár vizet és leültem egy bőr, fekete kanapéra.

Pár perccel később, mikor már kezdett a gyomrom is visszatalálni az eredeti helyére odaült mellém Niall.

-Minden oké?-Kérdezte, miközben egy muffint tömött a szájába.
-Ömm... aha.-Hazudtam egy kicsit. Lényegében tényleg minden oké volt, de nem tudtam volna elmondani, hogy mennyire félek attól, hogy mik lesznek a következményei ennek az akciónak.
-Nem úgy tűnik...-Vette észre az érzéseim, ami nem volt nehéz, hisz mintha betűkkel az arcokra lett volna írva.
-Tényleg!-Biztosítottam az állításom.-Csak tudod félek, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy láthatom.
-Miért lenne?
-Mert senki nem akarja, hogy együtt legyünk...
-Senki?!-Kérdezte széttárt karokkal, kis mű sértődéssel.
-Oké, vannak akik igen...-Vallottam be lehajtott fejjel.
-De ki nem?-Kérdezte, de én nem tudtam válaszolni.-Aki számít az elfogad titeket, sőt szeret benneteket együtt. Aki nem az meg le van szarva!
-Igen, ezt én is tudom. Csak attól félek, hogy mi van, ha Louis inkább a karrierjét választja helyettem? De ha engem választ és később megbánja? Én fogok róla tenni. Nem tudnám elviselni!
-Ajj Styles!-Sóhajtott Niall és fél karjával átölelte a vállam. A másik keze el volt foglalva a táplálkozással.