A mi titkunk!

5.fejezet

Végre otthon. A gyomrom egész úton liftezett. Ilyen, amikor szerelmes az ember?
Bementem a házba és helyet foglaltam az egyik asztal körül ácsorgó széken. Leültem és csak néztem. Nem csináltam semmit, csak ültem és néztem ki a fejemből. Mégis boldog voltam. Nagyon boldog. Egy kis idő után észbe kaptam, hogy rezeg a telefonom. Niall volt az, így felvettem.
-Helló! Zayn mondta, hogy ma nem voltál dolgozni. Jól vagy, vagy csak megint elaludtál?
-Nyugi, jól vagyok!
-Akkor miért nem mentél dolgozni?-Kíváncsiskodott tovább.
-Jó, jó, bocs anyuci, többet nem fordul elő!-Hergeltem tovább az agyát.
-De most komolyan Harry! Miért nem mentél ma be? Zayn aggódik!
-Hát... Ez nem telefon téma.-Egyszer úgyis el kell mondanom neki. Hisz a legjobb barátom.
-Miért?
-Gyere át és elmondom!-Niall azonnal le is csapta a telefont. Vajon mit fog mondani? Őszintén szólva, nagyon izgulok.
Niall egy húsz perc alatt itt volt. Addig volt erőm lelkileg felkészülni.
-Vajon ugyanúgy a barátom akar maradni? Nem lesz mérges, hogy én Louisval randiztam? Egyeltalán ez randi volt?-Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, míg ide nem ért.
Hirtelen kopogtatást hallottam. Niall itt van. Egy ajtó választ el a Coming Out-omtól. Képes vagy rá Harry! Meg tudod csinálni!
Kinyitottam az ajtót és Niall viharzott be Zaynnel és Liammel egyetemben.
-Zayn? Liam?-Kérdőn néztem rájuk.-Ti? Mit kerestek itt?
-Írtam neked üzit, hogy jön Zayn és Liam is.-Felelt a kérdésemre.-Nem láttad?
-Nem!-Kezdtem pánikolni. El kell mondanom bármi is van. Könnyebb lesz.
-Szóval?-Kezdett bele Zayn.-Mi az, amit nem lehet elmondani telefonba?
-Hát... Üljetek le!-Mutattam a székek felé.-Szóval... Niallal a tegnap elmentünk egy koncertre...
-Louis Tomlinson koncertjére!-Javított ki.
-Igen, szóval...Louis megadta nekem a telefonszámát és Niall rávett, hogy felhívjam.
-Szóval felhívtad?-Kérdezte tőlem.
-Niall! Maradj már csöndben!-Hallgattatta el Liam Niallt.
-Folytathatom? Mindenki lenyugodott?-Egyszerre bólintottak.-Louis elhívott randira...
-Hogy mire?-Kérdezte Zayn.
-Louis Tomlinson?!-Niallnek a szája tátva maradt.
-Igen, Louis Tomlinson! És... Hát...-Vettem egy nagy levegőt.-Meleg vagyok!
A fiúk elhallgattak. Csak néztek rám és nem szóltak semmit. Én se szóltam semmit. Vártam ők mit reagálnak. Egyszer csak Niall megszólalt.
-Oké.-Elmosolyodott. Ez nagyon jól esett.
-De... De...-Kezdett bele Liam.-Hogyan? Mikor jöttél rá?
-Ma, mikor Louisval voltam.
-Harry!-Végre megszólalt Zayn is. Csak felállt és megölelt. Jól esett. Jól esett, hogy nem tagadnak ki. Hogy nem néznek rám más emberként. Ők igaz barátok. Úgy fogadnak el, ahogy vagyok.
-És még valami.-Folytattam, miután mindenki feldolgozta a hírt.-Szerelmes vagyok!
-Tudjuk!-Vétett egy mosolyt felém Niall.
-És ez csodálatos!-Fejtette ki véleményét Zayn.
A fiúk még sokáig nálam voltak. Egy szót sem említettek arról, hogy meleg vagyok. Jól esik, hogy így fogadják. Főleg Niall. Azt hittem ki lesz akadva, hogy a legjobb barátja szerelmes a kedvenc énekesébe, aki mellesleg nagyon jól néz ki. Mielőtt elmentek Niallt még egy kicsit külön hívtam.
-Köszönöm!-mondtam neki.
-Mégis mit?
-Hogy bogarat ültettél a fülembe, hogy felhívjam Louist.
-Én csak rásegítettem, te tetted meg az első lépést. És majd tessék beszámolni bővebben!
-Na jó, menj inkább!-Kitoltam az ajtón.
-Csá!-Köszönt el tőlem és elindult az autó felé, ahol már a többi fiú várta.
Főztem egy teát magamnak és összedobtam egy szendvicset. Leültem a kanapéra a teámmal és a vacsorámmal együtt. Eszembe jutott Louis. Hiányzott! Egyszer találkoztunk, de nem bírom ki nélküle. Fel kell hívnom. Most! Leraktam a tányérom a kanapéra és elindultam az asztal felé, ahol a telefonom pihent. Beütöttem Louis számát és vártam, hogy felvegye. Vajon felveszi nekem? Tudni fogja ki vagyok? Hirtelen egy ismerős hang szólalt meg a telefonban. Louis volt az.
-Szia Harry!-Tehát elmentette a számom. Kicsit rosszul éreztem magam, mert én nem tettem ugyanezt.
-Szia!
-Miért hívtál?-Mintha tudta volna, hogy mit szeretnék.-Hiányzott a hangod!
-A tiéd is!-Kínos csend lepte el a vonalat.-Lenne esetleg kedved eljönni velem holnap egy buliba az egyik barátomhoz?
-Hát...-Lehet rossz ötlet volt megkérdezni.-Persze, mikor?
-Nyolc órakor.
-Oké, ráérek! Hova kell menni?
-Érted megyek!-Ez lehet kicsit rámenős volt. Remélem nem hiszi, hogy ezzel mást szeretnék elérni.
-Oké, örülnék neki! Átküldöm a címet.
-Rendben, akkor szia!
-Szia!
Annyira jól esett, hogy igent mondott. Igent mondott nekem! Látni fogom holnap, érezni fogom azt az erős egyedi illatát, bele fogok nézni csillogó kék szemeibe. Szeretem, igen, szeretem Louist. Remélem ő is így érez irántam.
Elindultam az emeletre, hogy vegyek egy frissítő zuhanyt. Mikor ezzel kész lettem már dőltem is be az ágyamba. Mint akit leütöttek, úgy éreztem magam. Hamar elaludtam, de elalvás előtt Lousira gondoltam. Arra, akinek sikerült elvenni az eszemet. Arra az emberre, akibe szerelmes vagyok.