A mi titkunk!

9.fejezet

Harry:
Hajnali négy óra van és csak fekszem az ágyon, a fejem Louis mellkasára van hajtva. Éreztem, ahogy minden egyes levegő vételnél megemelkedik a teste. Nem akarom, hogy vége legyen. Ő hozzám tartozik és én hozzá. Bárcsak megállhatna az idő és örökre így maradhatnánk. Így, egymás forró teste közelében. Felemeltem a fejem Louis mellkasáról és a párnára feküdtem. Csak néztem ahogy alszik. Haja a szemébe lógott és gondoltam megigazítom. Nem volt jó ötlet. Felébresztettem. Kinyitotta a szemét és álmosan rám nézett. Nem mondott semmit.
-Ne haragudj! Aludj vissza!-Karommal átöleltem a testét.
-Nem! Úgy nem látlak!-Nyomott egy lágy csókot a számra.
Egy darabig csak néztük egymást, de én bealudtam. Vajon ő még figyelte, ahogy alszom? Nem számít! Ha Louis figyel az felér bárki nézésével.
Reggel tízkor keltem. Oda akartam hozzá bújni, de nem volt ott.
-Biztos lement a nappaliba.-Gondoltam magamban.
Lementem a lépcsőn, de nem találtam. Csak ennyire kellettem neki? Felkaptam a telefonomat, hogy írjak neki egy hosszú üzenetet, hogy mennyire megbántott, de ő megelőzött. Ennyit írt:
-Jó reggelt édesem! Ne haragudj, hogy nem voltam ott, mikor felkeltél, de el kellett jönnöm, mert elhívtak. Máskor bepótoljuk. 😉
Egy kő esett le a szívemről. Már azt hittem, hogy csak kihasznált. Hirtelen jött még egy üzenetem. Niall írt.
-Harry! Beszélnünk kell!
-Mi az? Gyere át.
-Oké, indulok!
Elég komolynak tűnt. Niall nem szokott ilyen lenni. Az igazat megvallva aggódtam érte. Összedobtam pár szendvicset, hogy reggelizzek és, hogy Niall ne fossza ki a hűtőmet.
Niall hamar itt volt. Mikor kinyitottam az ajtót a szája fülig ért.
-Na mi van veled?-Kérdeztem, miközben ő már rávetette magát a szendvicsekre.
-Szóval!-Kezdett bele teli szájjal.-Ugye tegnap elküldtetek. Tényleg, amúgy milyen volt? Szabad egyeltalán ilyet kérdezni?
-Ömm, nem tudom...-Felnevettünk.- Jó?!
-Oké, nem kell válaszolnod, tartsd meg magadnak.
-És miért is kellett azonnal beszélnünk?
-Ja, igen! Szóval tegnap elmentem a Mekibe...
-Milyen meglepő.-Mondtam szarkasztikusan.
-Shhh! És véletlenül nekem jött egy lány, akinek kivertem a tálcát a kezéből. Ő nagyon bunkó volt velem, de én megtaláltam a másik felem. Szóval kértem neki egy sültkrumplit és oda ültem mellé. Ő meg nem küldött el. Aztán meg beszélgettünk meg ilyenek és mikor elment én utánna mentem és megadta a számát.
-De ez tök jó!-Örültem Niallnek, de neki aggodalom látszott az arcán.
-Hát... Persze, az tök jó, hogy megadta a számát, de most mit csináljak?
-Mondjuk hívd fel!
-Biztos?
-Igen! Én is neked köszönhetem ezt az egészet Louisval! Jövök egyel!
-Oké!-Egyezett bele.
Niallel beszélgettünk még egy darabig, aztán olyan fél egy körül elment egy adag szendvics társaságában. Végre leültem volna elkezdni a szombat délutáni sorozat maratonomat megtartani, mikor Louis hívott.
-Szia!-Köszöntem neki.
-Helló! Mizu?
-Semmi, éppen sorozatot kezdtem volna el nézni.
-Fejezd be és gyere át!-Louis kicsit rámenősnek tűnt, de tetszett.
-Most?
-Igen! Mehetnénk máshová is, de tudják, hogy itt vagyok Londonban, így nem mehetünk sehova.
-Ohh... Oké!
-Siess!-Lerakta a telefont.
Felöltöztem és beszálltam az autómba. Beírtam a címet és elindultam Louis háza felé. Éppen kanyarodtam be egy mellék utcába, mikor Gemma hívott. Kicsit beparáztam, hiszen még nem szóltam, arról, hogy meleg vagyok és arról sem, hogy itt van nekem Louis. De fel kell vennem. Csak nyugi Harry! Csak nyugi!
-Szia!-Köszönt bele a telefonba. Már hiányzott a hangja. Egy hete nem beszéltünk.
-Szia! Miért hívsz?
-Semmi, csak, hogy mizu? Régen beszéltünk.
-Óhh, nincs nagyon semmi!-A szívem nagyon gyorsan vért.
-Biztos? Elég fura a hangod!
-Hát... Mindegy! Minden oké!
-Harry! Ismerlek! Bármit elmondhatsz! Tényleg!
-Oké!-Vettem egy mély levegőt, hogy erőt vegyek.-Meleg vagyok!
Nem szólt semmit. Én se szóltam semmit.
-Tudom!-Végre megszólalt.
-Tessék?
-Vagyis gondoltam. Egy ideje elég furán viselkedsz. Mármint Oliviával is másképp viselkedtél. Ne érts félre, nagyon kedves voltál vele, de nem csókoltad meg nagyjából soha, nem fogtad meg nyilvánosan a kezét. Igazából szerintem mindenki tudja. Vagyis sejti, hogy van valami.
-Ennyire nyílvánvaló?
-Hát...
-Figyu! Anyának kérlek egy szót se! Én szeretném elmondani.
-Lakat a számon!
-Na most mennem kell, mert itt vagyok Louisnál.-Basszus, elszóltam magam.
-Louis?
-Ömm... Igen... Szóval az van...
-Oké, menj!
-Köszi, szia!
-Szia!
Jól esett, hogy így fogadta. Vajon anya is tudja, hogy meleg vagyok? Vagy csak sejt valamit?
Elindultam Louis ajtaja felé. Bekopogtam és ajtót nyitott. Mikor megláttam nem bírtam megallni, hogy ne csókoljam meg. Először össze volt zavarodva, de vissza csókolt. Pólómnál fogva berántott a házba. Élveztem, ahogy csókol, de nem tölthettem itt az éjszakát, mert holnap mennem kell a családi szülinapomra. Szívesebben tölteném az időt Louisval, de már megígértem nekik.
-Louis várj!-Már vette le a pólóját. Nehéz volt ezt kimondani, mert teste egyszerűen hívogatott.
-Tessék? Miért?-Csak állt ott félmeztelenül. Nem tudtam levenni a szememet a kockás hasáról.
-Nem maradhatok itt!
-Mégis miért? Velem van a baj?
-Mi? Nem! Csak holnap mennem kell megünnepelni a szülinapomat és már reggel el kéne indulnom.
-Nem tudnál kikelni mellőlem?-Keze a hátamat símogatta, miközben lágyan megcsókolt.
-Lehet!
Vissza vette a pólóját, de én nem bírtam megállni és inkább megállítottam. Louis levette az én pólómat, majd a kanapéra dőltünk. Éreztem, ahogy a teste hozzám simul.
Louis:
Éjfél van. Harry alszik. Olyan édesen fekszik a karjaim között. Harrynek haza kell mennie. Nem hagyhatom, hogy miattam ne menjen el a szüleihez.
-Harry, Harry!-Szólítgattam halkan, közben a csupasz vállát simogogattam.
-Hmm?-Lassan kinyitotta zöld szemét.
-Ébredj! Éjfél van! Azt mondtad, hogy haza kell menned!
-Ó, igen!
Álmosan felállt és felöltözött. Én is felöltöztem, hogy kikísérjem. Harry felvette a cipőjét és a kabátját, majd elindult az ajtó felé. Már ment volna ki, de én megállítottam és egy nyomtam egy puszit az arcára.
-Mikor találkozunk újra?-Kérdeztem tőle.
-Nem tudom.
-A szüleid már tudják?
-Csak a nővérem.-Lehajtotta a fejét.
-Harry! Minél hamarabb elmondod annál jobb lesz!-Bíztattam. Ő csak a cipőjét nézte és hallgatott.
-Nem jösz el velem?-Kérdezte halkan. Én csak néztem rá meglepetten, de nem szóltam semmit.-Csak ha szeretnéd, nem erőltetem.
-Igen, szeretném!-Felém hajolt és megcsókolt.
-Holnap érted jövök!
-Rendben, szia!
-Szia!
Elindult az autója felé és haza indult. Harry be akar mutatni a családjának. Ilyet még senki se csinált velem. Vajon tetszeni fogok nekik? Elfogadják, hogy Harry és én együtt vagyunk?
Ezekkel a gondolatokkal feküdtem be az ágyamba. Már vártam a holnapot, de egyben izgultam és féltem is. Szeretem Harryt, nem akarom, hogy elszakadjunk egymástól.