A mi titkunk!

8.fejezet

Niall:
Harry komolyan azt hiszi, hogy nem hallottam, hogy tegyem vissza a jégkrémet? Vicces! Még azt se vette észre, hogy a kanalát is elvittem.
Maradtam volna, csak átmenet hozzá Louis és szerintem, sőt biztos, hogy olyat akarnak csinálni, amit én nem akarok végig hallgatni. Így eljöttem.
Beszálltam a kocsiba és a Meki felé vettem az irányt. Harry házától kb. egy húsz percre van. Míg oda nem értem Louis zenéit hallgattam. Hihetetlen, hogy a legjobb barátom és a kedvenc énekesem együtt vannak. Vagyis még nem mondták, de a ma este miről árulkodna, ha nem másról? Kicsit szarul érzem magam, hogy haza, vagyis Harryhez cipeltettem magam, de más tényleg nem tudott volna haza vinni. Liam eleve otthon volt és ő a házigazda, így csak nem kérem meg, hogy hagyja ott a vendégeit, Zayn pedig mással jött, ha jól tudom. Tehát maradt Harry fuvara. Az autóm Harryék előtt állt, mert ott pakoltam le, mert azt hittem, hogy utána nála maradhatok, de bezavart ez a Louis ügy. Szerintem aranyosak együtt és hihetetlen ez az egész, de nem szeretném, ha Harry Louis miatt hanyagolna el. Nincs más barátom rajta, Liamen és Zaynen kívül. Még barátnőm sincs. A lányok vagy azt mondják hogy idegesítő vagyok, vagy azt, hogy bizarr, hogy ennyit eszek. A leghosszabb kapcsolatom talán fél évig tartott. Nem vagyok a hosszú kapcsolatok embere. Ezen szívesen változtatnék, de nem akarom, hogy más legyek amiatt, hogy barátnőt szerezzek. Majd megtalálom az igazit, ha eljön az ideje.
Az McDrive-ban elég sokan álltak, így úgy döntöttem, hogy bent fogok enni, bár szívesebben maradtam volna az autómban. Bent nem voltak sokan, hiszen két óra múlva zárt, így gondolom az emberek kint veszik meg a vacsorájukat.
Beálltam a sorba. Éreztem azt a tipikus sültkrumpli és hamburger illat keveredését.
-Ahh, imádom!-Gondoltam magamban.
Előttem két ember volt. Egy elég kövér pasas és egy lány. Elővettem a telefonom és kikerestem a Mekis alkalmazásomat, azon belül a mindenféle kupont. Szükségem van a kuponokra a sok kaja mellett. Nagyon sokat kéne fizetnem, de így, hogy van ez az isten áldott applikáció nem kell annyit fizetnem. Hirtelen egy édesen csengő hangra kaptam fel a fejem.
-Szia!-Köszönt az előttem álló lány az eladónak.
-Szia!-Köszönt vissza az eladó neki.
-Szeretnék kérni egy Mc Nuggets menüt kilenc nuggetsel hat helyett, ketchuppal, nagy sültkrumplival, citromos Ice Teával és plusz nagy krumplival.-Létezik ilyen? Egy lány ennyit eszik? Mintha én állnék ott másik testbe öntve!
Kifizette a kajáját és elvette a tálcát. Éppen fordult volna vissza, de én hülye annyira le voltam döbbenve, hogy a női énem áll előttem, hogy nem vettem észre, mikor nekem jött. Leejtette a tálcát, ami hangos csattanással kísérte és mérgesen rám nézett.
-Kösz, hogy arrébb mentél!-Kicsit bunkó volt, de szép arca ámulatba ejtett.
-Bo..bocsánat!-Dadogtam! Ilyen még nem történt velem! Általában nem szoktam dadogni, hogyha lányok közelében vagyok.-Szívesen rendelek neked másik kaját!
-Nem kell, kösz!
-Akkor gyere elém rendelni!
-Te tényleg hülyének nézel?
-Ömm... Nem?!
-Soha nem megyek el a Mekiből kaja nélkül!-Ez nem lehet! Van mégegy ilyen lány? Nem! Nincs!
Beállt elém és mégegyszer megrendelte a kajáját. Rosszul éreztem magam, hogy nem fizethettem ki a leejtett tálcán lévő ételt. Kikérte, vetett rám egy pillantást és leült egy asztalhoz. A telefonját nyomkodta, miközben evett. Barna haját füle mögé simította, így jobban látszott az arca. Órákig tudtam volna figyelni őt. Végre én következtem.
-Jó napot!-köszöntem udvariasan.-Szeretnék kérni egy dupla sajtburgert két, vagyis nem, három sültkrumplival, nagy barackos Ice Teával és egy hat darabos nuggetset!-Az eladó furcsán nézett rám és a hátam mögé nézett, hogy biztos egyedül vagyok-e, hogy ennyi mindent rendelek.
A harmadik sültkrumplit annak a lánynak rendeltem, akinek kilöktem a tálcát a kezéből. Még mindig szarul éreztem magam miatta. És kellet valami indok, hogy tudjak vele beszélgetni. Elindultam az asztala felé, ahol ült. Csak akkor vett észre, amikor ott álltam felette.
-Szia!-Mosolyogtam rá.
-Szia!-Viszonozta a mosolyom.
-Ide ülhetek?-Válaszra se várva helyet foglaltam.
-Jó, hogy válaszoltam!-Komolynak akart tűnni, de mikor rám nézett nem tudta abba hagyni a mosolygást.
-Ugye? Én is így gondolom!-Viccelődtem vele, bár nem tűnt poénkodós kedvében.-Amúgy Niall vagyok.
-Én Sarah. Mit akarsz?-Harapott bele egy nuggetsbe.
-Bocsánatot kérni!-Közben én is elkezdtem enni.
-De már megtörtént. Bocsánat kérés elfogadva!
-Nem, nem! Hoztam neked egy ajándékot!-Nyújtottam át a neki vásárolt krumplit.
-Ketchup nem jár hozzá?
-Basszus, azt elfelejtettem! Mindjárt vis...
-Nem, csak ugrattalak!-Nevetett fel.
-Huh, akkor jó, mert szerintem már elfogyott az összes kuponom!
-De még csak hónap eleje van!
-Épp ez az!
Egy darabig még elbeszélgettünk. Főleg a kajáról. Úgy éreztem, mintha Sarah mellett megállt volna az idő. Szeme minden egyes alkalommal csillogott, mikor rám nézett és nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. -Köszönöm a krumplit!-Állt fel.
-Nincs mit! Én kérek elnézést megint!
-Szerintem ezt már átbeszéltük!-Nevetett fel.-Nos, örülök, hogy megismerhettelek Niall! További szép estét!
-Szintúgy! Szia!
Nagyon rossz volt látni, ahogy feláll az asztaltól. Az előbb még itt ült és együtt nevettünk, most meg elmegy. Nem hagyhattam. Mit sem törődve utánna indultam és megfogtam a kezét, mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Nem hagyhatom, hogy elmenj!-Böktem ki.
-Tessék?-Látszott rajta, hogy zavarban van.
-Jól hallottad!
-Igen, tudom, nem vagyok süket!-Megint elmosolyodott. Imádom, mikor mosolyog.-Csak azt nem értem, hogy miért?
-Mert...-Zavarban voltam.-Mert te... Szóval van kedved...
-Igen!-Segített ki végre.-Itt a számom.
Felírta a telefonszámát egy szalvétára és elment. Vissza ültem a helyemre és miközben ettem a szalvétát nézegettem. Lehet én is szerelmes vagyok? Ugyan! Niall nem szerelmes! Mostanáig.
Befejeztem a kajálást és beszálltam a kocsiba. Hazáig csöndben ültem és Sarahn járt az agyam. A házam kicsit messzebb van, mint Harryé, így hosszabb út várt rám.
Mikor hazaértem leültem a kanapéra egy tál chipsel a kezemben és bekapcsoltam egy filmet.
Holnap felhívom Harryt és elmesélem neki! Nem hagyhatom, hogy eltűnjön az életemből!