A mi titkunk!

18.fejezet

Megálltam az autóval a nagy épület előtt. Kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Néhány lány sugdolózott és képeket csinált pár méterrel arrébb. Már nyomtam le a kilincset, hogy bemenjek, de valaki megszólított.
-Louis?-Szólított egy ismeretlen hang. Megfordultam és egy szőke hajú, zöld szemű lány állt előttem. Szemei nagyon hasonlítottak Harryére. Olyan tizennégy év körüli lehetett.
-Igen. Szia!-Köszöntem neki egy mosollyal kísérve.
-Úr isten!-Suttogta. Nekem csak még jobban mosolyra húzódott a szám. Imádom a fanok reakcióját. Olyan aranyosak.-Szia!
-Helló!-Köszöntem megint.
-Ne haragudj, hogy csak így idejöttem, de csinálhatunk egy képet?-Kérdőn nézett rám a válaszomra várva.
-Persze! Miért ne?-Megfogtam a telefonját és lőttem három képet, utána visszaadtam neki a telót.
-Jaj, nagyon köszönöm!
-Nincs mit.-Szimpatikus volt a lány.-Mi a neved?
-Emma.-Felelte boldogan.
-Szép név.-Mondtam neki őszintén. Tényleg tetszett a neve. Ha lenne egy lányom lehet ezt a nevet adnám neki.
-Köszönöm!-Mosolygott.-Kérdezhetek valamit?
-Persze! Mond csak.
-Nem muszáj rá válaszolnod, ha zavarba hoz a kérdés, de igaz az, hogy megcsókoltál egy pasit nyilvánosan?-Na erre a kérdésre nem számítottam. Egy pillanatra le is fagytam, de vissza kellett térnem a való világba.-Csak mert elég homályos a kép és...-Egy pillanatra megállt. Szerintem látta rajtam, hogy nem számítottam a kérdésére.-Nem akartalak zavarba hozni. Nagyon sajnálom, csak...
-Harry.-Bukott ki belőlem, de olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
-Tessék?-Ezekszerint nem hallotta.
-Ja, semmi.-Próbáltam terelni a témát, de közben valami frappánsat válaszolni. Nem akarom magunkat titkolni, de a menedzserem se akarom elveszíteni.-Ha igaz lenne zavarna?
-Szóval igaz?-Kérdezte boldogan. Lehet ez nem volt a legjobb válasz részemről. Ilyen rögtönzött válaszadásokban sosem voltam jó. Nem is értem, hogy miért próbálkoztam ezzel.
-Azt nem mondtam!-Hirtelen egyre több ember lett körülöttünk. Nem voltak sokan, de így már nem volt kedvem tovább beszélgetni. Főleg nem erről. Legalább volt indokom, hogy miért lépek le ilyen hirtelen.

Megfordultam és újra az iroda felé vettem az irányt. Elindultam a lift felé vezető folyosón. Mikor odaértem beszálltam és megnyomtam a második emeletre vezető gombot. A liftben idegesítő zene szólt. Nem értem, hogy mi értelme van, de ha ők jónak látják, hogy az ember idegrendszere tönkremenjen míg fel nem ér a kívánt emeletre akkor nem szólók bele.

Kiszálltam a liftből és Jack irodája felé siettem. Bekopogtam és egy "Gyere!" után beléptem.
-Tomlinson!-Kiáltotta boldogan és széttárta a kezét, miközben felállt. Odajött hozzám és megölelt. Én nem értettem, hogy most mi is van, ezért csak megütögettem óvatosan a hátát.
-Szia Jack!-Üdvözöltem én is.-Miért hívtál?
-Jó hírem van!-Mondta, miközben visszaült a nyikorgós székére.
-Nekem is kéne...-Nem hagyott beszélni, mert közbevágott.
-Nem!-Szólt rám. Mi lehet olyan nagyon fontos, amit neki feltétlenül most kell elmondania?-Lesz egy koncerted!
-Oké, merre?-Kérdeztem tőle, hogy hamarabb túl legyünk és elkezdjem neki mondani, hogy mi van Harry és köztem.
-New York!-Kiáltotta boldogan.
-Hogy hol?-Csodálkoztam. Volt már New York-ban koncertem, szóval nem azon lepődtem meg. Inkább a baj az volt, hogy Harry-t nem akarom itt hagyni. Nem kérhetem tőle, hogy jöjjön velem. Legalább két hétig biztos ott leszek és Harry most kapott munkát.
-Jól hallottad!
-És...mikor kéne mennem?
-Holnap után.-Már nem figyelt annyira rám, mert megcsörrent az asztalán lévő telefonja.

Még ültem egy ideig a széken, hogy tudjak vele beszélni, de kicsit mérgesen nézett rám, hogy végig hallgatom a beszélgetését, ezért kimentem a folyosóra és átsétáltam az előtérbe. Leültem egy székre és vártam egy ideig. Úgy tűnt, hogy hosszú beszélgetés lesz.

Már negyed órája kint ülök az előtérbe. Szerintem már bemehetek. Elindultam megint az irodája felé, miközben a telefonom nyomkodtam. Jött egy üzenetem Harrytől.

Harry: Szia Boo! Mikor végzel?

Én: nemsokára.

Harry: Oké, átjösz??

Én: Igen, majd hívlak, ha végzek.

Harry: Oké :)

Benyitottam megint, de most nem kopogtam. Már ideges voltam, hogy képtelen vagyok elmondani. Mindig közbejön valami. Beléptem és egy harmadik személy állt a kis szobában. Vékony, barna hajú, barna szemű lány volt. Nem tudtam mit mondani, mert nem számítottam az ismeretlen vendégre. De nem bírom az biztos. Minek kell itt lennie? Soha nem fogok tudni Jack-kel beszélni Harryről.
-Szia!-Nyújtotta felém a lány a kezét.
-Szia!-Kezet ráztunk és bemutatkoztam.-Louis Tomlinson.
-Tudom.-Nevetett és helyet foglalt.
-Szóval.-Nézett rá kettőnkre Jack.-Ő itt Ellie .-Mutatott rá a lányra.
-Eleanor.-Javította ki.-Eleanor Calder.