A mi titkunk!

25.fejezet

A keddi napunk New York-ban gyorsan eltelt. Reggeli után mindenki visszavonult a szobájába, hogy összeszedje magát. Megbeszéltük, hogy negyed óra múlva a hall-ban találkozunk.

Mikor mindenki lejött, fogtunk egy taxit és elindultunk a Time Square felé. Eléggé sokat álltunk sorba, de ez a gyönyörű látvány nagyon is megérte a várakozást. Az, ahogy ráláttunk New York óriási épületeire, valami csodálatos volt.

Miután lejöttünk kerestünk valami éttermet. Végül a hamburger mellett döntöttünk, így egy közelben lévő helyre ültünk be.

A délután még sétáltunk a városban és megnéztünk még pár nevezetességet. Este 6-ra értünk vissza a hotelba.

Úgy döntöttünk, hogy fél 7-re megy le mindenki az étterembe. Mindenki megvacsorázott (Főleg Niall és Sarah) és visszamentünk a szobánkba.

Én gyorsan lezuhanyoztam és inkább hamar elaludtam. Egyfelől azért, hogy nehogy olyat halljak, amit nem akarok, másfelől meg már vártam, hogy szerda legyen.

A koncert napjának reggelén már korán felkeltem (fél tíz), mert egyszerűen nem bírtam tovább aludni. Nem is értem, hogy a többiek hogy tudnak aludni most. Igaz, csak este láthatom Lou-t, de az izgatottság egyre csak nőtt bennem.

Most én szóltam a többieknek, hogy menjünk reggelizni. Mindannyian még pizsamában és szemet dörzsölve közölték velem, hogy higgadjak le, és hogy adjak nekik negyed órát, hogy elkészüljenek. Mindenki ezt mondta, kivéve Niall. Na igen... Niall-t mikor megláttam, hogy hogyan pörög a koncert miatt, arra tudtam saccolni, hogy talán még nálam is jobban várja. Ami azért elég nagy szó.

Most nem a hotelban reggeliztünk. Elmentünk sétálni, pontosabban egy kaja kereső túrára a városban. Végül egy kávézó mellé esett a választásunk, ahol rendes reggelit is árultak a szendvicsek mellett.

Mindenki elmondta a pincérnek, hogy mit szeretne enni és a pincérnő a rendelésünk után egész hamar kihozta a teli pakolt tányérokat.

Kajálás után mindenki ivott egy-egy kávét és még beszélgettünk.
-Na és...-Kezdett bele Sarah a kérdésébe, de közben beleszürcsölt a kávéjába.-...hogy fogod meglepni Louis-t?
-Hát... ezen még nem is nagyon gondolkoztam.-Ismertem be nekik.-Igazából bármit csinálok, ő meg fog lepődni, és örülni fog, szóval nem fogom nagy dobra verni.
-Szóval nincs semmi ötleted?-Kérdezte meglepetten Zayn.-Ez hogy lehet?
-Mondom, még nem gondolkoztam ezen!

Még sétáltunk, megnéztük New York olyan részeit, amikhez tegnap nem jutottunk el. Ilyen volt például a Central Park, ami még az elképzelésemnél is nagyobb volt. Utána taxival elmentünk megnézni a szabadság-szobrot, de nem hajóztunk be, hogy meg is másszuk.

A hotelba is taxival mentünk vissza. Már elmúlt fél öt, mire kiszálltunk a sárga autóból. Nem sétáltunk olyan sokat, de mégis úgy éreztem, hogy mindjárt összeesek.

Zayn és Liam még lementek valamit inni a bárba, Niall azt mondta, hogy lemegy kaját rendelni, mert, ha telefonon rendel, akkor nagyon lassúak, így Sarah-val jöttem fel.

-Nem félsz, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy együtt vagytok?-Tette fel a váratlan kérdést felém Sarah. Egy pillanatra meg is lepődtem.
-Nem igazán.-Vallottam be.-Louis azt mondja, hogy tudja, hogy a rajongói bármiben támogatják őt és, hogy engem is szeretni fognak. Persze biztos fogok kapni, pontosabban fogunk kapni majd megjegyzéseket, de ez az az ember nyomora, aki beszól.
-Jó, hogy így látod.-Nézett fel rám mosolyogva.
-Ezt is Louis-nak köszönhetem.-Mosolyogtam rá vissza, miközben átkaroltam Sarah vállat és egy kicsit magamhoz húztam.-És köszönöm, hogy boldoggá teszed Niall-t.
-Pontosabban a kaja és én tesszük boldoggá.-Javított ki nevetve.
-Igen, azt hiszem igazad van.-Nevettem fel én is.

Mikor bementem a szobába átöltöztem valami kényelmesbe, hogy tudjak aludni. Mintha kómába estem volna úgy éreztem magam. Hihetetlenül álmos voltam. Viszont akárhányszor becsuktam a szemem Louis-ra gondoltam, így nem ment az alvás.

Felálltam és elmentem inni egy pohár vizet. Mikor visszafelé tartottam elkezdett csörögni a telefonom. Ránéztem a képernyőre: Louis volt az.

-Szia!-Köszönt nekem a világ legédesebb hangja.
-Hiányzott a hangod.-Mondtam neki.-Hogy vagy?
-Jaj, nagyon fáradt vagyok.-Mondta, miközben hallottam, hogy próbál elnyomni egy ásítást.-Most készülök aludni, mert ma lesz egy koncerten este és megpróbálom magam kipihenni.
-Pihend is ki magad! Fontos, hogy aludj!-Figyelmeztettem, mert nem akartam, hogy bármi baja legyen.-Nem zavarlak tovább, menj aludni.
-Most akkor ki is parancsol?-Kérdezett vissza.
-Tomlinson!-Szóltam rá nevetve.-Még szép hogy te!-Ismertem be neki gyorsan.
-Na azért!-Nevetett ő is.
-Sok sikert a koncerthez. Remélem jól fogod magad érezni.-Magamban ördögien nevettem, hisz ő nem tudta, hogy mi áll a dolog mögött.-Szeretlek!
-Én is szeretlek, Hazz! Szia!-Köszönt, majd lerakta a telefont.

Sziasztok! Annyi kérdésem lenne, hogy hogyan rakjak ki részeket?: többször rövideket, vagy ritkán hosszabbakat?
Ez a többször is eleve heti egyet jelent a suli miatt (főleg így év elején), de ha hosszabbakat raknék ki akkor kb kéthetente lennének részek.
Kérlek ha olvasod ezt akkor kommentelj, mert sokat segítnél. Kosziii ❤️
A másik pedig az, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien olvassátok a könyvem, nekem ez a szám is hihetetlen. Emlékszem, hogy mikor kiraktam az első részt nagyon bizonytalan voltam. Volt olyan is, hogy inkább törlöm a részeket, de akárhányszor meglátom a nézettséget nincs szívem. Nagyon nagyon köszönöm💗
Huhh ez jó hosszú lett, bocsesz 😅❤️