A mi titkunk!

3.fejezet

Igen! Igen! Ma sikerült felkelnem időben. Na ilyen is régen volt már. Elindultam a szekrényem felé, hogy felöltözzek. Egy fekete Calvin Klein póló és egy szürke farmer mellett döntöttem. Elég egyszerű, de csak dolgozni megyek. A reggelim szokásosan rántotta volt. Tudok főzni, de reggel háromnegyed hétkor se kedvem, se energiám nincs mást elkészíteni. Hamar megreggeliztem, kicsit furcsa is volt, hogy ilyen hamar minden reggeli teendőmmel készen voltam. Miért vagyok így feldobva? A koncert miatt? Nem hinném. Felkaptam egy cipőt és a nemrég vásárolt kabátom és már indultam is az autóm felé. Niall írt:
-Ötkor érted megyek a kocsival, hogy hamar oda érjünk. A koncert hatkor kezdődik.
Én csak ennyit írtam:
-OK
Mit írtam volna? Csak Niall miatt megyek el. Nem valami szépfiú miatt, hogy ugrándozzak a színpad alatt amíg ő énekel. Érdekes, hogy fél nyolckor nincs nagy forgalom. Fél órán múlik, hogy beérjek? Mikor megérkeztem Zayn még a reggeli kávéját itta a termoszából. Soha nem láttam még kávézni, mint ahogy még ő se látott még, hogy nyolc előtt beérek.
-Álj! Te Harry Styles ikere vagy, aki soha nem késik el a munkából? Mert tuti nem Harry vagy.-Vicceskedett velem.
-Nagyon vicces kedvedben vagy.-Vettem fel közben a kötényem.
-Inkább te. Amióta csak beléptél mosolyogsz.-Kíváncsiskodott.
-Mi? Dehogy!
-Kibékültél Oliviával?
-Nem, nem.-Már elszállt a mosoly az arcomról.-Szerintem már nem lesz ebből semmi. Kinyitottuk a pékséget pontban nyolckor. Egész sokan jöttek. Nem volt kedvem elmenni ebédelni, így helyben kifizettem egy kiflit és azt ettem meg ebédem gyanánt. Valamiért ma semmihez nincs kedvem. Csak haza akarok érni. De nem a koncert miatt, oda csak Niall miatt megyek.
-Na mentem.-Köszöntem Zaynnek, de végig mosoly ült az arcomon. Nem értettem miért. Zayn csak mosolygott és a fejét rázta.
Hazafelé felhívtam Niallt, aki már megint fangörcsben égett. Minden fontos infót elmondott Louisról. Azt mondta, hogy elvileg meleg, de nem erősítette meg. Meglepődtem, mert nem néztem volna ki belőle. Olyan férfias és egyeltalán nem viselkedik úgy, mintha meleg lenne. De közben olyan gyengédnek és érzékenynek látszik. Hazaértem és összedobtam egy gyors spagettit. Közben Louist hallgattam. Nem akartam idiótának tűnni a koncerten, aki egy zenéjét sem ismeri, de mégis elmegy. Az olyan, mintha csak Louis miatt mennék, de ez nem igaz. A We Made It-et játszotta le a spotify. Egész jó volt. Végig a szép arcát láttam magam előtt. Miket beszélek? Nem monthatom, hogy szép arca van, mert én nem vagyok meleg. Kész lett az ebédem. Vagyis a második ebédem. Mindenképpen enni akartam a koncert előtt. Kajálás közben végig Louist hallgattam és kicsit utánna néztem. Normális embernek tűnik. Niall hívott.
-Helló!-Szóltam bele a telefonba.
-Helló! Mindjárt ott vagyok!
-Mi? De még csak fél négy van!
-Nem, öt perc és öt óra.
-Te jó ég!-Ránéztem a telefonomra és igaza volt. Mióta ülök itt?-Mindjárt kint vagyok. Várj meg kint.
-Oké.-Lerakta a telefont.
Át akartam öltözni, de nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy csak ezért kiöltözöm. Felszalattam a lépcsőn és világrekordot döntöttem öltözésben. Nem akartam megváratni Niallt. Egész héten ezt várta. Nem szerettem volna, ha elkésünk. Ugyanaz a farmer volt rajtam, ami délelőtt is és egy fekete hosszú újjú pólót kaptam gyorsan fel. Lefelé elővettem a gardróbból a farmer dzsekim és még egy fehér converse cipőt kaptam gyorsan fel. Niall kint várt.
Időben odaértünk a koncertre. A negyedik sorban álltunk. Niall nagyon boldog volt. Míg vártunk Niall elővett egy tábla csokit.
-Hogy hoztad ezt ide be?-Néztem rá értetlenül.
-Az az én titkom.-Már tömte be a csokit.-Kérsz?
-Nem kösz, nem akarok hányni.
-Oké, több jut nekem.-Megrántotta a vállát és kb. 20 másodperc múlva el is tűnt az egész tábla.
Hirtelen mindenki elhallgatott, de amint minden reflektor a színpad felé irányult az egész közönség sírásban, kiabálásban és fangörcsben tört ki. Niall nem sírt, de szerintem egy őrültek házában szívesen látták volna.
Eltelt egy félóra és kezdtem magam egész jól érezni. Hirtelen valaki leöntött egy palack vízzel. A pólóm teljesen átázott és egy kicsit át is látszott. Nem vagyok szégyenlős, de nem esett valami jól. Egyszer csak megszólalt egy ismerős zene. Az Always You volt az. Ismertem, ezt a zenét még talán szeretem is. Louis szeme egyszer csak arra irányult, amerre mi álltunk. Gyönyörű kék szemei felénk néztek. Egy pillanatra azt hittem, hogy engem néz. Vagy egy percig felénk énekelt. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem énekel és rám néz. De ezt hamar el is felejthettem, mert volt körülöttem egy csomó ember. Egyszer csak Louis rám kacsintott. Igen, ez biztos nekem szólt, különben miért mutatott volna rám? Louis Tomlinson nekem énekelt. Csodaszép szemei rajtam kápráztak. Lehet? Nem, nem hinném, én a lányokat szeretem. Most volt barátnőm. De Louis akkor is engem nézett és rám mutatott. Ez boldogsággal töltött el.
A koncert két órás volt. Louis a koncert végén megköszönte a közönségnek, hogy eljöttek és még egy utolsó pillantást vetett rám.
-TE JÓ ÉG!-Nézett rám Niall.- Ez életem legjobb napja!!
-Igen, jó volt.-Vallottam be magamnak is, mert tényleg élveztem. Főleg, mikor Louis szemei rám tapadtak.
-Harry!-Kérlelő hangra váltott.
-Igen?-Tudtam, hogy akár valamit.
-Esetleg lehetne, hogy odamegyünk, ahol Louis elhagyja a stadiont? Nagyon szeretnék egy aláírást, vagy egy közös képet.
-Oké, legyen.
Emberek tömege vette körül a bejáratot, de nekünk sikerült előre tolakodni.
-Hogy szeretnél aláírást, ha nem hoztál se papírt, se tollat?-Tettem fel Niallnek talán a legfontosabb kérdést.
-Harry! Te tényleg ennyire hülyének nézel?-Elővett a farzsebéből egy tollat és két papír darabot.
-Oké, jogos.
Louis kilépett. Mindenki képet és aláírást akart. Ezt pár embernek sikerült is megszereznie. A mögötte lévő őr valamit súgott a fülébe és elkezdte a kocsi felé húzni Louist, de ő megbökte az őr vállát, hogy várjon egy pillanatot. Oda jött, ahol mi álltunk és adott pár embernek aláírást, köztük Niallnek is.
-Te is szeretnél?-Kérdezte tőlem, miközben egy mosolyt villantott felém.
-Aha.-Nem tudtam mit válaszolni. Kék szemei csapdába ejtettek. Adott egy aláírást, amin valamiért számok is szerepeltek. Gyorsan elraktam a papírfecnit, mielőtt valaki kikapja a kezemből. A kocsiban elővettem és megmutattam Niallnek. El volt képedve.
-Lehet, hogy a telószáma!-Niall még mindig csodálkozott.
-Mi? Nem hinném!-Tiltakoztam.
A hazaút tizenöt perc volt. Niall még bejött egy kicsit, de csak ültünk. Vagyis én ültem, mert Niall a hűtőben kutakodott.
-Szerintem próbáld meg felhívni.-Szólt ki a hűtőből.-Tényleg, nincs kajád?
-De, van még egy kis maradék spagetti egy dobozban.
-De komolyan! Hívd fel!
-És mit mondjak? Óh, szia Louis, ma itt voltam a koncerteden és megadtad a számod. Ja és még egy kérdés, miért kacsintottál rám a gyönyörű szemeddel? Én nem vagyok meleg, szóval nem tudom, hogy mit akarok tőled bármennyire is jól nézel ki!-Bukott ki belőlem.
-Tessék? Rád kacsintott?
-Hát... De nem jelent semmit, mert én NEM vagyok meleg!
-Harry.-Leült mellém és komolyan nézett rám.-Szerintem te meleg vagy.
-Tessék? Nem! Mondom, hogy nem vagyok meleg! Én a lányokat szeretem!
-Harry, az előbb azt mondtad, hogy gyönyörűek a szemei és, hogy jól néz ki.
-Hát...
-Szerintem hívd fel.-Bíztatott.-Viszont nekem most mennem kell, mert nem szeretnék későn hazaérni.
-Oké, szia.-Le voltam sokkolva. Lehet, hogy tényleg meleg vagyok? Fel kéne hívnom?
Elővettem a telefonom és beütottem a számot.
-Mit csinálok?-Suttogtam.
Kicsöng. Biztos nem is a tel...
-Haló! Louis Tomlinson.-Szólt bele a telefonba.
Ő volt az. Csodaszép hangját azonnal felismertem. Pontosan mit is akarok tőle?