Vágyálom - Carter

6 fejezet

Carterrel már egy órája autókázunk. Nem nagyon beszéltünk mióta elhagytuk a sulit csak megkérdezte hogy vagyok meg azt is kérdezte, hogy milyen zenét hallgatok szívesen. Nagyjából ennyit beszéltünk és csendben ültünk a továbbiakban. Nem volt kínos inkább nyugalmasan békés csend volt. Amire szükségem volt. Annyira jó lenne ha Mag itt lenne őszintén rá van szükségem. A legjobb barátnőmre van szükségem aki mindig mellettem áll. De ő nincs itt viszont Carter igen. Egyébként most, hogy kettesbe vagyunk talán fel kéne hoznom a törit. Itt legalább nem zavar meg senki minket.

-Carter.

-Hm.. – nézz egy pillanatra ide majd vissza az útra.

-El kéne kezdeni ki dolgozni a töri tételeket.

-Rendben. -rendben? Ennél kicsit bővebb válaszra vártam.

-Mikor érsz rá? Mert én úgy gondoltam, hogy pénteken lenne az első alkalom.

-Nekem okés El. -annyira fura mért ilyen kedves velem?

-Figyelj.... Miért vagy ilyen kedves velem? Furcsa ez mármint nem is ismerlek, nem szoktunk beszélni sem.

-Ez meg miféle kérdés?

-Én csak... Én..

-Kedvelek, jó fejnek tűnsz. És egy seggfej vagyok de nem érdemelted meg a mait.

- Nem vagy seggfej. -csak egy kicsit. Bár ezt nem mondom hangosan.

-De egy kicsit az vagyok. – mosolyog rám.

- Oké ezt nem én mondtam. – nevetek majd fel teszem mind két kezem védekezés képpen.  Rám nézz Carter majd össze húzza a szemöldökét és a szemét. Mintha mérges lenne? Ez valami furcsa arc kifejezés lehet mert ez minden csak nem mérges. Megint nevetek fel mire. Ő csak szimplán elmosolyodott és a gyönyörű fogsorát megvillantja.

-Megérkeztünk El. – mondja Carter. Az autóval leparkol. Körbe nézzek és sehol egy lélek. Csak egy tábla van egy „ Szépvölgyi patak” kifejezés virít a közepén. Vagy is erdőbe visz. A horror filmek megmutatják, hogy ilyenkor most kéne futnom. Lehetőleg nem az erdőbe ahogy szokták.

-Készen állsz? – szól megint Carter mikor észre veszi, hogy a táblát nézem.

-Nem tudom mért megyünk az erdőbe de remélem nem egy gyilkosság helyszíne lesz. – nevet fel. Majd abbahagyja mikor nem nevetek vele.

-Ezt komolyan mondtad? – Carter vár a válaszomra mire csak bólintok.

-Rendben ez fura de nem képzeld drága El nem foglak megölni.

- Megnyugtató a kedves szavaid Mr. Anyegin.

-Anyegin? – remek még az irodalom sem megy neki.

- Akkor Mr. Darcy.

- Még mindig sejtésem sincs miről vagy is kikről beszélsz de indulnunk kell mert sötétedés előtt vissza kell érnünk. – erre csak bólintottam. Mire elindultunk.

-Carter te nem olvasol könyveket? Nem jársz irodalomra vagy mi?

- Nem igazán, de irodalomra néha bejárok. – mosolyog rám szinte már vigyorog.

-Értem azért az a néha irodalom meglátszik. – mosolygok mint egy tejbetök.

-Ezzel azt mondod nem vagyok művelt? – forgatja a szemeit és úgy csinál mintha meg sértődött volna.

- Jól van ha így játszol én is meg sértődők kedves Anyegin.

Pár percig csendben sétáltunk addig is jól meg tudtam nézni az erdőt egy út volt ki rajzolódva viszonylag sokan járhatnak erre felé akkor. Gyönyörű virágok, és a madárcsicsergés egyszerűen szép ennél meg nyugtatóbb helyen sosem voltam. Mire észbe kapok Carter fel emelt és a vállára tet mire futni kezdett egy kis tó felé.

-Carter tegyél le! Nem állok jót magam ért ha nem teszel le.

- Meg ne sértődj kedves Tatjána vagy ha jobban tetszik Elizabeth Bennet kisasszony de ennél ijesztőbb dologgal is szemben álltam és ha nem viselkedsz bele doblak a vízbe.

- Te kis hazudós. Még, hogy nem tudod kikről van szó. El sem hiszem. Tudod kik azok. Akkor talán még is bejártál arra az irodalom órára.

Mire mindketten fel nevetünk. Majd azt vesz észre le tesz. Egy kis hídra ami a tóhoz vezet. Gyönyörű ez a hely. Egyszóval kellene jellemeznem azt mondanám csodálatos. Csend van és nyugalom és ez kell nekem.

-Ez az én kedvenc helyem El. Ide szoktam el jönni ha nem jönnek össze a dolgok. A látvány sokat segít. Néha bele is megyek.

-Ez gyönyörű Carter. Hálás vagyok, hogy elhoztál ide.

-Ez csak természetes Tatjána. Bár El jobban hangzik az Elizabeth Bennet elnevezés.

-Rendben Mr. Darcy de rád az Anyegin jobban illene. Mind ketten egy makacs fa fejek vagytok.

- Ez ma már a második bók. – kacsint rám.

- Második? Mi féle bók?

- Hát az autóban azt mondtad, hogy nem vagyok seggfej. -mosolyog rám még mindig. Ezt meg tudnám szokni. Bár szerintem holnap erre sem fog emlékezni.

-Rendben van Mr. Anyegin nem veszekszek önnel nem szeretném meg sérteni a kedves öntelt egoját.

-Ó nem kell aggódnia kedves Bennet kisasszony egom egy kicsit sem sérült meg. Ráadásul, hogy itt önnel lehetek még nőt is. Csak magának köszönöm ezt az kedves ajándékot.

Felnevettek mire ő is.