Vágyálom - Carter

20 fejezet

Elizabeth 

Oda vagyok a jó reggeli pillanatokért. De ez a kinti zaj valamiért a szokásosnál is zajosabb. Észbe kapok, hogy valami nehezedik a hasamra. Egy kéz? Mi? Egy kéz. Mi a fene történt tegnap?

Becsukom, a szemem nagy levegőt veszek, és lassan oldalra fordulok. Kinyitom a szemem és... Carter. Carter fekszik mellettem. Tényleg tegnap este maradtam. Francba, gyorsan a takaró alá nézek. Oké azt hiszem semmi nem történt. Remélem, mert nem így beszéltük meg. De azt meg kell, mondjam ezt meg tudnám szokni. Annyira nyugodtan alszik. És annyira más azt hiszem aranyos. Mármint ő Carter magához képest ez most nagyon aranyos, ahogy alszik. Tetszik ez a látvány. Bár rá kell eszmélnem, hogy ez nem sokáig fog így maradni már a két hónapból egy letelt. Hamaroson elmegy és amúgy is mi nem járunk vagy ilyesmi csak jó barátok vagyunk.

- Komolyan Elizabeth ha tovább bámulsz, még a végén zavarba hozol. –mosolyog rám Carter. Szemét kinyitja, a kezét elveszi a hasamról és az a biztonság, amit eddig éreztem eltűnt. Mi történik velem? Miért hat rám így Carter?

- Nem bámultalak. –mentegetőzők.

- Dehogy is nem. –nevet fel. Majd beletúr a hajába. Hullámos fürtjei súrolja a kezét. Kicsit meg rázza a haját és fel kell. Ez a hülye érzés. Valami baj van velem. Nem akarhatom, hogy vissza feküdjön mellém.

- Mit kérsz reggelire?

- Ki mondta, hogy itt maradok reggelire. Azon gondolkodtam, hogy még alszol, kiszökök. De sajnos nem sikerült.

- Persze, hogy nem mert egész végig engem bámultál. Talán ha nem nézel annyit, akkor el tudtál volna menekülni tőlem. Mielőtt még... –abba hagyja. Habozik. Fura Mr. Suli királya nem habozik, sosem. Hagyjam vagy kérdezek vissza? De ha mondani akarna valami fontosat nem hagyta volna abba. Inkább hagyom. Kisebb szünet után megszólal.
- Akkor mit kérsz reggelire?

- Tojást.

- Szalonna?

- Az is jöhet. –mosolygok rá.

- Rendben. –elindult az ajtó felé majd vissza fordul.
- Egyébként a ruháid a széken vannak, ha keresnéd. –bólintottam majd becsukta az ajtót maga után. Oda mentem a ruháimhoz és elkezdtem felöltözni. Megfogtam Carter pólóját és letettem a székre. Majd én is kimentem a konyhába. A lépcsőnél összefutottam Jackkel. Mosolygót, mint valami hülye. Biztos azt hitte, hogy mi éppen egy forró estén vagyunk túl. Pedig az egyetlen forró, ami tegnap este volt az pizza és a popcorn.