A dal, Istennek hála véget ér, és sietve kimentem magam, mintha a mosdót kellene használnom. Mivel nem akarom, hogy tudja, hazudtam a fürdőszobáról, miután elhagytam a nappalit, pisi szünet alatt lézengek egy kicsit az első társalgóban, ahol Mag rám talál pár perccel később.
- Hé. Jól érzed magad? –a szeme fényes és az arca kipirult, de tudom, hogy nem ivott.
- Igen, gondolom. Mégis, szerintem hamarosan elindulok.
- Ó, nem, nem mehetsz még. Most láttalak táncolni Sammel, úgy néztél ki, mint aki jól szórakozik. –igazán? Azt hiszem, sokkal jobb színésznő vagyok, mint gondoltam.
- Ő aranyos – tette hozzá egy sokatmondó pillantással.
- Naaah, nem az esetem. Túlságosan „drága magániskolás" a kinézete.
- Nos, tudom ki az eseted. –fel lehúzgálja a szemöldökét, mielőtt lehalkítana a hangját, és ugratva suttogna. – És ne fordulj meg, de most lépett be az ajtón. Még is kíváncsian hátra fordulok. És egy pillanatra a szemembe néz, majd elfordul. Ez még is mi volt?
- Nem, egyáltalán nem az esetem.
- De igen.
- Mindegy hagyjuk.
- Megint ide nézz. Komolyan mi volt hétfőn? Miről beszéltetek folyton erre nézz.
- Mag Mrs. Youngról és a tőriről. Azóta nem nagyon beszéltünk.
- Akkor viszont én sem értem.
YOU ARE READING
Vágyálom - Carter
RomanceElső óta egy folyóson sétálunk és még sosem beszéltünk igazán. Carter egy rejtély. Egy feladvány. A valós személyisége egy titok, melyet a megtévesztés rétegei temetnek el. Ugyanakkor egy olyan szenvedély, amit nem tudok lerázni magamról. Olyan vonz...
