Vágyálom - Carter

2 fejezet

A hétvégen volt időm gondolkodni mihez kezdjek. Senki sem zavart vagy folyásolta be a döntésem. Át gondoltam, hogy is kéne csinálnom ezt az egészen, hogy ne az őrület határán táncoljak. És úgy gondolom, hogy megpróbálom ezt az egészet. Ha meg nem jól alakul vissza mondom. Nekem semmi gondom sem lesz. Minden héten kétszer találkozunk, és minden nap átbeszéljük a tételeket és kidolgozzuk. Simán fog menni igen.

Csuknám be a szekrényem ajtaját. De egy ismerősnek tűnő hang szól. Igen ő az. Itt az idő szembe nézni. Mrs. Young biztos beavatta. Már erre is felkészültem. Simán fog menni. És akkor megfordultam. Gyönyörű zöld szemeivel találtam szembe magam melyből nem volt kiút. Olyan sötét volt egyszerűen minden elsötétül csak ő és én.
- Hahó. -basszus ez gáz. Jézusom köszönöm kéne vagy ilyesmi.

- Szia. -csak lazán Liza csak lazán.

- Úgy tudom, te fogsz felkészíteni a vizsgákra. -csak nyugodtan.

- Igen. Már kész tervem is van, hogy fogjuk csinálni. Ha érdekel, elmondhatom.

- Naná, mond, de remélem bele gondoltál abba, hogy nem mindig érek rá. -ez remek mit ne mondjak. Komolyan, ha így áll hozzá megbukik, és szerencsénkre itt marad.

- Arra gondoltam, hogy kétszer kéne koreppetálni egy héten. Egyet suli közbe és egyet hétvégén mert -be se tudtam fejezni, mert közbe vág. Remek, ha így marad, minden komolyan vissza mondom.

- Edzésem van hétvégén és meccseim. Szívem ne várj tőlem semmit. -rám villant egy mosolyt, egy félmosolyt, amivel általában a lányok szívét töri össze ez a „egy éjszakára kellesz, de azért barátok lehetünk" mosoly. Hát ezzel nem nagyon hat rám. Bár helyesnek találom. De nem vagyok olyan, mint a többi lány, hogy ettől a mosolytól ledobom a ruhám.

- Általában működik? - kérdeztem kíváncsian.

- Mi?

- Az, a hű de vacak kisfiús mosoly. Segít neked?

- Mindig - válaszol habozás nélkül.

- Értem. Nézd, sajnálom, de én nem akartam elvállalni Mrs. Young erőltette rám. Ha nem tetszik, és nem tudsz, időt szakítani akkor sajnálom, de befejeztem. Állítólag én vagyok az utolsó lehetőséged. De hamar elszáll az is, és ne képzelj semmi hátsó szándékot bele, mert egyáltalán nem izgatsz.

- Úgy nézel ki, mintha nem is nagyon akarnál velem most beszélni. -remek megfigyelés.

- Úgy általában nem is. De elég sok mindent ígért nekem Mrs. Young szóval muszáj lesz.

- Akkor segítesz? Segítened kell. Ahogy mondtad te vagy az egyetlen esélyem. -francba az egésszel.

- Igen. Jól van.

- Kösz remek. -majd ez után elsietett. És egyre csak távolodik, majd eltűnik. Annyira hülyén érzem magam.

- Liza jól láttam, hogy Carter volt itt? -ó hát megjött az én kedves barátnőm is. Gondolom látta az egészet.

- Igen jól. És szörnyű volt. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni ezt. -neki dőlök Mag vállának, majd felsóhajtok.

- Nem lesz gond. Vagy is ha... -majd elhallgat Mag. Vajon mit akarhat ezzel mondani? Felnézek rá.

- Vagy is ha?

- Vagy is, ha le nem fekszetek egymással. Addig nem lesz gond.

- Ez soha nem fog meg történni. Ha rajtam múlik nem.

- Oké én elhiszem, de te is hidd, el akkor. -mosolyog rám.

- El hiszem és ezt te is tudod. Soha nem leszek az ágyasa. -még hogy egy ágyba feküdjek Mr. tökéletes szoknyapecér Carterrel. Még csak az kéne. Kész rémálom lenne. Soha nem fog bekövetkezni.

- Figyelj.... -szólal meg egy idő után Mag.

- Hmm?

- Lesz egy buli kedd este. - Kék szeme könyörtelenül csillog.
- Velem jössz. -felnyögök.

- Semmiképp.

Keresztbe fűzi a karját a mellkasán.

- A vizsga időszakoknak vége, így nem tudod azokat mentségként használni. És megígérted, erőfeszítéseket teszel, hogy több társasági életet élsz ebben az évben.

- Rendben oké. Mag mindig bele viszel a rosszba.

- Hé de ezért vagyunk barátok nem de?

- Hát persze. Na de menjünk órára, nem akarok az igazgatóiba menni elég lesz a buli is.

-Haha Lizi nagyon vicces vagy. -nevetünk fel Magel.