34 fejezet

2K 59 0
                                    


Azon kapom magam, hogy egy idegen ajtó előtt állok. Talán be kéne mennem? Mikor elolvastam a levelet és a Pendrive lévő bizonyítékot megnéztem, amin szerepelt a buli címe is. Nem gondolkodtam és egyből ide jöttem. Fogalmam sincs mi fog szembe jönni velem, ha be megyek. Lehet csak véletlen, hogy mindketten itt vannak. Igen biztosan az. De ha csak véletlen, akkor miért félek belépni az ajtón?

- Na, mi lesz? Bemész, vagy még itt álldogálsz egyedül? –kérdezi az ismeretlen idegen. Hátra fordultam a hang hallatára. Szembe kerültem egy magas barna hajú zöld szemű fiúval. Valószínűleg idősebb nálam. Talán egyetemista.

- Nem vagyok biztos benne, hogy be kéne mennem. –válaszoltam.

- Akkor miért jöttél el? –hogy miért? Ez jó kérdés... a levél volt az oka. Mindent felborított és az igazságot akarom. De félek a valóságtól.

- A kíváncsiság hajtott.

- Hajtott? Ezek szerint meggondoltad magad? –kérdezi az ismeretlen fiú.

- Talán...–egy kis csend után újra megszólalok.
- Hogy is hívnak?

- Ó de hülye vagyok be sem mutatkoztam. Alex vagyok, a helyi művészeti egyetemen tanulok. Te melyik egyetemre jársz?

- Elizabeth vagyok, és nem vagyok egyetemista. Még gimibe tanulok.

- Akkor mit keresel itt? Ez egy egyetemista buli.

- A barátom bent van egy másik lánnyal. –fájdalmas ezeket a szavakat ki mondani. Főleg úgy, hogy az a másik lány a legjobb barátnőm.

- Ó! –válaszolta meglepő hangon. Talán egy kis együtt érzés is hallatszik a hangján.

- Igen... ó.

- Szerintem akkor be kéne menned.

- Nem vagyok biztos benne. Lehetséges csak félre nézték és nem a barátom az.

- Látod ez is egy szempont, amiért be kéne menned. –miután nem szólaltam meg újra megszólalt.
- Ha valami rosszat mondtam, akkor ne haragudj nem akartam tolakodó lenni a te döntésed az, ha be mész, vagy ha nem. 

- Nem mondtál semmi rosszat. Csak gondolkodtam. Be kell mennem.

- Ha akarod, bekísérhetlek.

- Ez kedves tőled.

- Semmiség az egész, voltam a helyedben jól jön egy segítő együtt érző kéz. –így már értem az együtt érzést a hangjában.

Bólintottam majd beléptünk az ajtón.

Vágyálom  - Carter Donde viven las historias. Descúbrelo ahora