Vágyálom - Carter

8 fejezet

Reggel az ébresztő zajára kellek. Fel kellek az ágyból. Ki veszem a ruháimat, amit ma fogok fel venni. Majd miután kiválasztottam egy sötétebb farmert meg a kedvenc pólómat le tettem az ágyra majd indultam a fürdő szobába lezuhanyozni és meg mosni a fogam. Huszonöt perccel később végeztem. Majd felvettem a pólót, nadrágot, de kicsit hűvösebb ez a mai reggel ezért úgy döntök egy kapucnis pulcsit is felveszek. Majd keresni kezdem a táskám. Amit persze nem találok, mert Carter kocsijában van. Remek. Nem tudom a telefonszámát sem. Így szólni sem tudok, de az szerencsém a könyveim a suliba vannak. Szóval annyira nincs miért aggódnom. Meg majd suliba veszek reggelit is.

- Eli gyere, valaki itt van és téged keress. – talán Mag lehet. De ő szólt volna, ha jön, lehet Eden az. Vele egy ideje nem beszéltem, csak néha a suliba. Kissé meg szakadt a kapcsolatunk. De nem hiszem, hogy ő lenne. Fogalmam sincs ki az reggel korán. Na, de mindegy mindjárt kiderül ki az. Lesietek a lépcsőn anya a nappaliban kávézgat és tévét néz. De valaki más is ül anya mellet, táskával a kezében.

- Carter? –mit keres itt?

- Szia, El. Vissza hoztam a táskád a kocsiban hagytad tegnap. –majd fel áll közelebb jön, és a kezembe nyomja a táskámat. Mire én csak bólintok és megköszönöm. Fogalmam sincs, hogyan reagáljak erre kicsit meglepődtem, hogy itt látom. Egy hete még azt sem tudta ki vagyok. Most meg a házunkban áll.

- Mrs. Johnson örülök, hogy megismerhettem. –mosolyog anyára Carter.

- Ugyan már, mondtam, hogy csak Anna. – anya nem szerette sose, ha Mrs. Johnsonnak hívják. Nem szereti, ha csókólomot vagy hasonlókat kap.

- Redben Anna, hát akkor én a kocsiban meg várlak El. – mi? Meg vár a kocsiban? Együtt menjünk suliba?

- Kocsiban? – kérdezek vissza meglepetten.

- Igen. –mosolyog rám.

- Oké. –bólintott majd kisétált és hallottam, ahogy a kocsi ajtaja becsapódik.

- Helyes ez a Carter fiú. –nézz, rám anya mosolyogva.  Nem tudom mit hisz anya, de semmi jót. Valószínűleg Carter azért kedves velem, mert segítek felkészülni neki és korrepetálom, amiben csak tudom, mivel sok esélye nincs csak velem azért kedves más magyarázat nincs erre. Igazándiból nem kedvelhet a suli „királya" egy olyan lányt, mint én.

- Nem tudom, mit hiszel anya, de nem.

- Én semmi olyat nem hiszek. –teszi fel mind két kezét anya a védekezés jele ként. Erre inkább csak elsétáltam és csak arra gondoltam, ha kilépek az ajtón ott vár rám Carter. Sosem gondoltam volna, hogy Carter fog egyszer kint várni bármi is legyen az oka. Kiléptem az ajtón. És ő egyből kiszállt. Majd oda jött hozzám. Annyira sietett, hogy majd nem elesett.

- Ne is mondj semmit. –nevet fel. Mire én is nevetni kezdek ezen. Az a fej, mikor majd nem elesett örökké a fejembe égett.
- Gyere, inkább szállj be. –kinyitotta az ajtót. Majd beszálltam mire észbe kaptam ő már ott ült mellettem. Elindította a kocsit és pár perc múlva a sulihoz értünk annak köszönhetően, hogy közel lakok.

- Készen állsz? –teljesen elfelejtettem a tegnapit. Állandóan Carteren gondolkoztam el is felejtettem mi történt. Mag ma jön suliba így nem leszek egyedül. És remélem többiek is elfelejtették. Nagyon kínosan érzem magam. Nem tudom, hogy fogom kibírni.

- Lehet. –rá nézzek Carterre. Mire ő csak egy biztató mosolyt villant. Kicsit megnyugtat, de nem segít.