Vágyálom - Carter

29 fejezet

Egy órával később csak fekszünk egymás mellett. A fejem a mellkasán hallom, ahogy dobog szíve és hallom, ahogy veszi a levegőt. Ebben a pillanatban most először érzem azt mintha ezer éve ismerném őt és rá kell jönnöm szerelmes, vagyok belé. Szeretem Cartert. Minden egyes mozdulatát szeretem.

- El. –szólal meg Carter. Felnézek rá.

- Igen?

- Nem lenne gond, ha ma itt maradnák? Apámmal összevesztem. –fájdalom csillan fel a szemeiben. Amitől én is rosszul érzem magam.

- Nem gond. –mosolygok rá. Majd hirtelen megcsókol. Imádom, ahogy csókol.

- Mondtam, hogy eljön az idő, amikor nem számolod. –nevet fel Carter és én is. Mert eszembe jut a megállapodásunk.

Carter egy idő után ki ment a szobámból, mert le akart zuhanyozni, mert lassan nyolc óra. Miután egyedül maradok, van egy kis időm összeszedni magam. Vajon ugyanolyan jól nézek ki, mint amilyen jól érzem magam? Olyan nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Összeszorul a gyomrom, ha felidézem, ahogy Carter rám feküdt, és belém hatolt. Már tudom, miért vannak az emberek oda a szexért. Nagyon tapasztalatlan vagyok még, de azt tudom, hogy ha az első alkalom nem Carterrel történik, akkor nem lett volna ilyen fantasztikus élmény. A tükörbe nézek, és tátva marad a szám a csodálkozástól. Az arcom ragyog, az ajkam fel van dagadva. Megtapogatom az arcomat. Valahogy más lettem. A változás alig észrevehető, és nem tudom megállapítani, pontosan mi változott meg rajtam, de tetszik. Megcsodálom a mellemen lévő apró piros foltokat. Nem is emlékszem, ezt mikor csinálta. Visszaemlékszem a szeretkezésünkre, a forró ajkára, ami a mellemre tapad. Kinyílik az ajtó, és visszazökkenek a valóságba.

- Csodálod magad? –gúnyolódik Carter, és becsukja az ajtót.

- Nem... Illetve... –nem tudom, mit mondjak. Valljam be, hogy az ajkáról fantáziálok, miközben meztelenül nézegetem magam a tükörben?

- Megértelek, bébi. Ha ilyen testem lenne, egész nap a tükör előtt állnék, és bámulnám magam –mondja, mire elpirulok.