Úgy hat körül találkozom Carterrel, nála leszünk szintén. Az első alkalommal eléggé meglepett elég jól jegyez, meg dolgokat nem értem miért kell korrepetálnom főleg tőriből azt csak meg kell tanulni oké, hogy a mi sulinkban a tőrit emelt szinten tanuljuk, de akkor sem egy matek szóval nem értem mindegy is, mert lassan indulnom kell, ha hatra oda szeretnék érni.
- Épp most repültél ide Alaszkából? –kérdezi, mikor kinyitja az ajtót a csengetés után. Meglepő módon most nem egy lány rohan le a lépcsőn.
- Nem. –sóhajtom.
- Felvettem a téli kabátom, mert nem találtam a másikat. -de be kell valljam este hidegebb van.Bólintott majd beléptem egyedül volt sehol senki. És friss pizza illat csapta meg az orrom. Az illattól éhes lettem. Szükségem van egy szelet pizzára.
A szóbája felé vesszük, az irányt egyre jobban érzem a pizza illatát.
- Amúgy rendeltem pizzát gondoltam éhes lehetsz.
- Köszi.
A szobájába lépve látom, hogy rendet tett azóta, hogy itt jártam. A pizza az íróasztalnál van. A kabátomat le teszem egy székre. Majd Carter egy pizza szeletet ad a kezemben le üllők az ágy szélére majd Carter is mellettem ül le szintén pizzát eszik.
- Reggel elrohantál. –basszus.
- Igen mert mennem kellett kémia órára. Mr. Smith nem szereti, ha késünk. –erre csak bólint és beleharap a pizzába. Mire észbe kapok ő már a második szelet pizzát eszi még én csak az első pizza szeletet eszem. Mire megeszem Carter felem fordult. És felnevet.
- Min nevetsz? –nézzek rá. Fogalmam sincs mi vicces rajtam.
- Van egy kicsi... - mutat a szám szélére. Basszus tiszta szósz lett a szám mi? Érzem, hogy elvörösödtem tipikus én.
- Hol?
- Itt. –az ujjával le törli. De nem mozdul el Carter és az ujja is az arcomon marad.
- Azt hiszem ideje tanulni. –szólalok meg egy kis idő után.
- Igen. –majd hirtelen fel áll és az ágyon a lehető legmesszebbre megy tőlem.
Egy óra tanulás után – ami persze megint remekül ment neki – úgy döntünk, hogy megnézzünk egy filmet. Holnap tanítás elmarad, valami megbeszélés miatt szóval későn haza mehetek anya úgy is csak szombaton jön, haza folyton utazik szóval, ha később megyek haza nem lesz gond.
Carterrel megbeszéltük vagy is tíz perc vita után beleegyeztem egy akció filmben el sem hiszem Carter kedvenc filmje a halálos iramban. Mindketten az ágyon feküdtünk megtartva a kellő távolságot.
Nem rég rendelt két pizzát egy sajtos sonkás kukoricásat – ami szerinte rohadt unalmas – ő egy hawaii pizzát rendelt. Imádom, a pizzát bár már a harmadik szeletet eszem érzem, hogy rohadtul teli vagyok. Carter meg már megette az övét. És hirtelen az én pizzám felé nyúl.- Ohhh, nézd csak, ki eszi az én unalmas pizzámat. Valaki, mondjuk képmutató. –mondom Carternek.
- Nem az én hibám, hogy annyit eszel, mint egy madár Tatjána.
- Három szeletet ettem! Ez igen is sok. –mordulok rá. Most komolyan egy madárhoz hasonlít?
- Igen és ez totálisan soknak számít azokhoz képest, akikkel eddig együtt voltam. Nekik legfeljebb egy saláta egésznapra.
- Ez azért van, mert cérnavékonynak kell maradniuk, hogy vonzónak találd őket.
- Nincs semmi vonzó egy csont és bőr nőben. –ez a kijelentés szíven ütött hisz én is vékony vagyok! Carternek eddig csak vékony barátnője volt biztosan nem küldené el őket.
- Aha, biztos vagyok benne, hogy te elküldöd a sovány nőket. –forgatom a szemem.
- Nem. Csak azt mondom, jobban szeretem a görbéket. Egy férfi szereti, ha van mibe kapaszkodni, amikor... tudod. –felhúzom a szemöldököm. Majd így folytatja: - Bár ez mindkét irányban működik. Úgy értem, inkább aludnál egy olyan férfival, aki kidolgozott, mint egy ágacskával? –felhorkantok.
- Ez az a rész, ahol gratulálok a szuper forró testedhez?
- Azt gondolod, hogy szuper forró vagyok? Köszi, bébi.
- Nem, te gondolod, hogy szuper forró vagy. –de ott a pont. Válasz képen felnevet és tovább nézzük a filmet csendben.
ESTÁS LEYENDO
Vágyálom - Carter
RomanceElső óta egy folyóson sétálunk és még sosem beszéltünk igazán. Carter egy rejtély. Egy feladvány. A valós személyisége egy titok, melyet a megtévesztés rétegei temetnek el. Ugyanakkor egy olyan szenvedély, amit nem tudok lerázni magamról. Olyan vonz...