Az elmúlt pár napban mintha másnaposság gyötörne, úgy érzem magam. Pedig „csak" összetörtek minden, hogyan ahogy lehet. De egy dolog viszont jó volt, hogy megismertem Alexet. Kedves és humoros fiú. Az elmúlt öt napban jobban mellettem volt, mint Mag valaha is. De a suli borzalmas. Mag folyton Carter közelében volt és van. Hogy tudnak így viselkedni ennyire képmutatóak, lenni?
A gondolatomat egy iskolai szekrény ajtajának a hangos becsapása zavarja meg. Kicsit összerendültem, mert megijedtem ettől a hangos zajtól.
- Mit bámulsz? – kérdezi az évfolyamtársam Anna.
- Semmit én csak épp... igazából mindegy. –válaszoltam.
Vállat vont majd elsétált.
Miután összepakoltam a cuccaim haza indulok, de az iskolai ajtónál egy ismerős hang kiabálja a nevem.
- Eli!! Eli!! Várj! –kiabálja. Hátra fordulok és megpillantom Cartert. A buli óta próbáltam elkerülni őt és Maget néha sikerült néha nem. Ez a pillanat a „nem" csoportba tartozik.
- Megmondtam Carter hagyj engem békén! –majd amilyen gyorsan csak tudtam elmenekültem. De a menekülésem nem tartott sokáig. Én gyalog Carter viszont autóval volt. Próbáltam lerázni, de már az utcán is követett.
Mellém állt az autóval majd lehúzta az ablakát és így szólt:
- Hallgass meg! Hadd magyarázzam meg légyszíves.
De úgy teszek mintha nem is hallottam volna. De ő csak követett és követett. Nem akart békén hagyni. Ma tényleg elég makacs!
Felkiáltok.
- Elég legyen már! –üvöltöm az autója felé.
- Mit akarsz tőlem? Hm? Mit? Megkaptad, amit akartál hagyj végre békén! Hadd lépjek túl ezen az egészen!
- De én nem akarom, hogy túl lépj rajtam. –válaszolta higgadt hanggal.
- Most csak viccelsz ugye? Nem hiszem el, hogy ezek után is ezt csinálod. Hihetetlen vagy komolyan mondom! Menj és idegesítsd a drága barátnődet engem meg hagyj békén végre!
- Ő nem...! Ezt te nem érheted kérlek hallgass meg! – könyörög. Szinte már megsajnálnám, ha nem tudnám mit tett volna!
- Nem! Nem foglak meghallgatni.
- Mit kell tennem, hogy meghallgass végre? –kérdezi.
- Van valami, amit megtehetnél értem!
- Tényleg? És mi lenne az? –kérdezi.
- Hagyj végre békén! Nem sokára vége lesz a giminek soha többé nem látjuk egymást! És nem is akarlak.
Megrázza a fejét. Majd így szól:
- Nem foglak csak úgy elengedni! Tudom, hogy akarsz engem és én is téged.
Mielőtt megcáfolhatnám, Carter kijelentését elmegy, amilyen gyorsan csak lehet. Magamra hagyva. Talán igaza van, akarom, őt talán megbocsájtanék neki! De túlságosan is fáj, amit tett velem. És ezt nem tudom csak úgy elfejteni neki.
YOU ARE READING
Vágyálom - Carter
RomanceElső óta egy folyóson sétálunk és még sosem beszéltünk igazán. Carter egy rejtély. Egy feladvány. A valós személyisége egy titok, melyet a megtévesztés rétegei temetnek el. Ugyanakkor egy olyan szenvedély, amit nem tudok lerázni magamról. Olyan vonz...
