Vágyálom - Carter

39 fejezet

Az utóbbi időben egyre inkább éreztem úgy, hogy jobban vagyok. Nem érdekelt Carter sőt egyáltalán nem! Talán néha hiányzott a beszélgetéseink, de úgy Isten igazából úgy éreztem végre túl éltem ezt a borzalmas két hetet. Bár Carter egyáltalán nem kereset a múlt heti beszélgetésünk óta. Folyton Maggel láttam és úgy vettem észre boldog. Sőt nagyszerűen van. Az érettségi is közel van már csak két hét és Carter elmegy. Nem tudom melyik egyetemre megy de remélem a világ végére. Soha többé nem akarom látni egy ideig kikell bírnom, de az vigasztal, hogy két hét múlva elmegy és soha többé nem látom.

Lerohantam a nappaliba anyához. Szólni akartam, hogy elmegyek itthonról, de elaludt. Nem akartam felkelteni az utóbbi időben rengeteget dolgozik és fáradt nem akarja bevallani, de az. Ezért inkább hagyok egy cetlit és elindulok a parkba. Tudtam, hogy anya fáradt ezért is mondtam Alexnek várjon a parknál nem akartam felébreszteni. Alex szerint jót tenne nekem egy kis kikapcsolódás. Nagy nehezen bele mentem. A legutolsó buli nem éppen a legjobbra sikerült így hát kedvem sem volt újra tömegbe lenne a pia és a cigi szagtól áradó házban lenni. És a dübörgő zenét hallgatni amire a sok részeg táncol. Sosem voltam oda az e felé szórakozásért, de Alex szentül hitte, hogy ez most jó lesz!.

A hideg éjszaka szele az egész testemet libabőrösé tette. Ahogy haladtam a park felé egyre jobban izgultam. Fura volt Mag helyett Alexel elmenni egy buliba. Ráadásul egy egyetemi bulira ahol nincs gimis hisztik.

- Elizabeth! -kiabálja a nevem Alex. Egy kis mosolyt is küld mellé.
- Alex, örülök, hogy újra látlak.
-Én is. Kicsit hidegebb az este mint gondoltam. -mondja. Amire egyetértően bólogattam.
Majd újra megszólal.
- Ma bemutatlak valakinek. -mondja büszkén.
-Kinek?- kérdezem izgatottan.
- Egy kedves barátnak biztosan imádni fogod. Nagyon kedves és okos lány. – lány? Talán barátnője lett?
- Barátnő?-kérdezem.
- Nem olyan barátnő. -bólintottam.

Az autója fele sétáltunk. Beültünk majd elindultunk a bulira. Santa Monicaban volt. Nem sokat utaztunk csak egy óra volt kocsival. Beszélgettünk és az idő gyorsan eltelt. Amikor észbe kaptam már a rengeteg autó közt álltam és egy part menti házból dübörgött a zene. A sok idegen ugrált a zenére és táncolt. A sok ember idegen volt számomra egyetlen embert ismertem a társaságból az is Alex volt.

- Na mit szólsz? -kérdezi. Mit is mondhatnék? Egyáltalán nincs kedvem itt lenni.
- Szuper. -azt hiszem nem voltam túl meggyőző.
- Na gyerünk befelé és szerzek neked valami piát. A ma este a szórakozásról fog szólni. És eszedbe se jusson szomorkodni mert megbánod!
- Fenyegetsz?
- Vedd annak! -mosolyog mint a tejbetök.
- Rendben megadom magam. -teszem fel mindkét kezem a levegőben.
Bólintott. És elindultunk befelé.