Vágyálom - Carter

7 fejezet

Már jó pár órája kint vagyunk a tónál. És csak ülünk egymás mellett a lábunkat a vízbe lógatjuk. Bár felhozta, hogy menjünk úszni de nem akartam nem volt nálam fürdő ruha sem szóval ezt az ötletet elvetettük. Azóta meg csak beszélgetünk úgy mindenről. Milyen a suli, hogy érezzük magunkat ott, hova akarunk tovább tanulni, mi lesz jövőnkben, hogy tervezzük el meg ilyenek néha elsütöttünk egy két irodalmi poént. Kissé váratlanul ért, hogy szereti az irodalmat főleg a klasszikusokat. Kezdek rá jönni nem az akinek mutatja magát. Eléggé kedves, aranyos és folyton flörtöl amitől az őrületbe kerget és ezt tudja. Egy másik oldalát láttam amitől a szívem meglágyult. Körbe nézzek és el sem hiszem egy tónál vagyok Carterrel. Igen avval a Carterrel aki egy seggfej és egyszerűen szörnyű ahogy bánik más lányokkal, önző, fafejű, mogorva és a saját érdekeit nézi, de legbelül egy sérült kisfiú aki egy megmentésre vár. Csak azt nem tudom miért vár arra. Amitől érdekessé és titokzatossá válik az egész. Azt hiszem kedvelem ezt a seggfejt.

-El azt hiszem indulnunk kéne lassan besötétedik. -lassan sötétedik basszus a vacsora. Megígértem anyának, hogy haza érek. Megnézem a telefonomon az időt. Hat óra negyed nyolcra ér hozzánk a főnöke. Addigra muszáj haza érünk.

-Francba Carter.

-Ha nem akarsz itt aludthatunk. – mosolyog rám.

-Menjünk most. Haza kell érnem jön hozzánk anya főnöke vacsorára. Anya hívott egy párszor.

-Oké akkor induljunk. – fel álltunk. Meg kerestem a cuccaim majd elindultunk a kocsi felé nem szóltunk egymáshoz csak siettük a kocsihoz. Amilyen gyorsan csak lehet szinte futottam. Mikor oda értem Carter így szól:

-Remélem jól érezted magad. – az nem kifejezés.

-Igen, köszönöm. – mosolygok rá. Majd be ültünk az autóba és elindította az autót majd egy kisebb sebességgel haza indultunk.
Az út elég csendesen telt. Csak a rádió szólt. Egy ismeretlen zene szólt de nagyon tetszett. Kellemes volt.

-Min mosolyogsz ennyire Tatjána? – Tatjána ezzel mindig meg fog mosolyogtatni de remélem ő is tudja, hogy Anyegin és Tatjána sorsa nem a legjobban alakult. Biztos tudja és azért hív így. De egyébként sem érdekel úgy engem. Igen nem érdekel úgy engem Carter.

- Tetszik a zene.

-Felhangositom neked ha szeretnéd.

-Nem kell tökéletes így.
  

  *Egy óra múlva*

-Hé, kelj fel. Itthon vagy. -elaludtam. Basszus. Remélem nem horkoltam vagy folyt a nyálam.

-Fent vagyok.

-Oké.-fordul felém Carter.

-Köszönöm a mai napot. Nagyon jól éreztem magam. -mosolygok rá.

-Én is örülök. Pénteken akkor felveszlek a sulinál aztán át jöhetnél tanulni.

-Rendben van Carter. Szia. -nyitom ki a kocsi ajtaját. Majd kiszállok és becsukom. Addig viszont minden lépésem figyelte. Kedvelem ezt a Cartert.

-Szia El. -majd int és elindult én meg a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Időben haza értem és anyán kívül senki nem volt itthon.

-Merre voltál? Hívtalak Elizabeth! – anya mérges rám. Ha azt mondja Elizabeth akkor mérges rám. Nem akartam, hogy meg haragudjon csak nem néztem az időt.

-Sajnálom, tudom anya.

-Sajnálod? Aggódtam. Merre voltál kinek az autója állt meg az előbb? – látta Cartert remek.

-Anya eléggé rossz napom volt. A suliba hazudtak rólam és egy barátom elvitt a suliból. Mert mindenki ki nevetett és gúnyolódtak. És nem néztem az időt sajnálom.

-Nem haragszok, de menj öltözni mert mindjárt itt van a főnököm.  És majd később beszélünk erről.

Bólintottam majd felsiettem a szobámba. Becsuktam az ajtót és az ágyra feküdtem.
Még is mi a fenét művelek? Teljesen elveszi az eszem Carter. Ezt nem tudhatja meg. Nem sülne el a dolog jól. Mindegy nem is érdekel. Keresnem kellen valami szoknyát mert le kell mennem vacsorázni.
Egy kis idő után úgy döntök, hogy egy barack színű ruhát veszek fel. És a hajamat felkötöm. Nem találtam hajgumit de szerencsére az iskolás táskámba mindig van. Keresni kezdem de nem találom. Nem hiszem el csak én vagyok ennyire szerencsétlen? Carter autójában maradt ez nem igaz. Kész szerencsétlenség vagyok. Mindegy holnap remélem vissza adja. Viszont hajgumit nem találtam ezért gyorsan le mentem és kértem anyától egyet. Majd egyszer csak csengettek. Anya főnöke jelent meg pár percen belül a konyhában. Bemutatkoztam neki mesélt pár vicces sztorit és neki álltunk enni. Isteni finom volt. Anya megint nagyon finomat főzött de ez nem meglepő. Majd megdicsértem anya főztjét és elköszöntem a főnökétől megfürödtem és elaludtam.