Vágyálom - Carter

5 fejezet

A kedd este hamar eltelt. Ahhoz képest, hogy nem akartam menni eléggé jól éreztem magam a végére. Bár az eleje sivár és unalmas volt. Ráadásul el kellett kerülnöm Carter kérdéseit. De nem futhatok örökké. És a suliba amúgy sem menekülhettek el.
Még utoljára bele nézzek a szobámban lévő tükörbe meg igazítom a kedvenc pólóm és elindulok lefelé a lépcsőn ahol anya vár. Ad egy puszit a homlokomra, majd meg szólal.
- Drágám el ne felejtsd ma át jön a főnököm vacsorára időben gyere haza. -majd megölel anya és ad még egy puszit.
-Rendben ne aggódj. – mosolygok anyára. Majd ki nyitom az ajtót és elindulok a suliba. Nincs kedvem egyébként azt mondta Mag ma nem jön ki kell feküdnie a tegnap estét. Így ráadásul egyedül leszek szinte egész nap.

Nem sokat kellett gyalogolnom hamar a sulihoz értem. Még az a szerencsém közel lakunk így ráérek később elindulni. Ma első órám történelem lesz biztos vagyok benne, hogy Mrs. Young meg fogja kérdezni, hogy eddig, hogy haladunk. Volt rá öt napom ki gondolni és két napunk elkezdeni a fel készülést. Viszont én egész végig kerültem. Kissé bűntudatom van, hogy kerülöm. Pedig egy feladatot fogadtam el amit teljesíteni kellene. Úgy döntök, ha egyedül lesz akkor oda megyek Carterhez meg mondom a heti tervet és kész. Majd alkalmazkodik hozzá ha nem tetszik neki akkor így járt nem muszáj nekem segítenem végül is.
Besétálok a suli ajtaján és a szekrényem felé veszem az irányt. Viszont mindenki rám bámul és fogalmam sincs miért. Eddig nem nagyon bámultak meg szóval valami nem stimmel úgy érzem ennek sem lesz jó vége. Elsétálok az emberek mellet valaki kuncog valaki annyira fel nevet, hogy ettől az egész folyosó visszhangzik. Valaki meg egyszerűen bámul vagy ha nem engem bámul akkor a telefonját. Gyorsan elő veszem, hogy megnézem miről van szó. Biztos vagyok semmi jó dolog. Talán meg tudták, hogy én korrepetálom Cartert azért néznek vagy is remélem.
„Ezt figyeljétek sulis társaim, ünnepélyesen bejelentem, hogy a 11.D osztályába tanuló Elizabeth Johnson AKI SZŰZ tegnap Carterék bulijában megujjazták. És a szerencsés emberünk Mr. Sammy a végzős. Hajrá Sam. Neked meg Gratulálok El.” #névtelenszellem

HOGY MI VAN??? EZT EL SEM HISZEM, EZ NEM TÖRTÉNHET MEG UGYE NEM? MONDJÁTOK HOGY EZ ROSSZ VICC. EZ MEG SEM TÖRTÉNT.  Ég az arcom, ez szörnyű még sosem...sosem volt olyan dolgom. Mi fenét csináljak most.. mindenki tévhitbe van. Nem történt semmi csak táncoltunk majd  Magggel töltöttem a további órákat. Majd haza jöttem ennyi semmi más. Elkell tűnőm most azonnal!! Annyira sietek, hogy észre sem veszem, hogy bele ütköztem Carterbe. Remek ennek minden hol ott kell lennie. Biztos ő is tudja remek remélem ki röhög és cikizni fog miatta.

- Hova sietsz? -semmi közé hozzá egyáltalán nem. Biztos az ő keze is benne van. De Sam azt mondta, hogy utálja. Lehet hazugság mindegy nincs ezen kedvem rágódni csak el akarok tűnni.

- Hagyj békén, most tényleg nem alkalmas Carter. -majd elsietek.

- Várj már El. -El? Senki sem szólít így vagyis az a névtelen seggfej aki ki posztolta. Sírhatnékom van. Mindjárt sírok már nem bírom tovább ez rosszabb mint egy rémálom. És még a legjobb barátnőm sincs itt.

- Mit akarsz? – mordulok rá.

- Olvastam. – persze.

- Remek. Akkor hajrá nevess ki.

- Tudom, hogy hazugság nem foglak ki nevetni. Láttalak vele táncolni de azt is láttam nem sokkal később elmentél Maggel. -látta, hogy elmentem? Azt hittem azzal a szőkével foglalkozik.

- Ez szörnyű mindenki azt hiszi, hogy igaz.

- Majd elfelejtik nyugi.

-Mikor? Én nem fogom. – egy könny akaratlanul is le esik a szemem sarkából. Próbálom minél gyorsabban elfordítani a fejem, hogy Carter ne lássa, de sajnos észre vette. Majd egy váratlan mozdulattal fel emeli a kezét és az ujjával letöröli azt a könnycseppet. Mire csak rá mosolygok. Szívem hevesen ver. Talán rosszul ítéltem meg. Talán nem az akinek mutatja magát.

-Gyere mutatok valamit. -most nem tudom elmenjek vele?  Mondjunk el akarok tűnni nem érdekel az óra nem fogom hallgatni, hogyan nevetnek ki. Bólintottam mire elindult a kijárat felé.

-Hova megyünk? – autója felé vesszük az irányt nyilván való, hogy nem maradunk az iskola területén.

-Majd meglátod hidd el jobb kedved lesz.- mosolyog rám.