Vágyálom - Carter

27 fejezet

A pálya egyre közelebb van és látom a focistákat. Látom, Cartert kitűnik a tömegből. És ahogy egyre közelebb érek, idegesebb leszek. Minél közelebb érek a hangok, hangosabbak lesznek. Megigazítom a ruhám és figyelem, ahogy játszanak. A lelátó felé megyek, messzire elkerülöm a többi lányokat, akik itt vannak. Megismerek őket, mert Carter baráti társaságának a tagjai, szóval jól tettem, hogy elkerültem őket.

- Balra Noah BALRAAA! –kiáltja az egyik játékos. Noah passzolja a 11-es mezű játékosnak, ha jól tudom ő Zack. Hosszú lábaival már a másik kapunál van, és a rúgáshoz meglendíti a lábát és a labda a jobb felső sarkot érinti. Meg kell, hogy mondjam szép rúgás volt. A srácok lejönnek a pályáról, mert az edző adott nekik öt perc szünetet. Idegességemben előveszem a telefonomat és nyomkodni kezdem mintha nem érdekelne, hogy Carter közeledik felém. Így kell tennem azt, hiszem.

- Hé, hát itt vagy. –mosolyog rám. Azok a gödröcskék megvillannak Carter szája szélén.

- Mint mindig. –Carter leül mellém. Az üvegében lévő vizet a fejére önti. Alkalmam válik arra, hogy jobban megfigyeljem az arcán legördülő vízcseppeket. Ahogy a markáns arca csillog a nap fényeitől. Mért kell ennyire tökéletesnek lennie?

- Mi az? –kérdezi Carter.

- Semmi. –Carter bele iszok az üvegbe. És észre veszem, hogy a pólója tiszta víz. A fehér pólóján átlátszik a hasizma és ezt nem csak én vettem észre. Mert a lelátó végében ülő lányok csak úgy csorgatják a nyáluk mintha nem is zavarnák őket, hogy itt vagyok, milyen meglepő horkantok fel. Carter erre felfigyel, és kérdő pillantással néz rám. Válaszképpen csak rá nézek a pólójára. Le nézz a pólójára.

- Tetszik? –mosolyog rám. Erre csak meg forgatom a szemem.

- Csak szeretnéd. –nevetek fel. Majd a lányokra nézek.

- Zavar téged? –a mosolya egyre csak szélesedik. Tökfej.

- Nem, de mivel azt hiszik, a barátnőd vagyok így zavar. –súgom a fülébe. Erre csak bólint. Rám néz, majd leveszi a pólóját. Ez ugye csak vicc? A lányok most már nem is próbálják tagadni mennyire, élvezik a látvány mintha eddig tagadták volna. Erre meg rázom a fejem. Mielőtt szólnék neki, hogy vegye, vissza addigra eltűnik, mert le telt az öt perc szünet. Annyira dühítő. Ez rohadtul dühít, hogy ezt még élvezi is. Legszívesebben eltűnnék.

Az edzés végére fáradtnak tűnnek az edző rendesen lefárasztotta őket. Carter azóta sem vette vissza a pólóját és ez idegesített a legjobban, de közben élveztem is. De a dühöm nagyobb volt ezért úgy döntök, nem várom meg őt, ahogy szoktam haza gyalogolok. Felállók és elindultam a kijárat felé. Legszívesebben megmondtam volna azoknak a lányoknak a magamét, de nem tettem. Pedig kellet volna! Franc egye meg, hogy ennyire érdekel Carter. Legszívesebben felpofoznám magam, amiért ekkora hatással van rám.

Nem sokára a házunkhoz érek, ami ugyan úgy üres, mint tegnap. Anya csak hétvégén jön haza jobb esetben. Szívás, mert hiányzik nagyon. Sétálásomat egy autónak a dudája zavarja meg. Nem akarok megfordulni, mert, tudom, hogy Carter érzem. De Carter nem hagyja annyiban, mert előre megy és leparkol a házunkhoz. Kiszáll az autóból és neki dől az autónak és vár rám. Remek.

- Szia. –köszön nekem. De én nem válaszolok, csak a táskám aljából előkaparászom a kulcsom, hogy minél előbb eltűnjek mellőle. Miután a zárba megfordítottam a kulcsút és nyitnám, ki az ajtót megfogja az karomat és vissza húz magához.

- Engedj el. –szólalok meg dühösen és ezt nyilván már ő is tudja.

- Mi a franc bajod van? –még hogy mi a bajom? Ezt komolyan kérdezi?

- Ez komoly Carter?

- Igen, komolyan. Még mindig az bánt? Azt hittem nem zavar.

- Nem is. –vágom rá. Kiszabadulok a karjai közül és be sietek a házba, de ő csak követ.

- Akkor mi van? Mért menekülsz tőlem?

- Nem menekülők. –ledobom a táskám a kanapéra.

- Dehogy is nem. –meg állok egy percre és a szemébe nézek. Majd felsietek, a szobámba amilyen gyorsan csak tudok.
- Ez most komoly El?

Leülök az ágyra és hallgatom, ahogy a lába a padlót érinti és minél közelebb ér a szobámhoz annál hangosabb. És az ajtóba áll. Kérdő pillantást vett rám. Nem érti a helyzetet és nem hibáztatom. Inkább magamat hibáztatom, azért mert megkedveltem őt. Ezt le kell zárnom.

- Nem folytatom tovább. –szólalok meg végül.