Vágyálom - Carter

30 fejezet

Reggel az ébresztő óra zajára kellek fel. Száraz a torkom, mintha egy hétig bolyongtam volna a sivatagban víz nélkül. A hangom rekedt, amikor felülök. És azon kapom magam, hogy egyedül fekszem az ágyban. Talán álmodtam volna? Nem az nem lehet. Körül nézek, a szobámban csak én vagyok itt. Talán elment? Carter szólítom, de senki sem szól vissza. Ezt a részt is másképp képzeltem el a szüzességem elvesztése után azt hittem, hogy a szeretett srác mellett fogok felébredni. Hirtelen elfog a pánik. Szinte biztos, hogy elment. Itt hagyott, és lelépett, amíg aludtam, mert megbánta a történteket, és elmenekült. A lakás túlságosan csendes. Miért? Carternek itt kéne lennie mellettem, mint a filmekben, ahol a nagy ő megcsókolja a barátnőjét, vagy a hajával játszik, vagy a fülébe suttogja, hogy szereti. Vagy bármit. Még egyszer körülnézek a szobában, és észreveszem, hogy a sötétítőfüggöny be van húzva. Megdörzsölöm az arcomat és felkellek.

Hol a pokolban lehet Carter?

Ekkor kinyílik a szobám ajtaja a kezében egy tálca, amin finomságok vannak.

- Épp fel akartalak ébreszteni. –szólal meg lágy hangon.

- Azt hittem, elmentél. – ismerem be, és rádöbbenek, hogy túlreagáltam a dolgot. Tudom, hogy Carter nem hagyna itt, nem tenné ezt velem. Remélem, hogy nem tenné ezt velem. Elszörnyedt pillantással néz rám.

- Azért ekkora szemétláda nem vagyok. –szégyenlős mosolyra húzza a száját, és elfordítja a fejét, mintha megsértettem volna az egóját, és elveszítette volna az önbizalmát. – Nincs miért aggódnod.

Amikor észre veszi, hogy bámulom a kezében lévő tálcát hirtelen eszébe jut miért jött be a szobámba.

- Csináltam reggelit. –mosolyog rám és egy kis büszkeség is észre vehető a hangjában. Közelebb lép és megcsókolj a homlokom. majd a kezembe rakja a tálcát.
- Remélem ízleni fog. –a levegőben a palacsinta és a nutella illata árad. Ha ennyire jó illata van biztos finom.

- Köszönöm. –köszönöm meg és leteszem a polcra.
- Át öltözöm, aztán lemegyek hozzád, és indulhatunk az iskolába. –Carter erre csak bólint. És becsukja az ajtót.

Az iskolába vezető út viszonylag csendesen telt. Szólt a zene a rádióban Carter egyik keze a kormányon másik a combomon volt. Imádtam ezt. Tökéletes minden, ami most van bár nem beszéltük meg a tegnapit és azt sem, hogy most együtt vagyunk úgy igazán vagy sem. Zavarosak és gyorsan történnek az események, de majd meg kell beszélnünk. Most viszont nem hozom fel a témát, majd ha kettesbe leszünk és nem az iskolába készülünk.

Az autó az iskola parkolójába hajt be. Izgulok mi lesz, ha Mag észre veszi a változást? És mi lesz, ha megtudja? Kifog akadni. Nem kedveli, Cartert tudom, jól hiszen Carter az Carter mindenki tudja miről híres. De tudom, velem nem tenne ilyet és nem egy éjszakás voltam, hiszen itt ül mellettem. Igazinak tűnik minden.

- Suli után meg várlak ma nem lesz edzés. –nézz rám Carter.

- Rendben. –mosolygok rá. Egésznap csak mosolyogni akarok és Carter bámulni.

- Ma jó kedved van. –megvillantja azt a bizonyos fél mosolyt.

- Lehet.

- Csak, hogy tud nekem is. –majd megcsókol. A csókunkat egy kopogás zavarja meg. Zack az Carter csapattársa. Carter kinyitja a kocsi ajtaját.

- Csá haver mi van? –kérdezi Carter. Zack rám néz, majd megszólal.

- Beszélnünk kéne az edzésről. –de nem azt mondta Carter ma nincs edzése?

- Mikor? Most?

- Nem délután a parkban a csapat megbeszélést tart. –ja, akkor csak megbeszélés.

- Majd hívlak. –mondja Carter majd Zack elmegy.

- Megyünk? –kérdezi. Mire csak bólintok és kiszállunk az autóból. Carter megfogja a kezem és besétálunk a folyosóra. Mindenki minket nézz pedig már lassan két hónapja így látnak minket. Carter megáll, és szembe fordít magával.

- Megyek, a srácokhoz majd beszélünk. –és egy puszit ad az arcomra. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját dolgára. Elkezdtem keresni Maget. De nem találom sehol. Talán a mosdóba lehet. Először megnézem az alaksori mosdót, mert ott lesz óránk. De nincs ott fura, mert általában reggelente mindig itt van, mindig megigazítja sminkjét óra előtt.  Megnéztem a földszintit, de ott sincs. Épp mennék, ki a mosdóból mikor meghallom, hogy két lány beszélgetnek. Bűntudat ébred bennem, hogy végig hallgatom azt, amit mondanak.De nem sejtettem mi fog történik, mikor a nevem felmerül. Megtudták, hogy lefeküdtem Carterrel, de senkinek sem mondtuk el. Vagy is én nem. Félelem járja, át az egész testem mikor nevetni kezdenek és kijönnek a mosdóból. Carter baráti társaságához tartoznak. Emily és Rachel. Rám néznek, és csak nevetnek, majd kisétálnak. Ez mi volt? Félek eddig nem féltem, de most félek. Mi van, hogyha végig hazudott nekem tegnap? Nem az nem lehet, Carter nem hazudna nekem. Le kell nyugodnom csak túl, reagálom megint. Nincs semmi abban, ha elmondta a barátainak én is elfogom mondani Magnek. Folytatom a keresését meg kell találnom Maget az óra előtt.