Vágyálom - Carter

25 fejezet

Délután mikor haza értem miután Carterrel elvoltunk a tónál azt mondogattam magamba, hogy hiba volt engednem a vágyaimnak, vágyainknak. Bármennyire is szükségem van, rá nem engedhetem ezt meg. Hiszen ő Carter a nőcsábász Carter. Bármennyire is hitegetem, magam mi sosem leszünk igazán együtt. Most részéről a csók is hirtelen felindulás volt. Nem volt jól és egy elterelés voltam számára. Nem is erre kellene koncentrálnom, hanem arra, hogy Carternek elküldjem a maradék tételt és a matek feladatokat is meg persze az elmélet sem maradhat ki. Nem sokára le jár az időnk és eltűnik az életemből.

Miután elküldtem Carternek e-mailben, amit kellett át hívtam Magget. Egyedül éreztem magam miután anya csak egy cetlit hagyott szokás szerint és elment. Maggel sem beszéltem mostanában sokat le foglalt Carter és ez nem jó nem kéne ennyit foglalkoznom vele.

- Na és miujság veled mostanában? –kérdezi Mag. Közben felköti a haját.

- Nincs semmi új fejlemény. –hazudom. Pedig nagyon is van. Ő a legjobb barátnőm el kéne mondanom neki a csókot nem?
- Vagy is... elhallgatok, Mag hirtelen felém fordul. Egy kisebb csend után megszólalok.
- Csókolóztam Carterrel mármint nem az a kamu barátnő csók, hanem úgy rendesen azt hiszem. –Mag nem érti a helyzetet. Az arcán lévő meglepettség ezt tükrözi.

- Hogy mi? Mikor? Hogy történt? És a legfőbb kérdés miért? –Mag leült mellém várva a válaszom.

- Ma reggel. Ide jött és elvitt egy nagyszerű helyre ahol megcsókolt.

- Jó volt? –nevet fel. Erre csak megforgatom a szemem.

- Ő Carter.

- Ja, igen hülye kérdés volt. És most mi lesz? –mosolyog rám.

- Semmi.

- Semmi? -a mosoly a szája szélén lehervadt. 

- Igen, még is mi lenne? Nem hiszem, ez a csók komoly lenne... érted mire gondolok.

- Igen értem. Lehet, hogy igazad van. De nem tudhatod 100%-ig.

- Rendben inkább hagyjuk. Veled miujság? –próbálom elterelni a témát. Ami reményeim szerint sikerülni fog.

- Tudom, ám miben mesterkedsz! Téma kerülés, hmm... tőlem tanultad. –nevet fel én meg csak mosolygok és bólintottam.
- Egyébként randizni megyek.

- Tényleg? Kivel?

- A művészetiből egy sráccal. –mosolyog.

- A mellettünk levő suliból?

- Igen. Várj, mutatok róla képet.

Mag elém tolja a telefonját. A képernyőn egy magas srác jelenik meg. Kissé hosszú haja van. Szőkés barna és markáns arca. Kék szemmel. Stílusa is nagyon jó.

- Jól néz ki. Mikor kezdettek beszélni? –még mindig mosolyog a barátnőm. Örülök neki, hogy végre boldog.

- Egy jó pár hónapja. Ez lesz a harmadik randink. –HARMADIK?

- Harmadik? És eddig mért nem mondtad?

- Nem akartam addig mondani semmit ameddig nem lesz biztos. Ugye nem haragszol?

- Nem dehogy is.

Miután Maggel kibeszéltük a fiús témákat úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Lucifer című sorozat új részeit. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy már este van. Mag haza ment én meg lefürödtem ettem vacsorát. Majd anyával beszéltem, mert felhívtam utána lefeküdtem aludni. Kimerítő volt a mai nap. Úgy érzem mintha évekig nem aludtam volna.