Vágyálom - Carter

32 fejezet

Ahogy ígérte Carter a parkolóban várt rám. Minél jobban közeledek, felé annál jobban izgulok. Még mindig. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt csináljuk.

Mikor észre vett Carter kiszállt a kocsiból és nagy mosollyal várt rám. Majd megölelt, két kezében biztonságban érzem magam. Úgy érzem, ha ő mellettem van, semmi rossz nem történhet.

- Szia. –súgja a fülembe. Majd megcsókolja a nyakam.
- Szia. –mosolygok rá.
- Sokat kellett várnod rám?
- Nem, az előbb értem ide. De szerintem jobb lenne indulni, mert mindjárt esni fog. –igaza van, mindjárt esik. A felhők, sötétek a nap eltűnt a szél feltámadt ez azt jelenti nagy vihar fog lenni. És én megint egyedül töltöm a napot. Anya csak hétvégén fog haza érni írt SMS-t.

Carterrel beszálltunk a kocsiba és akkor kezdett esni az eső. Carter szokás szerint fogta a kezem másik kezével meg a kormányt. És a rádióban The Fray-től szólt a zene imádtam egyik kedvenc bandám. Nem is tudtam, hogy hallgat ilyen zenét.

- Mikor kezdtél The Fray zenéket hallgatni? –nézek rá. De ő az utat bámulja. Egy percre rám néz, majd nézi tovább az utat és mosolyog.

- Nem szoktam hallgatni.

- Oké.

- Most mi van? Tényleg nem. –a mosoly az arcáron még mindig nem tűnt el és nem is akarom, hogy eltűnjön, imádom, amikor mosolyog.

- Biztos így van. –nevetek fel. Majd a nevetésünk abba marad, amikor Carter telefonja csörögni kezd. Felvillan a telefon képernyője nem fogadott hívások és rengeted üzenet és mindegyik egy számról jött, de nem tudom kinek a telefonszáma mivel nem ír ki nevet.

Carter elkapja a telefonját és kinyomja.

- Mért nem vetted fel? –kérdezem tőle. Úgy tűnik, gondolkozik a válaszon.

- Nem volt fontos. –magyarázkodik. Úgy döntök nem kérdezősködök róla mert ideges lett mikor rá kérdeztem, biztos összeveszett valakivel ha szeretné majd elmondja. 

Nem sokkal később haza értem Carter bekísért a házba majd elment. Azt mondta elfog késni, ha most nem, indul el a csapat megbeszélésre. De utána egyből vissza fog jönni. Addig is megnézek, egy csomó filmet talán még olvasok is és anyát felhívom. De addig is minden egyes percben jobban várom, hogy megjelenjen az ajtómban.