Vágyálom - Carter

36 fejezet

Carter szemszöge

Leállítottam a motort. Kiszálltam az autómból. Majd körbe néztem.
Talán valaki figyel? Megborzongott az egész testem. Mi a franc? Ez csak a bűntudat lehet, az agyam így akarja tudatni, hogy egy kibaszott hülye vagyok még rosszabb ötletekkel.
Figyelmen kívül hagyva a vészjósló jeleket besétáltam az emberekkel teli zsúfolt házba. Valami egyetemista buli lehet itt nem értem miért pont ide hívót Mag.

Áthaladtam egy hosszú folyóson majd egy ajtó nyílt a kertre. Elég sötét volt, de láttam Mag gonoszan izzó szemeit. Vajon tudja Eli, hogy ilyen a legjobb barátnője? Hülye kérdés, ha tudná, nem foglalkozna vele ez egészen biztos.

- Mi a francnak kellett ide jönnöm? –rontom rá szavaimat.

- Á végre megjöttél, hiányoztál! –szólal meg negédes mosollyal Mag. Eltátom a számat. Ez most kurvára komoly?

- Térj a tárgyra Mag. –dörmögöm. Ravasz mosoly jelenik meg az arcán.

- Tudod, hogy miért vagyunk itt és, hogy mit akarok. –felfordul a gyomrom, ha arra gondolok. Én vagyok, a hibás minden vétkemért ezzel tisztában vagyok és azzal is, hogy én okoztam ezt a bajt magamnak valahogy ki kell szabadulnom ebből. De Eli soha sem tudhatja meg a múltamat. Ha megtudná, örökre elhagyna. Sosem bocsátaná meg nekem a múltbéli tetteim.

- Határozottan emlékszem, hogy megmondtam neked, hogy rohadtul nem fogok többet hozzád érni.

- Ugyan már ezt  te sem gondolod komolyan. Te is akarsz engem! –nevetek fel gúnyosan. Még, hogy akarom őt? Soha nem akarnám ezt a ribancot.

- Te is tudod, miért vagyok még mindig itt.

- Az csak egy apróság Carter. – apróság? Ó valóban? Tönkre teheti az egész életem, ha kitudódik.

- Őrült vagy! – mordulok fel.

- Ha a szerelem őrülté tesz, akkor igen Carter örült vagyok! –még hogy szerelmes? Teljesen biztos, hogy nem normális.
- Te is az leszel, ha a kis Elizabeth végre eltűnik a képből.

- Mit akarsz tenni? –a ravasz mosoly egyre nagyobb az arcán.

- Már megtettem, már csak várni kell. – mit csinált?

- Mit csináltál Mag? Ha bántani merted esküszöm... –meg ragadom az egyik csuklóját. Ránézz majd vissza rám.

- Nem bántottam. Csak küldtem neki egy levelet és nem sokára ő is itt lesz.

- Milyen levelet? – elmondta neki? Megőrült teljesen!

- Leírtam benne, hogy itt vagy velem. És egészen biztos ide fog jönni! – mi a franc? Leírta neki?

- Mi lesz a barátságotokkal? Ezek után nem lesztek azok.

- Szívem ezt tudom a lényeg, hogy velem maradjál.

- Ez sosem fog megtörténni!

- Szeretnéd, ha kitudódna, mit csinálsz mikor apuci nincs otthon? –válaszképpen lesütöm a szemem.
- Igen én is így gondolom. Na de térjünk is rá a lényegre. Megkell csókolnod Elizabeth előtt.

- Nem fogom ezt megtenni!

- Döntened kell! Elizabeth vagy a kis titkod? –bármennyire is szeretem őt. Nem tudhatják, meg ezt vége lenne a jövőmnek vége lenne az életemnek! Időt kell nyernem! Ha most bele megyek ebbe, akkor talán később vissza szerezhetem Elit.

- Mit is kell tennem? –sóhajtok fel.