26 fejezet

2.3K 67 0
                                    

Reggel a folyóson sétálgattam Maggel, amikor megpillantottam Cartert a foci csapattal. Úgy véltem normális esetben most oda mennék, de a tónál történteket még nem beszéltük meg és félek, már nem is akarja ezt a kamu barátnős dolgot. Mag vállát meglököm, és oda szólok, neki kerüljük el őket. Amit meg is tettünk, de Carter egyik csapattársa észre vett minket és szólt Carternek, valószínűleg mert most utánam rohant.

- Hé, várj El. –kiált utánam. Ez annyira kínos lesz, úgy érzem. Meg vártam. Majd Mag elköszönt és ketten maradtunk és folyóson lévő emberek tekintette ránk szegeződött. Balhét várnak, de nem fogják megkapni.

- Ez mi volt? –kérdezi Carter.

- Még is mi?

- Ne játszd a hülyét El. Szó nélkül elmentél mellettem és meg sem vártál.

Nem tudtam erre mit mondani szóval mély csend lepte be a légkört. Kínos csend. Majd Carter újra megszólalt.

- Haragszol rám? A tegnapiért? –szent isten felhozta a témát.

- Nem azt hiszem.

- Azt hiszed?

- Nem tudom, hogy is kéne most viselkednem. –ezt hangosan mondtam?

- Talán, úgy ahogy eddig. –ezt hogy értsem?

- Ezek szerint nem jelentett semmit?

- Miért neked igen? –áucs ez fájt. Tudtam nem kéne ebbe többet bele gondolni. Úgy érzem a szívem darabokra hullott ebben a szent pillanatban. Majd ő rátaposót kétszer is.

- Ja, nem dehogy is. –nevetek fel. Nem tudok jól hazudni anya és Mag mindig észre veszi. Lehet, azért mert jól ismernek, de nem tudom. Remélem, Carter nem veszi észre.

- Akkor jó. Ma jönnöd kéne edzésre. –bólintottam.
- Ja és még valami, köszi, az e-mailt.

- Nincs mit. –majd megölelt és az arcomra egy puszit, nyomot. Fájt a felismerés, hogy neki semmit sem jelent. 

Órák után és egy csomó „nyár előtti" doga útán találkoztam Maggel elmondtam mi volt és nem örült neki. Elmondtam azt is, hogy az edzésére is mennem kell. Mag azt mondta nem muszáj, de úgy érzem mennem, kell, mert ha nem megyek tudni, fogja, hogy érzek valamit iránta és ezt nem akarom, mert még jobban össze törné az amúgy is összetört szívemet.

Sétálok az udvaron a pálya felé indulva. A lányok kuncognak és sugdolóznak. Mióta Carterrel „vagyok" azóta ez megy. Már megszoktam. De nem sokára „szakítunk" mert pár hét múlva érettségi és letelik a két hónap. 

Vágyálom  - Carter Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin